Az én kezemben a fényképezőgép az eszköz az eltűnő paraszti világ megörökítésére. A Görbeország projektemben azokat a főleg idős embereket keresem, akik a hagyományban élnek – lényüket nem csak fotózás hanem a történetük gyűjtésével is szeretném megőrizni. (…) Látszólag elmúlófélben lévő foglalkozás ez, melyről a végeláthatatlan, kemény munka jut eszünkbe. Ám mégis vannak családok és vidékek, ahol a gazdálkodás nem csak örökség, hanem biztonságot adó megélhetés is.
A Hemző Károly Alapítvány 2024-ben tíz jelölt közül választotta ki azt az öt finalistát – Erdős Dénest, Mohos Zsófiát, Palágyi Barbarát és Szász-Bányász Annát – akiknek munkáiban társadalmunk fontos kérdései kerültek fókuszba. Az idei díjat Szajki Bálint nyerte el, akinek sorozatát már publikáltuk itt a Punkton, de a következő hetekben a Galéria rovatunkban bemutatjuk az idei Hemző-díj finalistáit is.
5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Mohos Zsófia fotóművészt kérdeztük.
A munkám során Kupuszinán keresztül bepillantást nyerhettem a Vajdaságba, ahol rengeteg olyan sorsot, személyes történetet ismertem meg, amelyek igazán mély hatással voltak rám. A következő sorozatot abból a világomból hoztam, amikor senki nem kérdezte meg, hány óra van. Ezek a pillanatok nem feltétlenül a legszebbek voltak, ez a természetes időtlenség nem a gondtalanságot jelenti, sokkal inkább a jelenlétet. A létezést önmagában.