Mikro- és makro Odüsszeiák

A digitális forradalom óta eltelt évtizedek talán legmeglepőbb tanulsága, hogy az internet hétköznapivá válása nem jelentette a nyomtatott kiadványkészítés korszakának végét. A posztdigitális éra jellemzője a mérhetetlen információs túlterheltség, elég, ha csak az interneten felhalmozott feldolgozhatatlan mennyiségű adatra gondolunk. Az ebben rejlő számtalan lehetőség kétségtelen, ugyanakkor a befogadó szempontjából természetes igény jelentkezik valamifajta szelekcióra, és a megszűrt információ kézzelfoghatóvá tételére. Az internet elterjedése a nyomtatott médiumok közül talán a hagyományos újságírást hozta a legnehezebb helyzetbe. Az online újságírás gyorsaságával, költséghatékonyságával, valamint a benne rejlő audiovizuális potenciállal a nyomtatott sajtó egyszerűen nem tud versenyezni. Ugyanakkor, ahogy az e-book és a pdf megjelenése sem jelentette a könyv kihalását, úgy az online újságok megjelenése sem jelenti a nyomtatott magazinok megszűnését (legalábbis egyelőre így tűnik). A nyomtatott újságírás kényszerű újradefiniálásának egyik hozadéka a longform-journalism jegyében készült magazinok megjelenése. Ezeknek a folyóiratoknak a közös jellemzője, hogy viszonylag ritkán, évente egy-két tematikus számmal jelentkeznek, a bennük szereplő cikkek terjedelmesek és tudományos igénnyel készülnek, valamint nagy hangsúlyt fektetnek a designra, a tipográfiára, a lapszámokban szereplő képes tartalomra. A vizuális kultúra területén az utóbbi néhány évben különösen jellemző az ilyen típusú folyóiratok elterjedése, melyek közül a londoni székhelyű Migrant Journal-t mindenképpen érdemes kiemelni.

A Migrant szerkesztői, bár folyóiratként definiálták a kiadványt, ahogy a névválasztás is utal rá, már a 2016-os induláskor tudták, hogy összesen hat tematikus lapszámot terveznek. Az nagyjából félévente jelentkező számok közül az utolsó Foreign Agents (Külföldi ügynökök) címmel a napokban (2019. június) jelent meg. Amellett, hogy az egyes számok egy-egy szűkebb témát tárgyalnak, a Migrant egyfajta ernyőként szolgáló átfogó tematikus felütéssel is rendelkezik, nagyon jól illusztrálja, hogy a kivándorlás, a bevándorlás és a globális mozgás mechanizmusainak rétegei valójában mennyire sokrétűek és aktuálisak a 21. században. A magazin az emberek migrációjából kiindulva, de azon túlmenően is vizsgálja az áruk, az információ, a flóra és fauna globális cirkulációját, és ezeknek az egész univerzumra gyakorolt átalakító hatásait. Ahogy a honlapon írják: a migráció az emberiség genezisének része, mégis úgy tűnik, hogy a jelenkorban markánsabb és gyorsabb, mint valaha, ez pedig összetett következményekkel jár. A Migrant célja, hogy feltárja, milyen összefüggés van a migráció különböző rétegei között, és ezek milyen hatást gyakorolnak napjaink társadalmára. A magazin egyes számai művészek, teoretikusok, akadémikusok, építészek és filozófusok közreműködésével igyekszik túllépni a fogalomhoz tapadó kliséken, és feltárni a jelenség által létrehozott új mezőket. A Migrant - fajsúlyos tartalmi felütése ellenére - sokkal több, mint egy társadalomelméleti szöveggyűjtemény. A lapszámokban szereplő fotósorozatok, grafikák és infografikák, amiket az Offshore Studio által tervezett karakteres design fog össze, ugyanolyan fontos részei a tartalomközvetítésnek, mint maguk a szövegek.

A Migrant első száma Across Country (Országokon keresztül) címmel alapvetően az európai migrációs válságból indul ki, ugyanakkor a lapszámban szóba kerülnek a vidéket elhagyók népesség mozgásából adódó következmények. A második számban (Wired Capital) már a gazdasági ki- és bevándorlás, valamint a szabadkereskedelem és az emberek korlátozott mozgása közti ellentmondás áll a fókuszban. A Flowing Grounds című harmadik számtól kezdődik a tematika igazi kiterjesztése; az emberek mértéktelen repülős utazásaitól, a kókuszdió globális cirkulációján át, az ember generálta migráció a természetre és az állatvilágra gyakorolt hatásai, valamint a levegő repülő objektumok általi gyarmatosítása is a témák közé tartozik. A negyedik szám, Dark Matters (Sötét dolgok) címmel szószerinti és átvitt értelemben tárgyalja a sötétség aspektusait az off-shore ügyletektől a Nigéria és Benin közti benzincsempészetig. Végül a sorban következő, Micro Odysseys című szám górcső alá veszi a mikroszkopikus mozgásokat biológiai és geológiai értelemben, a vírusoktól az ásványi molekulákig.

A hatodik szám (Foreign Agents) szépen zárja le az elkezdett tematikus kört, és egyben az egész sorozatot, hiszen a migráció és a kultúra viszonya áll a középpontban. Az ötletek, szokások, technológiák, valamint a kulturális közlésmódok a mozgásban lévő közösségek sajátjai, így a helyváltoztatás révén átalakítják, vegyítik és befolyásolják a környező kultúrákat. A kultúra fogalma elválaszthatatlan a diffúzió, a súrlódás, a transzformáció és a kreolizáció folyamataitól. Ennek eredményeképp, amikor mozgásban lévő emberek utazásait és tapasztalatait dokumentáljuk és bemutatjuk, a migráció maga is a kultúra tárgyává válik. A rituálék és intézmények, a tudás és az identitások, a fonémák, a pigmentek, a pixelek, az ízek, az osztályok, a nemek, vagy az etnikai hovatartozás mind-mind migrálnak az időben és a térben.

A Migrant szinte minden számában szó esik Kelet-Európáról. A Foreign Agentsben például photobookba illő sorozatot találunk az erdélyi Certeze (Avasújfalu) községről. A Reinhard Schmidt által írt és Gabriel Amza által fotózott Palms on Balconies (Pálmák az erkélyen) című fejezet témája a külföldi munkavállalásból eredő építészeti eklektika. A cikkből kiderül, hogy Certeze lakóinak nagy része valahol külföldön, jellemzően Nyugat-Európában dolgozik, így a falu az év nagy részében teljesen elhagyatott. A település csak Karácsonykor, illetve a nyári esküvő szezonban telik meg élettel, és drága nyugati luxusautókkal. A lakosok ugyanakkor a csekély jelenlét ellenére szinte minden külföldön megkeresett pénzüket hatalmas házak építésére költik, amit gyerekeiknek szánnak. A házak gyakran saját kivitelezésben és építészeti tervezés nélkül, hosszú évekig készülnek és alakulnak, hogy aztán teljesen kihasználatlanul kezdjék meg a lassú amortizálódást. Az építményeket egészen elképesztő eklekticizmus jellemzi; korinthoszi oszlopfők, Napóleont ábrázoló murália, San Franciscót idéző tornácos házak utalnak azokra a régiókra, ahonnan a helyi kivándorlók inspirálódnak. A házak természetesen elsősorban a tulajdonos gazdagságát hivatottak kifejezni, így fontos, hogy lehetőleg nagyobbak és díszesebbek legyenek, mint a szomszédé, ezért is nevezik őket “case făloase”-nak, azaz a büszkeséggel teli házaknak.

A Migrant 6 minden szövege önálló tanulmány, amelyről egy másik önálló tanulmányt lehetne írni, ez azonban csak kis mértékben közelítené meg a magazin forgatásával járó élményt, így felesleges is belekezdeni. A lapszám 3000 kiadott példányának egyikét azonban erősen ajánlott otthoni használatra beszerezni a téma iránt érdeklődők számára, érkezzenek a humántudományok, vagy a vizuális kultúra bármely területéről.