Menü

Dialogical Maquette

17 • 05 • 19Bíró Eszter

A PhD kutatásom részeként nyolc résztvevővel dolgoztam együtt, akikel végignéztük a családi fényképeiket és történeteket meséltek róluk. Így állt össze egy 755 történetből álló archívum.

A történetmesélés, egy felelősségteljes és fárasztó feladat; mégis - ahogy Martha Langford érvel - egy fontos, múlthoz kapcsoló folyamat. Langford szerint minden privát album és archívum újraaktiválható a történetmesélésen keresztül, ezért örökké nyitott és tartalma kimeríthetetlen. Sőt, az album igazi szerkezetét a történet narratívája adja. Én két szeletet figyeltem meg. Langford elméletét továbbgondolva elkezdtem megrajzolni külön-külön minden résztvevő saját belső, személyes narratív hálózatát. Sok történetnek volt történelmi tartalma, ezek személyesen megélt, majd továbbadott élmények. Ezeken keresztül a résztvevők történetei elkezdtek összekapcsolódni - vagy együtthangzás vagy ellentmondás alapján. Így elkészült kilenc vizualizáció. A fejemben ez a kilenc hálózat egy nagyobb hálózatot képezett, amit tér hiányában nem tudtam installáni, a makett ennek egy kicsinyített változata. Én állok a nyolcszög közepén, és a résztvevők felém fordulnak. A függőleges paneleken fut a személyes hálózatuk, keresztbe különböző színekkel a történelmi élmények, amik összekötik őket – mintha egymással folytatnának párbeszédet. Ez fontos volt. Nádas Péter Párhuzamos történetek c. könyvében az olvasó hasonlóan követi a belső hangokat, de ezek sosem kerülnek megosztásra, csak az olvasó köti őket össze. Az elhallgatás uralkodik.

Aleida Assman emlékezetkutató szerint 15-20 évnek kell eltelnie, mire a történelmi traumák beépülnek a diszkurzusba, s azok személyes történeteken keresztül egyéni emlékezetként is feldolgozhatóvá válnak. Magyarországon ennél sokkal több idő telt el, ennek ellenére a csönd uralkodik, kettévált a történelmi emlékezet. Ezért is tartottam fontosnak, hogy elkészüljön a makett, ami megmutatja a történelmi élmény és a személyes történet közös kötelékhálózatát. A nem-egyetértésen alapuló párbeszéd folyamata -  ahogy olyan szociológusok, mint Idit Alphandary és Leszek Koczanowicz is érvel - megértést, empátiát teremt, melyben feloldódnak a történelmi traumák, és ezen keresztül a demokráciának egy fontos stabilizáló, egyensúlyozó eleme. Éppen ezért és ezúton is köszönöm a résztvevőknek az idejüket, bizalmát, nyitottságát a velem lévő párbeszédre.

0103

Dialogical Maquette, 2018

0103

Dialogical Maquette, 2018

0103

Dialogical Maquette, 2018

0103

Dialogical Maquette, 2018

0103

Dialogical Maquette, 2018

0103

Dialogical Maquette, 2018

A képek publikálása idején Biró Eszter Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjban részesült.

Jegyzetek
  1. Assmann, Aleida. Shadows of Trauma. New York: Fordham University Press, 2015.
  2. Idit, Alphandary, and Leszek Koczanowicz. Democracy, Dialogue, Memory: Expression and Affect beyond Consensus /. 1st ed. Routledge Studies in Social and Political Thought. London: Routledge, 2019.
  3. Nádas Péter, Párhuzamos történetek, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2005.