Moholy-Nagy László egy személyben volt képzőművész, fotográfus, tipográfus, designer, gondolkodó és pedagógus, akinek kísérletező gondolkodása és progresszív alkotói munkássága hatással volt mindarra, amit ma a XX. század művészetének tekintünk.
Katharina Roters 2003-ban költözött Németországból egy magyar faluba. Ekkor kezdte el a falu házait fényképezni, és szinte azonnal felfigyelt az egyszerű, geometrikus mintákra, a gulyáskommunizmus furcsa ornamentikájára; a falusi kockaházak egyedi díszítőművészetére.
Kár volna tagadni, hogy van egyfajta pesszimizmus ezeken a képeken. Hangulatukról eszünkbe juthatnak Daido Moriyama, Yutaka Takanashi vagy Nobuyoshi Araki munkái. Az az esztétikai elemként is értelmezhető letargia, ami ezeknél a japán fotósoknál a beáramló nyugati kultúra és a meglévő társadalmi gondolkodásmód közötti disszonanciából fakadt, a most látható budapesti képeken is tetten érhető, csak itt, ha jól figyelünk kellő arányban megtaláljuk a humort is.
A Gyógyír című kiállítás kurátora, Gellér Judit, 2019 őszén nyolc alkotót kért fel arra, hogy válaszokat keressenek és új, elsősorban a fotográfia médiumával létrehozott alkotásokon keresztül vizsgálják és mutassák be a gyógyírt jelentő utakat, lehetőségeket napjainkban.
Eugène Atget felvételeit a szürrealista festők mellett a Nemzeti Könyvtár, a Városi Könyvtár és a Dekorációs Művészetek Múzeuma is rendszeresen vásárolta.
Innovatív és fantáziadús fényképek, amelyek azon igyekezetéről tanúskodnak, hogy a fényképezőgéppel olyan történeteket mondjon el, amelyek egy álmok és fantáziák alkotta világba vonzzák be a nézőt.
A Városháza Kiadó gondozásában útjára indult Csak képek albumsorozat 2020-ban megjelent legújabb kötetei Budapest rejtett értékeit tárják fel.
Mónus Márton budapesti szabadúszó fotóriporter 90 perc című sorozatában az Oltalom Sportklub mindennapjait mutatja be.
A galériánkban is látható a Brooklyni banda, A változás kora, az East 100th Street és a Metró című sorozatokból származó fotók Davidson közel nyolc évtizedes fotográfiai karrierjének legismertebb képei közé tartoznak.
Az utóbbi években számos vidéki kocsma zárt be végleg, vagy alakult át a helyi igényeknek megfelelően, rendszerint teljesen megfosztva eredeti funkciójától. Az Áraink forintban értendők című sorozatban Heves megye 3000 fő alatti településeinek még nyitva lévő kocsmáit keresem fel és résztvevő megfigyelőként, szubjektív szempontok alapján fényképezem azokat.
A Sight Unseen (Láthatatlan Látvány) című kiállítás a legkiválóbb vak fotográfusokat mutatja be, azokat, akik a látás természetével kapcsolatos elképzeléseket tanulmányozzák.
Kvartér Fotóművészeti Csoport által létrehozott projektben négy különböző fotográfus más-más nézőpontja segíthet a kérdés képi megválaszolásában vagy akár továbbgondolásában.
Új munkáim az identitás és önazonosság kérdésével foglalkoznak. 2019 végén kezdtem készíteni a Woven Mirror (Fonott tükör) képeket, melyek vászonra nyomtatott fotók és tükrös felületű műbőr felhasználásával készülnek. A képekhez felhasznált anyagokat különböző szélességű csíkokra vágom és összefonom őket, majd vakrámára rögzítem. A formanyelv továbbra is geometrikus, de korábbi munkáimhoz képest, több réteget alkotva a síkból, kilépnek a térbe.
„A munkám alapján nem vagyok kívülálló művész. Nemzetközi, jól képzett művész vagyok. De azokat, akikkel dolgozom, a társadalom peremén élőknek tekintik.”
Hogyan öröklődhetnek tovább a hagyományok, miként módosulhatnak, rakódhatnak egymásra és lehetnek hatással az egyéni sorsokra? Hogyan értelmezhető újra a vidéki lét és miképpen van kapcsolatban a városival?