A fotográfia közel kétszáz éves története a „kivágás” fegyelmezett gesztusáról szólt: a zavaró körülmények, a technikai esetlegességek és a műtermi kellékek száműzéséről a reprezentatív papírkép keretein kívülre. A Néprajzi Múzeum Vágatlanul című időszaki kiállítása radikális nézőpontváltással éppen ezt a vizuális fegyelmet függeszti fel.
A 20. század vizuális emlékezete elválaszthatatlan a kőszénkátránytól, a fojtogató londoni szmogtól és a folyókba ömlő ipari ezüsttől. Michelle Henning új kötete a fotográfia fejlődéstörténetét a kémiai nehézipar és a környezeti pusztítás fizikai valóságába ágyazza be, feltárva a tiszta képalkotás mélyen toxikus terhét. A technológiai csodák mögött így rajzolódik ki az a kíméletlen ökológiai örökség, amellyel a fotóipar megterhelte a bolygót.
A 2025 második felében megjelent hazai kötetek markáns lenyomatai annak a mediális paradigmaváltásnak, amely radikálisan szakít a hagyományos portfólió-szemlélettel: a fotókönyv már nem alárendelt dokumentációs felület, hanem autonóm, az időbeli befogadás folyamatában kibomló műtárgy. Ebben a gazdag és rétegzett kontextusban helyezkednek el az elmúlt félév meghatározó kiadványai, amelyek kritikai feltérképezésével a Punkt újonnan induló körképe a legfrissebb alkotói stratégiák és pozíciók számára kívánt releváns elemzői keretet biztosítani.
Alexander Gardner neve többnyire Abraham Lincoln portréiról és az amerikai polgárháború csataterein heverő holttestekről emlékezetes; az amerikai fotográfus munkássága azonban messze túlmutat az egykori hadszíntereken. Martha A. Sandweiss történész legújabb kötete, a The Girl in the Middle Gardner egyetlen, 1868-ban készült felvételén keresztül mutatja be, hogy miként képes a fotográfia egyszerre megőrizni és elfedni a múlt számos fragmentumát.
Man Ray a 20. század egyik legnagyobb újítója volt, aki a fotográfiát a modern művészet kiemelt médiumává tette. Munkásságát nemrég a Metropolitan Museum of Art mutatta be, a Man Ray: When Objects Dream című kiállítás Stephanie D’Alessandro és Stephen C. Pinson kurátori koncepciója mentén épült fel, a fókuszban a művész saját képalkotó technikája, a rayogram állt. A tárlathoz átfogó igényű kísérő kiadvány is készült, amely szintén a rayogram felől közelít a művész életművéhez, ám átfogóbb, művészettörténeti és művészetfilozófiai aspektusokat is beemel az alkotások elemzéséhez és kontextusba helyezéséhez.
Craig Easton brit fotográfus legújabb albuma, az An Extremely Un-Get-Atable Place lírai tisztelgéssel adózik George Orwell életének és munkásságának. A kötet az író a skóciai Jura szigetén töltött utolsó éveit eleveníti fel, ahol Orwell távol a világ zajától, a számára legelérhetetlenebbnek tartott helyen írta meg máig releváns művét, az 1984-et. A képzőművészeti albumok és fotókönyvek kiadásával foglalkozó londoni GOST Books gondozásában megjelent kötet szakmailag is figyelemre méltó, mivel nagy formátumú kamerájával Easton nemcsak a hely szellemét örökítette meg, hanem egyedi utómunkaeljárások alkalmazásával, autonóm alkotói eszközökkel ötvözte a dokumentarizmust az irodalmi kontextussal.
Bolega Niki munkái a vizuális reflexiók sokrétűségét tárják elénk: a monumentalitás, a forma és a ritmus párbeszédét, a csend és a dinamika összjátékát, valamint azt, hogyan válhat az épített környezet – legyen az stadion vagy ipari struktúra – a figyelem, az esztétikai érzékelés és a belső gondolati folyamatok forrásává. Sorozatai az építészet dokumentálásai, a vizuális tapasztalat, az érzelmi reflexió és a művészi megfigyelés együttes élménye.
Most először nézhetjük végig Mary Ellen Marknak, a női sorsok egyik legnagyobb fotográfusának kiállítását Budapesten, a Mai Manó Ház termeiben. Olyan életművet hagyott maga után, melynek narratívája a reménytelenség, a szenvedés, a kiszolgáltatottság. Képei nyugtalanítók, könyörtelenül kérdeznek és nem engedik, hogy kényelmes távolságból szemlélődjünk. A kiállítás ott kezdődik, ahol elfordítanád a fejedet, mert nem tudod elfogadni azt, amit a valóság mutat.
Idén ősszel új kiadvány jelent meg a Mack kínálatában. A Stephen Shore – Early Work című könyv a most 77 éves amerikai fotográfus első alkotói ciklusának legkiemelkedőbb fényképeit mutatja be. Bár Shore legismertebb felvételeit olyan szupersztárokról készítette, mint Andy Warhol, a hírességeket bemutató portréi helyett ez a kiadvány az utcai fényképeire koncentrál, amelyeket 13 és 17 éves kora között készített New York utcáin. A művész már ekkor rendkívüli tehetséget mutatott: úgy tudta megjeleníteni az amerikai nagyváros romantikáját és varázsát, hogy az utcák járókelőire koncentrált. Az 1960 és 1965 között készült sorozata sokak szerint a kor egyik legfrissebb és legegyedibb lenyomata.
Október elején a budapesti LUMAS Galériában tartott könyvbemutatóval indult útjára Szauder Dávid első kötete, a Glitches & Glory, amely a berlini Gestalten kiadó gondozásában jelent meg. Már a borító is sokatmondó: alcíme – magyarul: „Szauder Dávid digitálisan újragondolt művészete” – pontosan kijelöli azt a határterületet, amelyen a művész mozog. Munkássága az analóg és a virtuális, a kézzel tapintható és a mesterségesen generált világok közti, egyre elmosódó mezsgyét kutatja.
A Mai Manó Házban a nunchi fogalmát hívószóként használó fotókiállítás öt dél-koreai fotográfus minitárlatából áll, ami ötféle megközelítést, ötféle tematikát és ha nem is ötféle fotóotechnikát, de többféle típusú fotózást jelent. Hogy a műveken hol és mennyire van jelen a nunchi, azt mindenki maga döntse el – vagy inkább érezze meg. Az alkotók – Moon Sang-wook, Kim Mi-kyung, Han Hee-joon Park Byung-moon és Jang Jong-woon – egy tárlatvezetésen röviden beszéltek is képeikről a kurátor, Molnár Zoltán társaságában.
Gregory Halpern több mint két évtizede fényképezi szülővárosát, a New York állambeli Buffalót, és annak környékét. Alkotói munkáját pontos koncepció mentén folytatja, így legújabb, monográfiaként is értelmezhető sorozata különleges, ugyanakkor egységes hangulatú fényképekből állt össze. A MACK gondozásában megjelent King, Queen, Knave című album képei a dokumentum műfaji határain túllépve egy város látomásszerű megjelenítésével kísérleteznek.
Neil Selkirk brit születésű fotográfus és „sötétkamramágus”, aki több mint ötven éve az egyetlen, aki Diane Arbus halála óta (1971) készít nagyításokat a művész negatívjaiból, szoros együttműködésben Doon Arbusszal, a fotográfus lányával és hagyatékának gondozójával, hogy a kiállítások és könyvek nyomatainak hűsége megmaradjon. Lesley A. Martin, az Aperture korábbi kreatív igazgatója beszélgetett vele az Arbus-művek több mint öt évtizedes őrzéséről és újraalkotásáról.
Az 56. Arles-i Fotófesztivál programja a világban uralkodó narratívák megkérdőjelezése. A kiállítások arra törekednek, hogy bemutassák, miként képes a kép felülírni a történelmi igazságokat és új utakat nyitni az identitás, az emlékezet és a közösség újragondolására. Az idei tematika az „Engedetlen képek” címet viseli, amely a fotográfia társadalmi átalakító erejét hangsúlyozza, felvillantva a kultúrák, a nemek és a származások sokszínűségét.
A Mai Manó Ház átfogó kiállítása hazánkban elsőként mutatja be teljes mélységében Rogi André különleges életművét – egy nőét, aki festőként indult, majd a fotográfia eszközeivel lett a 20. századi párizsi művészvilág hiteles krónikása. Nem csupán a francia kultúra részévé vált, hanem az európai modernizmus egyik rejtett kincsét is képviseli: autonóm, érzékeny, korszerű és nemzetközi alkotó.