A Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállítás a mexikói művésznő életének rejtett pillanataiba enged bepillantást, új szemszögből láttatva a latin-amerikai művészet egyik legrejtélyesebb és legemblematikusabb alakjának viharos sorsát. A 2009-es mexikóvárosi bemutatója óta a kiállítás a világot járja, húsz városban már közel egymillióan keresték fel. A tárlat Budapesten a Mai Manó Házban látható 2025. január 12-ig.
Mint ahogy arról korábban már beszámoltunk Lee Miller fotográfus, a Vogue egykori modellje és haditudósító lenyűgöző életútja elevenedik meg a filmvásznon Kate Winslet alakításában. A film hazai forgalmazója, a Vertigo Média nemrég jelentette be, hogy az életrajzi film november 14-én debütál Magyarországon, bemutatva Miller útját a divat világából a második világháború harctereiig.
A Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár 1999. október 15-én nyitotta meg kapuit a Mai Manó Ház harmadik emeletén, ünnepélyes megnyitóján Nádas Péter tartott beszédet. A szakkönyvtár Pécsi József (1889–1956) nevét viseli, aki a magyar fotográfia jelentős alakja volt, nemcsak mint fotográfus, de szakíró és tanár is. Az ő örökségét őrzi a fiatal fotográfusok számára létrehozott állami ösztöndíj is. A szakkönyvtár a Magyar Fotográfusok Háza Nonprofit Kft. keretein belül működik, és célja, hogy elérhetővé tegye a fotográfiai szakirodalmat az érdeklődők számára.
A Nizzában megrendezett Vivian Maier: Anthology című kiállítás 140 fotóval és filmrészlettel mutatja be azt az örökséget, amelyet Maier hagyott hátra, miután a világ csak halála után fedezte fel rendkívüli tehetségét. A Vivian Maier: Anthology kiállítás a Musée de la Photographie Charles Nègre falai között 2025 márciusáig várja a látogatókat. A kiállítás célja, hogy bemutassa Vivian Maier egyedi látásmódját, amelyet évtizedekig az ismeretlenség homálya fedett, mígnem a véletlen folytán felfedezték több mint 120.000 negatívot tartalmazó archívumát.
Halála után két évvel William Klein – All the World’s a Stage címen nyílt meg a lisszaboni Museum of Art, Architecture and Technology (MAAT) kiállítása, amely a 20. század második felének befolyásos fotográfusa előtt tiszteleg. A portugál fővárosban 2025. február 3-ig látogatható tárlat William Klein életműve eddigi legátfogóbb reprezentációja kíván lenni.
A Christie’s New York-i árverésén Trevor Traina, az Egyesült Államok volt ausztriai nagykövetének kivételes gyűjteményét kínálta október 2-án megvételre, ahol olyan kortárs fotográfusok műveire lehetett licitálni, mint Diane Arbus, Robert Frank, Nan Goldin vagy Cindy Sherman. A gyűjtemény becsült értéke közel hárommillió dollár volt, központi darabja pedig William Eggleston mesterműve, a Greenwood, Mississippi (Red Ceiling) (1973), amely 302.400 dollárért cserélt gazdát. A legmagasabb áron azonban Andreas Gursky Dortmund (2009) című munkája kelt el, melyért 352.800 dollárt fizettek.
Ed Templeton, a gördeszkás világból kinőtt amerikai művész, nemcsak ikonikus deszkásként, hanem festőként, grafikai tervezőként és fotográfusként is maradandót alkotott. Számtalan zine és több mint húsz fotóalbum fűződik nevéhez, amelyek a deszkás szubkultúra és a városi élet mindennapjait mutatják be. Legújabb könyve, a City Confessions #3: Paris, a 2001 és 2023 között készült párizsi pillanatfelvételeit gyűjti össze, bemutatva a város sokszínűségét és dinamikáját.
Októberben sem maradunk izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen ismét számos múzeum és galéria várja remek tárlatokkal a látogatóit. Érkezik az év egyik legjobban várt tárlata, ahol Frida Kahlo privát fotógyűjteményét láthatjuk a Mai Manó Házban. A Tér-Kép Galériában egy díjnyertes sorozat, a Capa Központban egy török fotográfus munkái, míg a Hagyományok Háza kiállításán a pixelek és a folklór lesz a téma. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
Az Arles-i Fotófesztivál minden évben három kategóriában ítéli oda díjait. A Photo-Text Book Award azokat a műveket ismeri el, amelyekben a képek és a szövegek egyaránt meghatározó szerepet töltenek be a könyv művészi értékében. A Historical Book Awardot a legkiemelkedőbb tematikus vagy monografikus, dokumentarista könyvek kapják, míg az Author’s Book Awardot a legjobb kortárs szerzői könyvek nyerik el. Idén összesen 122 könyv került jelölésre, amelyek mind kiállításra kerültek a fesztivál során.
Váratlan hír érkezett Ansel Adams rajongói számára. Egy Missouriban élő nő azt állította, hogy több tucatnyi fényképhez jutott hozzá, amelyeket az ikonikus amerikai fotográfus, Ansel Adams készített. A fekete-fehér tájképeiről ismert fotográfus munkái iránt igen nagy a kereslet, ezért különösen meglepő, hogy még a mai napig kerülnek elő olyan alkotások, amelyeket Adams készített. Bár hivatalosan még nem sikerült bizonyítani, hogy az előkerült alkotások valóban Ansel Adams munkái, szinte biztos, hogy a művész készíthette azokat.
A fotográfia már igen régóta elfogadott művészeti ágnak számít, a huszadik században számos művészeti intézmény kezdett saját fotográfiai gyűjtemény létrehozásába. Az utóbbi időben már megszokott jelenség, hogy a legnagyobb kortárs – jellemzően képzőművészettel foglalkozó – intézmények fotográfiai kiállításokat szervezzenek. Ez azért fontos, mert a legrangosabb kiállítóhelyek képesek arra, hogy egy adott művészt, illetve egy adott művészeti ágat vagy stílust sokakhoz eljuttassanak, ezzel pedig népszerűsítsék azokat. A fotográfia helyzetét emellett jól jellemzi az árveréseken, illetve a művészeti vásárokon tapasztalható kereslet alakulása, amely azt mutatja, hogy az intézmények mellett a magángyűjtők is szívesen vásárolnak fotográfiákat.
A ma záró UNSEEN fesztiválon a Blue Lotus Gallery képviseletében Fan Ho (1931–2016) munkáit is bemutatják, akinek lenyűgöző fekete-fehér képei a 20. század közepi Hongkong mindennapjait örökítették meg. Kiemelkedő érzéke volt a kompozícióhoz, és mélyen értékelte a fény és árnyék játékát, ami lehetővé tette, hogy művei túlmutassanak a dokumentarista fényképezés határain, és művészeti alkotásokká váljanak.
Tizenhét éve, 2007-ben indult a Google Street View szolgáltatása, amely addig elképzelhetetlen mértékben tágította ki mindannyiunk számára a világot – legalábbis a virtuális színtérben. A Street View szinte azonnal fajsúlyos etikai kérdéseket, valamint a fotográfia médiuma megkérdőjelezésének a problémáját is felvetette. Nem véletlen, hogy számos képzőművész és fotográfus látott azonnal lehetőséget az automatizált utcaképekben; köztük volt az egyik műfajteremtő alkotó, a kanadai Jon Rafman (1981), aki tizenhat éve dolgozik Nine Eyes of Google Street View című projektjén.
2024. szeptember 29-ig látogatható az amszterdami Cobra Múzeumban Pierre Verger: Az, aki nem vagyok című kiállítása, amely a francia fotográfus munkájának és életútjának sokszínűségét tárja fel. Verger – aki Frida Kahlo közeli barátja volt – több mint 50 évig dokumentálta az emberi élet mindennapjait a világ különböző részein, különösen Afrikában és Latin-Amerikában. A Cobra Múzeum ezzel a kiállítással tiszteleg a fotográfus előtt, aki munkásságával megörökítette az emberi élet sokszínűségét és egyetemességét.
A Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállítás a mexikói művésznő életének rejtett pillanataiba enged bepillantást, új szemszögből láttatva a latin-amerikai művészet egyik legemblematikusabb alakjának szenvedélyes és szenvedésekkel teli sorsát. Frida személyes gyűjteménye halála után a Kék Ház néven ismert mexikóvárosi otthonuk egy elzárt fürdőszobájába került. A Kék Ház a világ egyik leglátogatottabb kiállítóhelyévé vált a Fridának emléket állító múzeumként, ám néhány személyes tárgya, köztük a több mint hatezer fényképet tartalmazó gyűjtemény csaknem ötven éven át rejtve maradt a nyilvánosság elől.