A PHotoESPAÑA 2025, a nemzetközi fotográfiai és vizuális művészeti fesztivál idén a Végül is mottóval tér vissza, több mint 100 kiállítással, 360 művésszel, és történetében először kiemelt vendégországgal: Chilével. A rendezvény az emlékezet, identitás, társadalmi igazságosság és kortárs kihívások előtt tiszteleg – Madridtól Barcelonáig, Lisszabontól Budapesten át minden fotóművészetet kedvelő számára.
Yves Klein 1960-ban alkotta meg az egyik legismertebb fényképét, amelyen a művész a gravitációt figyelmen kívül hagyva egy ház tetejéről a semmibe ugrik. A felvétel készítésének körülményei Klein 1962-es váratlan halála óta folyamatos találgatások tárgyát képezik.
Júliusban sem maradunk izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen ismét számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal a látogatóit. André Kertész első feleségének képei, egy díjnyertes fotókönyv a vendéglátásról, a leghíresebb hazai sajtófotók és Szipál Márton életmű-kiállítása. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
2024 májusában érkezett meg Chilébe a világ eddigi legnagyobb digitális kamerája, amelyet a Rubin Obszervatórium épített az amerikai SLAC Nemzeti Gyorsítólaboratóriumban. A kamerát 2025 elején szerelték fel a Simonyi Survey Teleszkópra, ahol a következő évtizedben az égbolt eddigi legrészletesebb feltérképezésére vállalkozik. A Rubin Obszervatórium első nyilvános bemutatkozása ma, 2025. június 23-án lesz, amikor világszerte élő közvetítés keretében mutatják be az első képeket és videókat.
Közeleg a múzeumlátogatók egyik legnépszerűbb eseménye, a Múzeumok Éjszakája. Egy világhírű divatfotográfus ikonikus képei, a világ leghíresebb fotográfusainak autós képei, gyurmaikonok, AI és klasszikus portrék, valamint a Lee című film vetítése Veszprémben. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes szombaton időt szánni.
Március 14-én nyílt meg a bonni Bundeskunsthalléban a Susan Sontag. Sehen und gesehen werden (Látni és láthatóvá válni) című kiállítás. A teoretikus életmű sajátos retrospektívjeként is felfogható, szeptember 28-ig látogatható tárlat az amerikai írónő, kritikus és közéleti gondolkodó, Susan Sontag munkásságát és életét mutatja be, különös tekintettel a vizuális kultúrához fűződő viszonyára, valamint társadalmi és politikai szerepvállalására. Ingmar Bergmantól Andy Warholig, Eugene Atget-től Walker Evansen és Jevgenyij Haldejen át Annie Leibovitzig több mint harminc alkotó műve reprezentálja a kiállításban Sontag örökérvényű gondolatait.
Méretében, terjedelmében és koncepciójában is egyedülálló a párizsi Jeu de Paume The World Through AI című kiállítása, amely a mesterséges intelligencia és a társművészetek – fotográfia, film, képzőművészet, szobrászat, zene és irodalom – közötti kapcsolatot vizsgálja egy olyan korszakban, amikor az algoritmusok és a generatív képalkotás lehetőségei egyszerre keltenek megdöbbenést és félelmet, lelkesedést és szkepticizmust a társadalom, és vele az alkotóművészek körében.
Eleanor Macnair brit művész gyurmafotográfiái láttán eszünkbe jut, hogy a gyurma nem csak a gyerekszoba sarkaiban lapuló, kiszáradt pacákat jelentheti, amiket csak akkor találunk meg, amikor már végérvényesen a szőnyeg részei lettek. Macnair híres fotókat alakít át színes gyurmamásolatokká. Van abban valami végtelenül emberi, amikor Cindy Sherman vagy Man Ray ikonikus képei új életre kelnek egy olyan anyagban, amit az óvodában még vacsorának néztünk. Ez a fajta komolytalan komolyság az, amitől Macnair munkái ennyire szerethetők: egyszerre irónia és rajongás, és mesterien egyensúlyoz a karikatúra és kortárs képzőművészet kényes határán, bizonyítva, hogy a kreativitásnak tényleg nincsenek határai.
Napjainkban már magától értetődőnek tűnik, hogy az exponálás pillanatát követően rögtön látható a kész felvétel, ám a fotográfia történetének kezdetén, de még a 20. század közepén is szinte lehetetlennek tűnt ilyen technológiát megalkotni. Az azonnal látható felvételek gondolata ugyan ekkoriban is foglalkoztatta a fotográfus szakmát, de áttörést csak később értek el. Ebben megkerülhetetlen szerep jutott Edwin Landnek, és a történelmi felfedezésnek, a Polaroidnak, amelyről nemrég dokumentumfilm is készült. A film premierje 2025. május 19-én volt.
A Mai Manó Házban nyílt meg az Americana című kiállítás, amely Pálfi György kortárs fotógyűjteményének egy különleges szeletét tárja a közönség elé. Az autók és a fényképezés összefonódása nemcsak az amerikai álom mitológiáját idézi meg, hanem egy egész kultúra lenyomatát is. William Eggleston színei, Robert Frank dokumentarista pillanatai, Ed Ruscha, O. Winston Link, Joel Meyerowitz, Dennis Hopper látásmódja – mind a mozgásban lévő Amerika egy-egy megállított képkockája.
A Mai Manó Ház második emeletén látható Eleanor Macnair: Újrateremtett pillanatok – A fotótörténet gyurmaikonjai című kiállítása apropóján beszélgettünk a brit alkotóval inspirációról, fotótörténeti ikonokról, a „meggyurmázottak” reakcióiról és arról is, melyek azok a magyar fotográfusok, akiknek munkái szerepelhetnének a következő Play-Doh projekt új darabjai között.
Májusban sem maradunk fontos és izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen számos múzeum és galéria várja remek tárlatokkal és programokkal a látogatóit. Még tart a Budapest FotóFesztivál, indul a 10. Pécsi Fotóbiennálé, Pálfi György fotógyűjteménye és csoportos kiállítás mesterséges intelligencia által generált képekből. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
A Párizsi Haute Couture Hét egyik legemlékezetesebb eseménye kétségkívül a Saint Laurent 2025-ös őszi/téli férfiruhabemutatója volt, amelyet Anthony Vaccarello egy meglepetésszerű show keretében tárt a közönség elé. A bemutatót a Bourse de Commerce – Pinault Collection épületében rendezték, ahol Tadao Ando betonrotundája sejtelmes sötétségbe burkolózott, csupán néhány csillár világította meg a teret.
Maggie Barrett (1949) író, zenész, művész az 1990-es években találkozott Joellel, későbbi férjével. Szerelem volt ez első látásra, amolyan romantikus regényekbe való: viharos, tántoríthatatlan. Maggie és férje máig együtt vannak — és mivel Joel nem más, mint maga Meyerowitz (1938), nemrégiben dokumentumfilm készült házasságukról. A Two Strangers Trying Not to Kill Each Other 2024-ben került először a fesztiválok műsorára.
A huszadik századi japán fotográfia meghatározó alakjának nemcsak fényképei, hanem élete is figyelemreméltó. Bár a művészről fényképein keresztül is sokat lehet tudni, a nemrég elkészült játékfilm új aspektusokból mutatja be az alkotót. A filmben Fukasét Tadanobu Asano játssza, feleségének alakját Kumi Takiuchi jeleníti meg. A film forgatókönyvét annak rendezője, Mark Gill írta, aki a fikciós elemeket is tartalmazó filmmel Fukase viharos életére és zseniális munkásságára egyaránt felhívja a figyelmet. A filmet 2024. október 25-én mutatták be, az alkotást a kritikusok és a nagyközönség is lelkesen fogadta.