Októberben sem maradunk izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen ismét számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal a látogatóit. World Press Photo, Ruth Orkin életműve, és a 10 éves TOBE Gallery. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
Az idén 80 éves fotográfus a Városligetben fényképezett 50 alkotásával mutatja be Budapest 150 évének egy apró szeletét. Az 1969-ben elkezdett fotósorozat szinte minden évben bővült egy-egy alkotással. A tárlat egyik kiemelt érdekessége, hogy az alkotótól eddig kiállításon még nem láthattunk színes felvételeket. Ezek a felvételek a magyar kortárs fotótörténet ritka darabjai, és ebben az évben kapcsolódnak a 150 éves Budapest történetéhez is.
„Minél gyorsabban élünk, annál kevesebb érzelem marad a világban. Ez lehet az oka annak, hogy a fényképeim nem tűnnek kortársnak, és hogy miért tekintek vissza arra az időre, amikor az emberek még közelebb álltak egymáshoz. Minél lassabban élünk, annál mélyebben érezzük a körülöttünk lévő világot. Ez az én általános filozófiám.”
Féner Tamás a kortárs magyar fotográfia egyik meghatározó alakja. Tevékenysége történeti korszakokon nyúlik át, hatása a mai napig kimutatható az utána jövő generációk alkotásaiban. A Mai Manó Házban megrendezett „…a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik…” című kiállítás – mely idézet a Károli Gáspár fordította Bibliából származik – ugyanakkor nemcsak Féner Tamás életszemléletét tükrözi, hanem a legutolsó alkotói periódusának egyfajta összefoglalása is, melynek legutóbbi fejezete ebben az évben valósult meg.
Szeptemberben sem maradunk izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen ismét számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal a látogatóit. A víz eltűnésének következményei, a Városliget utóbbi 50 éve, Brazília 1940 és 1960 között, valamint Vydareny Iván ötven fotója. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
Jól oldja meg a szinte lehetetlen feladatot a Mai Manó Házban rendezett Mint Te és Én – Fiatal Magyar Fotográfia című kiállítás, nevezetesen azt, hogy úgy mondjon el valamit a közelmúlttal összeérő jelenről és az ebben alkotó fiatal(abb) fotográfus generációról, hogy az ne legyen se közhelyes, se erőltetett.
Júniusban sem maradunk izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen ismét számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal a látogatóit. Fiatal magyar fotográfusok, mindennapi kudarcok, összegzések, boszorkányok és egy magyar szemorvos élete Kongóban. Ezekre a kiállításokra mindenképp érdemes ellátogatni.
A Mai Manó Ház Képes Beszéd eseményén 2-2 fiatal alkotó portréján keresztül vizsgálják a kortárs magyar fotográfia különböző aspektusait. A fotográfusok megszállottsága mellett felvillantják a szokatlan formátumok, az eltérő alkotói módszerek vagy az ábrázolt műfajok széles skáláját is.
Fabricius Anna Budapesten él és dolgozik. Doktori fokozatát a Moholy-Nagy Egyetemen szerezte 2015-ben. Művészetének magját a fotográfia, a videó, a szövegek és a vegyes média alkotja, a „csoport” vagy „közösség” fogalmát, ezek felépítését, kialakulását és az egyén szerepét vizsgálja benne. „Munkamódszerem inkább egy játékhoz hasonlítható, ahol én határozom meg a szabályokat, de a résztvevők választják meg a végeredményhez vezető utat” mondja Anna egy korábbi munkája kapcsán, de amely legutóbbi anyagait is jellemzi. A szabadság, mint inspirációs forrás meghatározó számára.
A Punkt.hu történetének eddigi legnépszerűbb cikkében publikált képekből most a PaperLab Galéria tárlatán látható egy 13 fotóból álló válogatás. Az évtizedekig raktárban lapuló budapesti városképekből rendezett kiállítás ingyenesen tekinthető meg a Mai Manó Ház könyvesboltjában.
Ergy Landau 1967-ben hunyt el örökösök nélkül, még azelőtt, hogy az 1970-es években a fotográfusok elnyerték volna a művészeknek járó elismerést, így emlékezete szép lassan feledésbe merült. A Mai Manó Házban látható kiállítás és a hozzá tartozó monográfia a korábban kiadatlan E. Landau gyűjtemény feldolgozásának eredménye.
Deanna Dikeman családját és környezetét azóta fényképezi, amikor 1985-ben otthagyta vállalati állását, hogy kipróbáljon egy fotográfus-tanfolyamot. A PaperLab Galériában március ötödikéig ingyenesen látható Leaving and Waving című kiállítása kapcsán beszélgettünk vele pályafutásáról, a halál és a fotográfia kapcsolatáról és a képeiben jelen lévő humorról is.
Nem maradunk februárban sem fontos és izgalmas fotókiállítások nélkül, számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal és programokkal a látogatóit. Az egyéni- és csoportos kiállításokon olyan témákkal találkozhatunk, mint a világunk vizualitása, az urbanizáció, az ég és a szakralitás vagy a női fotóművészek látásmódja. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
Biró Dávid munkásságát a technológia iránti érdeklődés, és annak kritikus vizsgálata jellemzi. Célja, hogy művein keresztül feltérképezze a mindennapjainkat meghatározó technológiai környezetet, majd a különböző jelenségek vizsgálata során leplezze le ezek társadalmi és politikai hatásait.
A fotográfust az érdekli, hogy milyen képek ragadják meg a figyelmünket jelenünk képáradatában és a scrollozás kíméletlen szelekciós folyamatában. Célja, hogy a nézőt hosszabb ideig tartsa a képek előtt, hogy azok visszafejtésére késztesse, és ezáltal egy lassabb olvasatra és játékos megértésre invitálja.