Menü

Eltűnt, megkerült maori tetoválások

19 • 06 • 09Cséka György

Jó pár hír- és egyéb portál közölt májusban cikket egy Michael Bradley nevű új-zélandi fotós Puaki nevű projektjéről. Vezérgondolatuk, hogy a 19. századi kollódiumos nedves eljárás anno láthatatlanná tette, eltörölte a maori őslakosok identitásának fontos elemét, a tā moko nevű jellegzetes, módszerét tekintve is speciális - tű helyett kis vésőt használnak -, tetoválást. Amiből következik, hogy a fototechnika a gyarmatosítás öntudatlan vagy tudatos eszköze volt. Ami részben, és kicsit másképp igaz.

Bradley projektjéről eredetileg 2018-ban jelentek meg híradások, szeptemberben nyílt Puaki kiállítása kapcsán, amelyen tetovált maori emberekről digitális fényképezőgéppel és kollódiumos nedves eljárással készített képpárokat mutatott be. A kollódiumos képeken a tetoválások nem látszanak.

0103

Michael Bradley: Naomi Tracey Robinson, Puaki series. Kép: Michael Bradley.

Az eljárás gyanúba keveredésének fizikai alapja, hogy a nyersanyag érzékenysége nem fedi le a teljes színtartományt, az UV tartománytól a kék, esetleg zöld színig érzékeny, de azt világosnak képezi le, így a kék tetoválások fehér bőrön erős fényben el tudtak tűnni, ahogy a korabeli tájképeken sem látszanak az égen a felhők.

Teljes igazság azonban az, hogy az eljárás 1850-es évekbeli felfedezése után a fotográfusok viszonylag gyorsan nagy jártasságra tettek szert abban, hogy különböző világítási- és laborálási módszerekkel tágítsák, esetenként pedig kiküszöböljék a technika egyes korlátait, hiányosságait.

0103

Mrs Rabone, American Photographic Company (Auckland), 1871. március 31. Kép: Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa.

A helyzet így árnyaltabb, mint ahogy azt Bradley, és őt követve a média tárgyalja, hiszen számtalan példáját találjuk a Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa-ban, azaz az új-zélandi nemzeti múzeum digitalizált fotógyűjteményében a nedves kollódiumos eljárással készült képeknek, amelyeken jól láthatók a maori tetoválások. A 19. századi fotósok a kolonializálásnak egy sokkal szofisztikáltabb, gazdagabb vizuális eszköztárát mozgatták, mint például a modellek európai ruhákba és pózokba öltöztetése, emellett vagy ennek ellenére: egzotikumuk, vad jellegük minél erőteljesebb kihangsúlyozása stb., mint a törzsi jelek puszta eltüntetése.

Az American Photographic Company egyik nevezetes és enigmatikus fotósa, John McGarrigle odáig ment, hogy sok esetben az alkalmazott fototechnika hibáját utólag, a képre való rajzolással, festéssel javította, azaz erőteljesen kiemelte az adott modell tetoválását.

0103

Ismeretlen maori férfi. American Photographic Company, 1870-es évek. Kép: Alexander Turnbull Library.

Bradley fotói ilyen értelemben pusztán úgy tesznek, mintha az alkalmazott technikába kódolt hibát mutatnák fel, abból súlyos következtetéseket vonva le, de nem próbálják meg a meglévő, áthagyományozódott számtalan fotográfiai gyakorlat elsajátítását, amellyel a hibák egy része kiküszöbölhető. Amivel pedig az európai gyarmatosító tekintet egy sokkal reflektáltabb bemutatásához és elemzéséhez lehetne eljutni.

(Köszönöm Varga Tamás fotográfusnak a kollódiumos nedves eljárással kapcsolatos szakmai tanácsait.)