Humor, irónia és váratlan pillanatok – René Maltête kiállítása a Mai Manó Házban

René Maltête fotográfiáit nézve könnyű azt gondolni, hogy képei egy olyan Franciaországot mutatnak, amelyben a világ magától értetődően derűs, játékos és kissé abszurd. Az 1960-as évek utcái, terei, emberei és hétköznapi helyzetei egyszerre idézik meg a fotóriporteri fényképezés nagy korszakát és egy gyermeki tekintet szabadságát. Maltête azonban nem egyszerűen rögzítette mindazt, ami a fényképezőgépe elé került. A valóságban rejlő különös pillanatokat kereste, és gyakran maga is létrehozta őket. Fotográfiái ezért egy olyan világot tárnak elénk, amelyben a dokumentum és a fikció, a véletlen és a megrendezés nehezen választható el egymástól.

Maltête 1958-ban csatlakozott a Rapho ügynökséghez, amelynek fotográfusai – Robert Doisneau, Willy Ronis, Izis vagy Jean Dieuzaide – meghatározó szerepet játszottak a francia humanista fotográfia kialakulásában. Maltête az utcát választotta műterméül, és megbízásai során a gyorsan változó francia társadalom különböző arcait örökítette meg: a párizsi életet, a vidéki mindennapokat, a mezőgazdaságot és az iparosodó országot. Már korán kialakította sajátos módszerét, amelyet „photos gag” néven ismerünk. Ezekben a humoros, gyakran abszurd jelenetekben nem az Henri Cartier-Bresson-i értelemben vett „döntő pillanatot” várta, hanem – ahogy Audrey Hoareau, a 2021 novemberében megjelent René Maltête: Inventaire poétique című könyv szerzője fogalmaz – „Ő maga teremtette meg a pillanatot.”

Ez a szemlélet szorosan összefüggött Maltête eredeti szenvedélyével, a filmmel. Fiatalon rendező szeretett volna lenni, dolgozott Jacques Tati és Claude Barma mellett. A fényképezésben ugyanakkor megtalálta azt a szabadságot, amelyre szüksége volt: nem csupán megfigyelte, hanem megrendezte, megírta és saját elképzeléseihez alakította a valóságot. A jelenet előkészítése, a szereplők gesztusainak és a környezet elemeinek összehangolása legalább olyan fontos volt számára, mint maga az exponálás.

Képeinek különös ereje éppen abból fakad, hogy a néző számára sokszor lehetetlen eldönteni, hol ér véget a valóság, és hol kezdődik a játék. Egy-egy hihetetlenül pontosan összeálló helyzet lehet egyetlen szerencsés pillanat eredménye, de éppúgy lehet tudatosan megkomponált jelenet is. Ő maga sem a technikai tökéletességet kereste: nem érdekelte a fölösleges esztétizálás vagy az utólagos effektusok világa, a kép lényegét már a keresőben igyekezett megtalálni. A tetten ért véletlen ezért nem pusztán a kiállítás címe, hanem Maltête fotográfiájának egyik kulcsa is: azt a pillanatot jelöli, amikor a véletlen és a tudatos rendezés között elmosódik a határ, és a fénykép éppen ettől válik egyszerre hitelessé és hihetetlenné.

Maltête számára a humor soha nem jelentett pusztán szórakoztatást. A képek mögött ott van az egész életét jellemző társadalmi érzékenység, politikai radikalizmus és humanizmus is. Antimilitarista és környezetvédő volt, gyakran került konfliktusba a társadalmi és politikai intézményekkel, miközben megbízásaiban empátiával fordult az egyszerű emberek, a parasztok, munkások és kézművesek világa felé. A fényképezést az 1980-as évek közepén hagyta abba, mert úgy érezte, „már mindent elmondott, amit el akart mondani”. Képeinek játékossága azonban azóta sem veszített erejéből: egy eltűnt korszak könnyedségét őrzik, miközben arra emlékeztetnek bennünket, hogy a fénykép soha nem csupán azt mutatja meg, ami megtörtént – hanem azt is, ahogyan valaki látni, elrendezni és újrateremteni akarta a világot.