A képriportjaimnak csak egy töredéke jelent meg a nyolcvanas években, viszont most rendezve az archívumomat izgalmas sorozatok álltak össze az akkor kimaradt fotóimból, és ez úgy gondolom, nemcsak számomra lehet érdekes napjainkban.
Közel tíz évig fényképeztem Budapest belvárosától, a Nyugati pályaudvartól alig 3 kilométerre elterülő, százhektárnyi Rákosrendező pályaudvar életét, szubkultúráját: az állomás épületét, a vonatokat, a környék hajléktalanokkal belakott zugait és a graffitiket.
A környéken nőttem fel, így láthattam fénykorában, pusztulásában és elmúlásában is. A fővárosnak ez a jellegzetessége ugyanúgy el fog tűnni, mint a Város a városban/Józsefváros (2010) című könyvem helyszínei.
5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Stalter György Balogh Rudolf-díjas fotóművészt kérdeztük.