A fény és az anyag rezonanciája: a fotográfiai önreflexió a bicentenárium tükrében
26 • 11 • 20 Somosi Rita Olvasási idő: 4 perc
A fotográfia feltalálásának kétszáz éves évfordulóján a médium ismét önmaga felé fordítja tekintetét, hogy saját történetiségét felülvizsgálva új alkotói horizontokat nyisson meg. A Reinventing Photography című kiállítás a francia Centre national des arts plastiques (Cnap) tizenöt megrendelt projektjét és a brüsszeli HANGAR nyílt felhívásának öt nyertes pályázatát fogja össze egyetlen kivételesen gazdag, húsz projektből álló válogatásban. A tárlat nem törekszik a kortárs fotóművészet teljességre törekvő enciklopédikus leírására; ehelyett érzékeny pillanatfelvételt nyújt a médium jelenlegi feszültségeiről, formanyelveiről és lehetséges jövőképeiről, áthidalva a nemzeti határokat és a belga-francia művészeti színtér mesterséges szembeállításait.
A kiállítás alapvető kiindulópontja az idő fogalmának összetett értelmezése. Az évforduló nem csupán kronológiai állomás, hanem a művészeti alkotás, a történetírás és az intézményi jelenlét metszéspontja. A bemutatott alkotók közös törekvése – a fotográfia esszenciájának tiszteletben tartása mellett – határainak tágítása, új gesztusok, narratívák és használati módok felkutatása. A folyamatközpontú és kísérleti megközelítésekben a fotótörténeti korai eljárások szervesen egyesülnek a legújabb technológiai eljárásokkal, párbeszédet teremtve a múlt és a jelen képalkotó konvenciói között. A kiállított művek jelentős része a fizikai, a digitális és a mentális felületek határterületeit kutatja. Lucas Leffler a Projet Sandbox projektben a virtuális tájak és az ipari régészet kapcsolatát vizsgálja: a Minecraft videójáték elhagyatott szervereinek romjait tárja fel, ahol a digitális urbex és az „archaeogaming” eszközeivel ötvözi a katasztrófa fotográfiai ikonográfiáját, a játékosok által hátrahagyott virtuális rétegeket élő archívumként kezelve. Az anyagiság és a belső képek generálásának kérdéseit feszegeti Laurent Lafolie és François Bellabas gyakorlata is. Lafolie a La Réaction noire című munkájában a fotókémiai képelőhívást az idegrendszer és a mentális képek megjelenítésére szolgáló tudományos fekete reakcióval (Golgi-féle eljárással) állítja párhuzamba, megszüntetve a határt a kémiai reakció és a mentális vizualitás között. Bellabas ezzel szemben az Embedded Presence interaktív installációban saját digitális hasonmását hozza létre: egy monolit szerkezetbe ágyazott algoritmust tanított be a szerettei telefonjaiban felhalmozódott, róla készült alvós képekből, megkérdőjelezve az alkotói jelenlét, a gépi emlékezet és a digitális identitás határait.
A formális kísérletezés mellett a tárlat kiemelt hangsúlyt fektet a fotográfiai médium társadalmi, politikai és történeti kontextusaira. Sybil Coovi Handemagnon az Archives sans cibles SENSIBLES című fotószobrászati installációjában a koloniális vizuális archívumok kritikai dekonstrukcióját végzi el: Roland Bonaparte herceg 1891-es párizsi kiállításán készült, dahomeyi emberekről alkotott portréit alapul véve teszi mérlegre a nyugati múzeumok etnológiai gyűjteményeinek történetét, és azt, miként érintenek meg minket a képek. Gaëlle Choisne az Et si les mots ne suffisent plus à te décrire, ma chérie című munkájában Haiti gyarmati múltját vizsgálja. A Francia Nemzeti Könyvtár (BnF) archív anyagaiból készült UV-nyomatokat ütközteti a jelenkori Haitin forgatott digitális videókkal, hogy feltárja a posztkoloniális átalakulások lassúságát és az elhallgatott történelem kortárs érzékelésre gyakorolt hatását. Anne-Lise Broyer az Une fenêtre qui s’ouvrit comme une orange című projektjében a fotográfia születésének formai és technikatörténeti eredetéhez nyúl vissza. A művész a médium kelet-franciaországi bölcsőjét kutatta fel – köztük Saint-Loup-de-Varennes-t, ahol Nicéphore Niépce az első fényképet készítette, valamint Seyssel-Pyrimont-t, a felhasznált vegyszerek származási helyét –, hogy a korai eljárások és az azokat leíró szavak kettős mozgásán keresztül rajzolja újra a fotográfiai nyelv megszületését.
A Reinventing Photography kiállítás által kínált utazás a formákra, a történeti és digitális idősíkokra, valamint az eltérő látásmódokra támaszkodva meggyőzően igazolja a médium töretlen dinamizmusát. A bemutatott húsz projekt – a virtuális szerverek digitális régészetétől a biológiai és kémiai reakciók párhuzamain át a gyarmati archívumok kritikai feldolgozásáig – azt bizonyítja, hogy a fotográfia képes érvényes választ adni a jelenkor társadalmi és technológiai feszültségeire, s ezzel maradandó vizuális és szellemi nyomot hagyni a kortárs kultúrában.
0103
Fotó: Marie Bovo: Pin d’Alep, île Sainte-Marguerite, lune gibbeuse décroissante en Verseau, de la série «Les Forêts d’Hypnos, chapitre II, Sainte- Marguerite et Sainte-Salsa de Tipaza», 2026 FNAC 2026-0040 (15) Collection du Centre national des arts plastiques © Marie Bovo / Cnap Crédit photo : Morgane Vie
Reinventing Photography
HANGAR – Brüsszel,
2026. szeptember 18. – december 20.