20 színezett fotó a 19. század végi Japán mindennapjairól

A Los Angeles-i J. Paul Getty Museum néhány éve tette közkinccsé Kuszakabe Kimbei, jokohamai fotográfus gyűjteményükben őrzött száztizenegy fotóját. A kollekció népszerűsége máig töretlen, miközben arra a termékeny kölcsönhatásra is rávilágít, ami a világ felé az 1860-as években bő két évszázadnyi elzártság után fénysebességgel nyitó Japán, valamint a nyugati vizuális kultúra között máig tapasztalható. Csak a legjellemzőbb példákra gondolva: elképzelhetetlen a posztimpresszionizmus és a szecesszió az Európába a 19. század második felétől áramló japán fametszetek inspiráló hatása nélkül, ahol a nyugati látásmódtól merőben eltérő térábrázolás és dekorativitás, valamint vonalhasználat és színkezelés jellemző. A 19. század végén készült színezett fotográfiákkal is hasonló a helyzet, hiszen amíg Nyugaton nagyvonalú festőies gesztusokat alkalmaztak, addig a japánok sok évszázados tradícióik nyomán aprólékos kézműves technikáikat és sajátos színsémáikat adoptálták a fekete-fehér fotográfiákra. A külföldiek által vásárolt, vagy Amerikába és Európába exportált színezett japán fotók egzotikuma nagy népszerűségnek örvendett.

Kuszakabe Kimbei kezdetben az olasz Felice Beato és az osztrák Raimund Stillfried von Rathenitz – Japánt az elsők között megörökítő nyugati fotográfusok – asszisztenseként, felvételeik színezőjeként tevékenykedett, majd 1880-ban K. Kimbei néven saját műtermet nyitott a csöndes halászfaluból az ország kereskedelmi központjává váló Jokohamában. E fotók is ebből az időszakból származnak, bemutatva egy már akkor is süllyedőfélben lévő világ társadalmának keresztmetszetét még úgy is, hogy a fotográfus modelljei többnyire csak eljátszották a fotóműteremben rájuk osztott szerepeket. A színezett fotókat Kuszakabe szuvenírként, olykor drága albumokba rendezve árulta a nyugati utazóknak, amivel olyan forgalmat produkált, hogy idővel Tokióban is műtermet tudott nyitni. Az üzletnek végül a képeslapipar fellendülése vetett véget, s bár Kuszakabe átstrukturálta üzleti és fotográfiai tevékenységét, végül 1914-ben nyugdíjba vonult. A K. Kimbei stúdió kora japán társadalmát némileg romantizált szűrőn keresztül bemutató színezett fotói Európa és Amerika számos jelentős gyűjteményében megtalálhatók, ami azt is bizonyítja, hogy Japánt részben Kuszakabe Kimbei fotóin keresztül fedezte fel magának az előző századforduló nyugati társadalma.