Egy floridai bolhapiactól a Mai Manó Házig – Nora Dumas elfeledett hagyatéka

Telkes Nóra (később Kelenföldi Telkes Nóra, majd házassága után Nora Dumas, 1890–1979) életútja a 20. századi magyar emigráns művészsorsok sajátos mintázatát rajzolja ki. A Sorbonne-on francia irodalmat hallgató fiatal nő Párizsban ismerte meg későbbi építész férjét, Adrien Dumas-t. Művészi eszmélésének és technikai kibontakozásának döntő állomása 1925 volt, amikor Ergy Landau műtermében kezdett dolgozni asszisztensként. A párizsi avantgárd és intellektuális közegben otthonosan mozgó alkotó a harmincas években családja elsődleges kenyérkeresőjévé vált. Alapító tagja lett a Radó Sándor által 1933-ban életre hívott hírhedt Rapho ügynökségnek, miközben felvételei olyan meghatározó fórumokon láttak napvilágot, mint a Bifur magazin (1930). Nemzetközi elismertségét jól példázza, hogy a Centre Pompidou gyűjteménye ma is 66 felvételét őrzi.

Különösen megragadó a gyermekábrázolások narratívája – a bottal táncoló vagy ablakból kiugró gyermekek dinamizmusa –, valamint a tárlatot nyitó két portré: az 1920-as években készült Önarckép és a Landau által egy évtizeddel később róla formált képmás. A kiállítás egyik legizgalmasabb, leginkább kitárulkozó darabja azonban a művész saját maga által, az 1930-as években készített, természetben megörökített Alaktanulmánya. Miközben korabeli publikált aktjai beállított, stúdió-megvilágítású kompozíciók voltak, ez a meztelenül, letolt alsóneművel és nadrággal a tájban ülő figura a maga természetes esetlenségében, tabuk nélküli őszinteségében mutatja meg Nora Dumas kivételes, kendőzetlen viszonyát a testhez és a természethez.