Kastély halott csokrokkal

Kelet-Európában, a kommunista hatalomátvétel miatt, igen sajátosan alakult a nemesi kastélyok és kúriák története. Hogy megérthessük, érdemes összevetni a brit gyakorlattal, amelyben a II. világháborút követően ugyan jó pár palotát, kúriát és villát elbontottak a megváltozott gazdasági környezet miatt, de emellett a műemlékvédelem részben, vagy teljes egészében átvállalta a jelentősebb kastélyok felújítását és állagmegóvását, azzal a feltétellel, hogy az épületeket meg kell nyitni a nagyközönség előtt. Így a 20. század közepétől a nemesi élet szimbólumai, a hatalmas paloták és a bennük lakó arisztokrata leszármazottak az épületekkel együtt maguk is turistaattrakciókká váltak.

Kelet-Európában, a II. világháborút követően semmilyen állami intézmény nem próbálta megőrizni, akárcsak részben is, a 19. századi állapotokat. Az államosítás miatt a funkciókeresés kísérleti terepeivé váltak ezek az épületek. Az időszakot jellemzi, hogy gyakran egy-egy évtized leforgása alatt több és egymástól egészen távol álló funkciót is betöltöttek az egykori nemesi lakóhelyek, ennek nyoma pedig egyre inkább meglátszódott a belsőépítészeten. A korábbi tulajdonosok helyét „használók” vették át, ennek eredményeképp pedig az épületek presztízse is elkerülhetetlenül lefokozódott. A rendszerváltást követően számos épület továbbra is állami, vagy önkormányzati tulajdonban maradt, közszolgálati funkciókat ellátva, mások viszont magántulajdonba kerültek, és vagy hotelként, rendezvényközpontként nyitottak újra, vagy a mai napig üresen és elhagyatottan, egy régi kor üres porhüvelyeként várnak a változásra. Erről a történelmi jelenségről szól a Futerał című fotókönyv.

Anna Orłowska neve nem ismeretlen a budapesti közönség előtt. A lengyel fotós 2017-ben Puklus Péterrel közösen mutatta be a BELONGING(S) című anyagot a Platán Galériában. Orłowska témája akkor is és azóta is a történeti emlékezet, ezen belül is - sziléziai származásának köszönhetően -, rengeteget foglalkozik a régió építészeti emlékeivel. A budapesti kiállítás évében kiadott Futerał tíz, alsó-sziléziai, ma lengyel, korábban porosz, vagy német kastély múltját mutatja be kortárs nézőpontból. A kötetben a Lengyel Intézetben is szereplő Model of the Castle című munka és a kastélyokat bemutató sorozat mellett három elméleti szöveg is szerepel (Orłowska, Agnieszka Tarasiuk és Katarzyna Wąs tollából), így a photobook valójában egyfajta project booknak is tekinthető, amely alkalmas arra, hogy bemutassa egy nagyobb kutatás írott és vizuális eredményeit.

A könyv és a projekt címe magyarul hordtáskát vagy tokot jelent. A kifejezés a lengyel nyelvben kizárólag olyan tartókat jelöl, amik valamilyen történeti jelentőséggel rendelkező, vagy különösen időtálló tárgyat védenek, mint amilyen egy hegedűtok vagy egy tubákos szelence. Orłowska ezt a hordtáska-metaforát alkalmazza az általa vizsgált épületekre, hiszen ahogy egy üres hangszertok belső kialakítása, úgy a kastélyenteriőrök is felidézik az egykor bennük tartott „dolgok” formáját. A photobookban összesen 54 fekete-fehér és színes fotó szerepel, és ezek mindegyike alsó-sziléziai kastélyokban készült. A fekete-fehér képek elsősorban olyan belső tereket ábrázolnak, amik az épületek által betöltött változatos funkciók nyomait mutatják. Számos kép készült például a 16. században, reneszánsz stílusban épült Płakowice kastélyban, ahol 1924 és 1945 között pszichiátriai központ üzemelt. Később az intézményt a nácik a II. világháború alatt arra használták, hogy fogyatékkal élőket semmisítsenek meg a faji higiénia jegyében. A kastélyt a háború után laktanyaként hasznosították, az ‘50-es években pedig árvaház lett. Ezt követően a lengyel védelmi erők fennhatósága alá került, 1992 óta pedig baptista felekezeti központként és templomként működik.

A különböző funkcióknak megfelelően fokozatosan alakultak át a kiválasztott épületek terei, egyre kevésbé emlékeztetve eredeti kialakításukra. A stukkókat lefestették vagy eltakarták, a hatalmas báltermeket és szalonokat feldarabolták, a gránit és márványpadlókra pedig linóleum vagy más olcsó burkolat került. A berendezési tárgyak nagy része a háborúk és forradalmak okozta felfordulás áldozatává vált; eladták, elkobozták, ellopták őket, vagy szerencsésebb esetben múzeumi gyűjteménybe kerültek. Néhány épületet kevésbé viselt meg a posztfeudális korszak és a modernitás közötti átmenet, így ezek múzeumként váltak látogathatóvá. A kastélymúzeumok jellemzője azonban, hogy elsősorban a nosztalgikus érzéseknek adnak táptalajt.

Orłowska a könyvben szereplő tanulmányában kifejti, hogy a 21. századi életforma, a rohanó és túlhajszolt élet, valamint a különböző krízisek, amelyekkel napról napra kénytelenek vagyunk szembesülni hajlamossá tesznek bennünket, hogy idealizáljuk a régi szép időket, amikor a társadalmi hierarchia megkérdőjelezhetetlen volt, a szabályok végtelenül egyszerűek és kőbe vésettek, mindehhez pedig kifinomult és gyönyörű építészeti környezet társult. A kastélyokról kialakult kép napjainkban vitathatatlanul túlidealizált; a kiállításokon jellemzően nem esik szó arról, hogy egy-egy ilyen kastélyt az alsóbb osztályok élethossziglan tartó megfeszített munkája tartott fenn, a cselédlépcsőket és szenespincéket pedig gondosan elzárják a látogatók elől.

Jól illusztrálja mindezt Orłowskának a łańcuti kastélyban készített virágcsendéleteket ábrázoló fotósorozata. A II. világháború óta múzeumként funkcionáló kastély kertjében nyíló virágokból minden évben egyszer hatalmas csokrok készülnek, amelyek a látogatható termeket hivatottak díszíteni az egész szezon folyamán. A méretes csokrok bizonyos távolságból valóban a régi idők fényűzését idéző szalonok és lakosztályok ékei, ám közelebbről megvizsgálva őket nyilvánvalóvá válik, hogy kiszáradt virághullákról van szó, amelyek szirmait átlátszó damilok rögzítik.

Orłowska a photobookkal nem zárta le a téma feldolgozását, tovább folytatja a kutatást. A krakkói MOCAK-ban június 16-ig volt látható önálló kiállítása, a Pompier, Muck, Socrococo, amelyen a Nowa Huta-i Lenin Acélművek „Dózse-palotájaként” becézett épületről készült képeket állította párhuzamba a  Futerałban szereplő sorozat egyes darabjaival.