Júliusban sem maradunk izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen ismét számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal a látogatóit. Picasso és egy magyar származású fotográfus barátsága, a PIM íróportréi, a tavalyi Kassák-díjas sorozata, valamint a víz ábrázolása magyar fotográfusok munkáiban. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
Martin Wanda & Martin Gábor: Az örök fiatalság balladája címen nyílt kiállítás a Mai Manó Házban. A tárlat két fotográfus, apa és lánya sok évtized különbséggel és többezer kilométer távolságban készült anyagát párhuzamba állítva mutatja be az 1960-as, 1970-es évek Békéscsabájának szórakozó fiataljait, illetve a mai London éjszakai életét. A fotóriporterként, fotóművészként és reklámfotográfusként számos albumot és kiállítást jegyző Martin Gábor (1953), valamint lánya, a nemzetközi jelentőségű magazinoknak, divatházaknak, zenekaroknak és lemezkiadóknak dolgozó Martin Wanda (1991) most kiállított fotográfiái tértől és időtől függetlenül mesélnek a mindenkori húszas generációk kollektív identitásának kérdéseiről.
Csákvári Péter kreatív univerzumát olyan miniatűr figurákkal népesíti be, amelyeket szokatlan, meglepő, máskor egyenesen megdöbbentő helyzetekben örökít meg. A már több mint nyolc éve tartó fotográfiai projekt – a Tiny Wasteland – a közönség, és a szakma tetszését is elnyerte, a sorozat 2017-ben a Sony World Photography Awards harmadik helyezettje lett. A Tiny Wasteland – Csákvári Péter univerzuma című kiállítás május 28. és augusztus 19. között ingyenesen megtekinthető a Mai Manó Ház PaperLab Galériájában.
Nem maradunk májusban sem fontos és izgalmas fotókiállítások nélkül, számos múzeum és galéria várja remek tárlatokkal és programokkal a látogatóit. Kemenesi Zsuzsanna nyírfafejei, Tímár Péter permutációja, 15 éves a FotóFalu, a legjobb hazai sajtóképek, egy tragikusan fiatalon elhunyt fotográfus emlékkiállítása és a háború ábrázolása. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
A kortárs nemzetközi művészeti színtér évtizedek óta elismert és megbecsült szereplője az 1951-ben Barcelonában született Isabel Muñoz. Fotográfiai munkásságában a kezdetektől alkalmazza az archaikus és történeti eljárásokat, melyekkel közös emberi jelenlétünk meghatározó nyomait kutatja. Isabel Muñoz OMEGA című kiállítása – melynek anyagát először a budapesti közönség láthatja – az alkotó jelenlétében nyílt meg márciusban a Mai Manó Házban. Ebből az alkalomból, a megnyitó napján készítettünk interjút az alkotóval.
1885-ben önállóan alapított műtermet a Vilmos császár úton. Akkor már három-négy segéddel és több inassal dolgozó szakfényképész volt. Ez az időszak a főváros és az egész ország fénykora volt, s 30 évesen Mai Manó is a csúcsra jutott, a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselőjének, a szakmai közélet vitathatatlan tekintélyének ismerték el. Szakmai tudásának elmélyítését mindig is elsődleges feladatának tekintette, s hogy ismereteit gyarapítsa, beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot. Folyton tanult, képezte magát, olvasta a külföldi szaklapokat, könyveket.
Berkman a 19. századi fotográfia megszállottja, az angol Frederick Scott Archer által 1851-ben kidolgozott technika, a hosszú expozíciós nedves kollódiumos eljárás rabja és aktív tudósa. E technika annak idején néhány év alatt népszerűvé vált, mert megoldotta, hogy a negatívról részletgazdag, finom tónusú papírképek készülhessenek. A Zohar Studióban is ezt a technikát használták az 1860-as évek elején.
Mint annyi más fényképészmestert a századfordulón, korunkban csak a szűkebb szakma egy része tartotta számon Mai Manót. Mára azonban a nevét viselő egykori műteremháza – az idén 130. születésnapját ünneplő Mai Manó Ház – állít számára emléket. A PaperLab Galériában kiállított 50 fotóból álló válogatásban olyan alkotásokat láthatunk, amelyeket Mai Manó fotográfus a budapesti műtermeiben készített a századforduló környékén.
A Mások bőrében – Elsa és Johanna számos élete című kiállítás a Mai Manó Házban a művészduó három legújabb projektét mutatja be. Az alkotópárossal készült interjúnk során – többek között – szó esett a kezdetekről, az inspirációkról, Frida Kahlóról és a közösen megosztott munkafolyamatokról.
A Mai Manó Ház PaperLab Galériájában A kevesebb több – Minimalist Photography Awards 2023 című kiállításon látható 21 fotóból álló válogatásban olyan díjnyertes alkotásokat mutatnak be, amelyeken a zavaró tényezők eltávolítása után a fény, az árnyék és a téma kölcsönhatásának köszönhetően erőteljes vizuális történetek rajzolódnak ki. A 2023-as év minimalista fotográfusa címet és az ezzel járó 2000 dolláros pénzdíjat a brit fotográfus, Martin Annand nyerte el az időtlenséget sugárzó Ashored című sorozatával.
Komoly kihívásokkal kellett szembenéznie annak a nőnek, aki a 20. század első felében filmkészítő szeretett volna lenni az Egyesült Államokban. Miközben a nők részt vettek az álomgyár nyersanyaggal való ellátásában, afelől nem lehetett kétség, hogy a termékek előállítói, vagyis azok, akik a kamera mögött foglaltak helyet, férfiak. Ruth Orkin nem választhatta azt a pályát, amely iránt elhivatottságot érzett – legalábbis nem úgy, ahogy elképzelte –, és ez alapvető módon határozhatta meg fotográfiai munkásságát, melyből közel 170 fotó most a Mai Manó Házban is megtekinthető.
Októberben sem maradunk izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen ismét számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal a látogatóit. World Press Photo, Ruth Orkin életműve, és a 10 éves TOBE Gallery. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
Az idén 80 éves fotográfus a Városligetben fényképezett 50 alkotásával mutatja be Budapest 150 évének egy apró szeletét. Az 1969-ben elkezdett fotósorozat szinte minden évben bővült egy-egy alkotással. A tárlat egyik kiemelt érdekessége, hogy az alkotótól eddig kiállításon még nem láthattunk színes felvételeket. Ezek a felvételek a magyar kortárs fotótörténet ritka darabjai, és ebben az évben kapcsolódnak a 150 éves Budapest történetéhez is.
„Minél gyorsabban élünk, annál kevesebb érzelem marad a világban. Ez lehet az oka annak, hogy a fényképeim nem tűnnek kortársnak, és hogy miért tekintek vissza arra az időre, amikor az emberek még közelebb álltak egymáshoz. Minél lassabban élünk, annál mélyebben érezzük a körülöttünk lévő világot. Ez az én általános filozófiám.”
Féner Tamás a kortárs magyar fotográfia egyik meghatározó alakja. Tevékenysége történeti korszakokon nyúlik át, hatása a mai napig kimutatható az utána jövő generációk alkotásaiban. A Mai Manó Házban megrendezett „…a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik…” című kiállítás – mely idézet a Károli Gáspár fordította Bibliából származik – ugyanakkor nemcsak Féner Tamás életszemléletét tükrözi, hanem a legutolsó alkotói periódusának egyfajta összefoglalása is, melynek legutóbbi fejezete ebben az évben valósult meg.