Mit nézzünk márciusban? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

„Az emberek jó esetben kétszer, rosszabb helyzetben többször választanak példaképet, példaképeket maguknak. Az első választás nagyjából akaratlan, mert az újszülött a szülőket utánozva, követve jut el a fejlettségnek arra a fokára, amikor már megtagadhatja őket. Aztán telik-múlik az idő, kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy kit és miért tartunk igazán követésre méltónak, nem számítva ide a pillanatnyi érdekek által vezérelt választásokat. Ám elérve egy bizonyos életkort, hátranézve, összegezve az addig megtett utunkat, rájöhetünk, kik azok a személyek, akik néha észrevétlen vagy akarva-akaratlanul hozzájárultak ahhoz, hogy olyanná váljunk, amilyennek gondoljuk magunkat, vagy gondolnak mások. És miután ezek már jobbára lejátszott partik, már megtörtént dolgok, nincs más dolgunk, mint választani egy megfelelő formát és azt mondani: Hommage á…”

A magyar származású Ylla (Koffler Kamilla) egy olyan korban szentelte magát az állatportréknak, amikor még senki sem gondolt arra, hogy állatfotózásra szakosodjon. Szinte szimbiotikus kapcsolatba lépett az állatokkal és ösztönös kötelékeket alakított ki modelljeivel, hogy az emberiként azonosítható tulajdonságaikat ragadhassa meg. Új műfajt hozott létre az állatfotózáson belül, amelynek tárgya az állatok ábrázata és személyisége volt. Magától értetődően lelt erre az antropomorf megközelítésre, amely azt az alapvető egyetemességet szemlélteti, amely közös az emberi és állati természet méltóságában.

Oleñka Carrasco PATRIA című sorozata egy személyes elbeszélés, ugyanakkor mindannyiunk története is. A patria szó etimológiailag a latin pater, azaz apa kifejezésig vezethető vissza, amely nosztalgikus, örömteli, de olykor fájdalmas érzeteket is kelthet bennünk. A PATRIA központi alakja tehát az apa, ugyanakkor rajta keresztül a haza is; az őseink földje, amelyhez kötődünk, amely meghatározza önértelmezésünket. A sorozaton végigvonuló kulcsmotívum Venezuela vörös földje: vörös, mint a düh, amelyet az apa és a haza elvesztése táplál, és amelyet az önkéntes száműzetés okozta fizikai távolság csak még tovább súlyosbít.

A kiállítás egy olyan, Magyarországon eddig soha nem látott, különleges anyagot tár a közönség elé, amelyre nemrégiben bukkantak a kutatók: a tárlat az 1862-ben a londoni világkiállításon bemutatott, Magyarország korabeli tájegységein, településein készült népviseleti fényképsorozatot állítja középpontba. A korábban elveszettnek hitt Tiedge János fényképek a londoni Victoria & Albert Múzeum gyűjteményéből kölcsönzéssel érkeznek Budapestre, ehhez kapcsolódik egy, a Néprajzi Múzeumban őrzött másolati sorozat. A két gyűjtemény kiegészíti egymást. A képek több mint 160 év után lesznek láthatók Budapesten, bemutatva a készítés történetét is a szervezéstől a világkiállításig.

A kiállítás koncepciója a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium fotószakos diákjainak portré művészeti tanulmányaira épül. A kép médiumának megismerése több irányból formálódik, ahol a narratív, a kísérletező, a dokumentarista, az archaikus technikák érzékeny rétegei autonóm módon jelennek meg. A több mint százéves fotóoktatás oktatói és alkotói programja, az elhivatottságának és kitartásának köszönhetően az archaikus és a digitális technikák komplex alkalmazásában méltóan követi a szak alapítójának Pécsi József fotóművész eredményes életművét. A klasszikus portréfényképezés hagyományaira épülő és mindazt a kortárs szinkronba helyező kiállítás nem csak az embereket, hanem azok személyiségét egyszeri megismételhetetlenségükben tárja föl. A kiállításon látható fotográfiák nem csak a képen megjelenőről szólnak, hanem valójában kapcsolat képek. Egyik meghatározó elemük a fotográfus és a képen megjelenő személyiség egymáshoz való viszonya. Az elmúlt tíz évből válogatott képeknek a titka, a diákok és egyben az alkotók személyisége, nyitottsága, a bennük lévő tapintat, az alázatos szeretet, a mások iránti tisztelet, a tanulni vágyás, a kíváncsiság, a megfigyelés, a megismerés képi lenyomatai.

A 2017 tavaszán indult Budapest FotóFesztivál közel két hónapon átívelő rendezvénysorozata kortárs és klasszikus magyar, valamint nemzetközi kiállításokból, szakmai és közönségprogramokból áll. Célja a fotográfia értékeinek, újdonságainak bemutatása a szakmai és a nagyközönség számára fotókiállításokkal, változatos programok, workshopok, múzeumpedagógiai foglalkozások megvalósításával. A Fesztivál inspirál, párbeszédet indít, kulturális intézményeket kapcsol össze és minél szélesebb körben képviseli a fotóművészetet. 2025-ben a Punkt.hu médiatámogatóként segíti a fesztivál kommunikációját, mely egy országos premierrel indítja programsorozatát: a Budapest Fotófesztivál és a Műcsarnok szakmai együttműködésében megvalósuló tárlaton Magyarországon első alkalommal láthatók a legendás német divatfotográfus Peter Lindbergh (1944-2019) ikonikus alkotásai.