A kiállítás tematikus kiindulópontja Ovidius Átváltozások című művétől a kortárs filozófiai és ökológiai gondolkodásig ível: a metamorfózis itt nem látványos átalakulás, hanem a létezés alapállapota. A bemutatott munkák az emberi test, a természet, a technológia és a kollektív emlékezet határterületein mozognak, miközben a kortárs európai valóságra reflektálnak. A válogatás a FUTURES platform fiatal alkotóit hozza közös térbe, akik különböző médiumokban és vizuális nyelveken keresnek választ arra, hogyan lehet újra kapcsolódni az élővilághoz egy krízisekkel terhelt korszakban.
A kiállításon szereplő Emilia Martin lengyel alkotó fotói és videómunkái a meteoritot mint szimbolikus alakzatot használják: egyszerre természeti jelenségként és képzeleti hordozóként. Munkáiban a kozmikus eseményekhez személyes történetek, vágyak és projekciók kapcsolódnak, így anyag és a fantázia határterületein mozog. Sorozatai a megfigyelés és az elbeszélés közti feszültségre épülnek.
Vitalii Halanzha ukrán fotográfus Underfoot című installációjában a háború mindennapokba szivárgó nyomait vizsgálja. Nem a közvetlen erőszak képeire fókuszál, hanem azokra az apró, gyakran észrevétlen maradó maradványokra, amelyek „a lábunk alatt” halmozódnak fel. Munkája érzékeny, visszafogott módon reflektál a hosszan elhúzódó konfliktus tapasztalatára.
A német Yana Wernicke Die Verwandlung (The Metamorphosis) című sorozatában vidéki német hagyományokat dokumentál, amelyek során férfiak növényzettel, ágakkal és levelekkel borítva „vademberekké” alakulnak. Fotói a rituálé, az identitás és az átváltozás témáit kapcsolják össze. A sorozat egyszerre antropológiai érdeklődésű és vizuálisan erősen stilizált.
Constantin Schlachter francia fotográfus a mikroszkopikus és a kozmikus világ közti párhuzamokat vizsgálja. Úgynevezett bionegatívokat hoz létre: baktériumtenyészetekkel töltött Petri-csészéket használ negatívként, amelyekből absztrakt, univerzumszerű képek születnek. Munkái a fotográfia anyagi és tudományos határait tágítják.
Az északír Zoe Hamill sorozata az Edinburgh környéki palameddőhányókat dokumentálja, amelyek az ipari tevékenység után váratlan módon a növény- és állatvilág menedékeivé váltak. Képei a természet regenerációs képességére és az emberi beavatkozás hosszú távú következményeire reflektálnak. Munkáiban a táj egyszerre hordoz történeti és ökológiai jelentést.
A magyar Turós Balázs, akinek munkáiról korábban már a Punkt beszámolt, The Nature of Things című sorozatában a halál és az elmúlás kérdését járja körül. Fotói személyes veszteségekhez, utazásokhoz és megrendezett jelenetekhez kötődnek, miközben a dokumentarista és a konceptuális megközelítés határán mozognak. A sorozat a gyász, az emlékezés és az emberi törékenység vizuális nyelvét kutatja.
