A Mai Manó Ház átfogó kiállítása hazánkban elsőként mutatja be teljes mélységében Rogi André különleges életművét – egy nőét, aki festőként indult, majd a fotográfia eszközeivel lett a 20. századi párizsi művészvilág hiteles krónikása. Nem csupán a francia kultúra részévé vált, hanem az európai modernizmus egyik rejtett kincsét is képviseli: autonóm, érzékeny, korszerű és nemzetközi alkotó.
A Mai Manó Ház az elfeledett magyar származású fotográfus, Rogi André életművének szentelt kiállítással, valamint azonos című albummal ünnepli az alkotó 125. születésnapját. A Több fényt, több árnyékot nem egyszerű kísérőkiadvány, hanem gondosan szerkesztett, önálló művészeti album is, amely egy méltatlanul háttérbe szorult női alkotó személyes és szakmai újrafelfedezését szolgálja.
Az eredetileg festőművésznek készülő birminghami srác, Richard Billingham az 1996-ban megjelent Ray’s a Laugh című albumával letette a silány realizmusként is illetett fotográfia alapjait. A saját szüleit és testvérét legszűkebb életterükben, panelházi lakásukban megörökítő fotókönyv az egyik legfontosabb sarokköve lett a korszak fiatal brit művészgenerációjának, jelentősége pedig a mai napig érezteti hatását a fotográfiában, de a képzőművészetben is. A londoni MACK kiadó közel három évtized után, tavaly jelentkezett a bővített kiadással.
Eleanor Macnair brit művész gyurmafotográfiái láttán eszünkbe jut, hogy a gyurma nem csak a gyerekszoba sarkaiban lapuló, kiszáradt pacákat jelentheti, amiket csak akkor találunk meg, amikor már végérvényesen a szőnyeg részei lettek. Macnair híres fotókat alakít át színes gyurmamásolatokká. Van abban valami végtelenül emberi, amikor Cindy Sherman vagy Man Ray ikonikus képei új életre kelnek egy olyan anyagban, amit az óvodában még vacsorának néztünk. Ez a fajta komolytalan komolyság az, amitől Macnair munkái ennyire szerethetők: egyszerre irónia és rajongás, és mesterien egyensúlyoz a karikatúra és kortárs képzőművészet kényes határán, bizonyítva, hogy a kreativitásnak tényleg nincsenek határai.
A Mai Manó Házban nyílt meg az Americana című kiállítás, amely Pálfi György kortárs fotógyűjteményének egy különleges szeletét tárja a közönség elé. Az autók és a fényképezés összefonódása nemcsak az amerikai álom mitológiáját idézi meg, hanem egy egész kultúra lenyomatát is. William Eggleston színei, Robert Frank dokumentarista pillanatai, Ed Ruscha, O. Winston Link, Joel Meyerowitz, Dennis Hopper látásmódja – mind a mozgásban lévő Amerika egy-egy megállított képkockája.
Az író, oktató és kritikus Fred Ritchin hiánypótló értekezést írt a fotográfia jelenlegi helyzetéről és jövőbeli kilátásairól a mesterséges intelligencia által kiváltott forradalom időszakában. Az amerikai szerző The Synthetic Eye – Photography Transformed in the Age of AI című kötete nem pusztán az AI bizonytalan etikájának kritikai vizsgálatára vállalkozik, de a fotográfia jövőjét temető hangokkal is szembemegy. Ritchin kötete felbecsülhetetlen értékű útmutató az új világban való eligazodáshoz.
Bartha Máté nemrég megjelent enigmatikus fotókönyve ambiciózus kísérletet tesz épített környezetünk, a város rejtett összefüggéseinek felkutatására. Az Anima Mundi egy metafizikai keresési folyamat feltárását, feltérképezését és rendszerezését összesíti, amely a fotográfus eddigi munkásságának is fontos állomása, korábbi munkáinak egyfajta kicsúcsosodása. Harmónia, diszharmónia, káosz, rend, mind alkotóelemei a könyvnek, amelyben a látvány töredékek saját rendszert alkotva, egyszerre vezetik és hagyják magára az olvasót.
Egy kortárs amerikai fotográfus, Sam Contis (1982) miközben Dorothea Lange (1895–1965) fotóhagyatékát kutatta, arra vállalkozott, hogy a gazdasági világválság időszakának megkerülhetetlen krónikásának eddig kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert fényképeiből albumot állítson őssze. A londoni MACK gondozásában még 2020-ban megjelent Day Sleeper című fotókönyv kortárs kontextusban, ugyanakkor az időtlenség különös érzésétől átitatva reprezentálja Lange fotográfiai gyakorlatát.
A Thames & Hudson kiadásában megjelent kötet hiánypótló kísérletet tesz a fotográfia történetének bemutatására, amely a fotográfus és a fotóalany közötti összetett együttműködésre összpontosít. A Collaboration célja, hogy egy olyan potenciális fényképezéstörténetet kínáljon, amely eltér a domináns, egyéni fényképészek és a technikák történetétől, a kollaboráció anyagi, gyakorlati és politikai körülményeinek tanulmányozása révén.
A magyar származású Ylla művészeti gyakorlata nemzetközileg ismert, hiszen olyan kreatív és rendhagyó módon újította meg az állatfényképezést, mint előtte senki. Felvételein az állatok sajátosságaira koncentrált, illetve a portréfényképezés eszköztárát is használta. A fotográfus élete során számos fényképalbumot jelentetett meg, de a mai napig izgalmas témát kínál a huszadik századi fényképezés iránt érdeklődőknek. Képeiből 2025-ben a Mai Manó Házban lesz látható egy válogatás. A Hirmer művészeti könyvkiadó gondozásában megjelent album 287 képen keresztül mutatja be az alkotó legfontosabb felvételeit. A kiadvány ötletgazdája és szerzője, Pryor Dodge, a művész hagyatékának kezelője volt.
A kortárs szerzői film meghatározó alkotója, az Egy szent szarvas meggyilkolása, A homár és a Szegény párák rendezője, Yorgos Lanthimos i shall sing these songs beautifully című fotókönyve 2024 novemberében jelent meg a londoni Mack kiadó gondozásában. A játékfilmjeihez hasonlóan analóg képanyagot legújabb filmje, A kegyelem fajtái forgatásának idején készítette New Orleansban a görög rendező.
A negyedévente nyomtatásban is megjelenő Aperture Magazine 2024-es őszi száma Arrhytmic Mytic Ra címmel a család, a társadalomtörténet és az asztrofizika tematikáit helyezte fókuszába. A lapban sok más mellett interjú olvasható Emmet Gowin amerikai fotográfussal is, akinek 1960-as évek óta formálódó életműve összeforrt a család intimitása, a biológiai sokféleség, valamint a természeti környezet ember általi átalakításának feldolgozásával.
Fabricius Anna a munkások elkötelezett fotográfusa, aki a lírai és személyes érintettségű sorozatok irányába tett kitérők után évről évre visszatér a munka társadalmi és identitásformáló szerepének vizsgálatához. Új sorozata a családjuktól távol élő, hazánkban dolgozó távol-keleti munkások szociális kapcsolataiba és a kultúra megtartó erejébe ad betekintést, miközben rámutat a fényképek és a mobilitás közti összefüggésekre. Home Is Where Work Is címmel megjelent fotókönyve a Kassák kortárs művészeti díj keretében megvalósult, és a Kassák Múzeumban bemutatott sorozat bővített anyagát tartalmazza.
Az amerikai és a nemzetközi független film megkerülhetetlen alkotója, Jim Jarmusch kreatív megnyilvánulásai régóta túlmutatnak a mozi médiumán. Képzőművészeti tevékenysége 2021-ben vált szélesebb körben ismertté, miután az Anthology Editions kiadó gondozásában megjelent fotóalapú munkáit tartalmazó Some Collages című monográfiája. Mindeközben Jarmusch idén novemberben a Paris Photo vendége lesz annak apropóján, hogy a szürrealizmus születésének századik évfordulóján Man Ray négy rövidfilmje restaurált kópájához az amerikai rendező SQÜRL nevű formációja készített zenét.
Retrospektív kötet jelent meg Louis Stettner, a huszadik század kiemelkedő amerikai fotográfusának munkásságáról. A művész teljes életpályáját bemutató kötet az alkotó legfontosabb fényképeit gyűjti egybe, amelyeket esszék és rövid tanulmányok egészítenek ki. A Louis Stettner nevét viselő album időrendi sorrendben mutatja be mintegy 190 fényképen keresztül az alkotó pályafutását, felmutatva a New Yorkban és Párizsban készült ikonikus alkotásait, köztük utcai felvételeit, amelyek a nagyvárosi központok lakóira koncentrálnak.