A művészet szét- és összeszerelése

Puklus Pétertől megszokhattuk, hogy terjedelmes, nagyregényekhez vagy eposzokhoz illő, hosszú és gyakran évekig készülő sorozatokban gondolkodik. A sorozatok pedig leggyakrabban kiadványok, photobookok formájában érik el végső formájukat. Így volt ez például a 2016-ban befejezett, fiktív családi történeten alapuló The Epic Love Story of a Warrior című sorozattal is, amely fotókönyv formájában felkerült a 2016-os Aperture / ParisPhoto Photobook of the Year shortlistjére. A korábbi, viszonylag terjedelmes és a sorozatokat átfogó formában kezelő Puklus könyvekhez képest szokatlan a tavaly megjelent, How to dismantle a pallet című kiadvány, amely valójában “csak” egy rizográfiával készült és mindössze 48 oldalas, irkafűzött fotózine, bár számozott és szignózott, így némiképp eltávolodik a tradicionálisnak tekinthető fénymásolt fanzine-k világától.

A Hurrikan Press által kivitelezett, fekete-fehér kiadvány, kapcsolódik Puklus Péter legújabb, The Hero Mother – How to build a house című sorozatához, ahogy azt a címadás logikája is mutatja. A sorozat egy kisebb részét 2018-ban a Trafó Galéria Life is Techno című kiállítása, egy nagyobb szeletét pedig a Glassyard Galéria Hős anya_Alcím kiállítása mutatta be pár hónappal később. Bár a sorozat címe alapvetően az anya családban betöltött szerepére utal, a sorozat valójában mégis inkább az Apa portréja, vagyis magáé a művészé; az újdonsült családfő változatos feladatai állnak a fókuszban. Számos kép szól az apaságról, megjelenik a művész egyedül és gyermekével, valamint néhol az anya alakja is felbukkan. A naplószerű sorozat számos darabját átszövi egy motívum, ez pedig az otthonteremtés nehézsége. A metaforikus jelentésen túl pedig szószerinti értelemben ez magát a házépítést és az építkezés kivitelezését jelenti. A kiállítási installációkban, ezt illusztrálandó, a fotók mellett például szerepet kaptak az építkezések legalapvetőbb motívumai, mint a gerendák, a zsalutáblák, vagy a vasbeton háló is.

A How to dismantle a pallet című kiadványban is egy ilyen, az építőiparhoz kapcsolódó alapvető tárgy, a raklap játssza a főszerepet. A címadás, ahogy az egész sorozat címe is, leleplezi a művész bizonytalanságát, vagy legalábbis vegyes érzelmeit a rá háruló feladatokkal szemben. Kérdésfeltevésként olvasva egyfajta segítségkérésként értelmezhető, emellett azonban utal a számos Youtube-on fellelhető How to... elnevezésű oktatóvideóra is, amelyekből például a barkácsolás, felújítás és építkezés minden fortélyát elsajátíthatja az adott területen járatlan vállalkozó szellemű néző.

A raklap egyike azoknak a mindennapi tárgyaknak, amelyek létezését alapvetőnek vesszük, ugyanakkor ritkán gondolunk bele valódi jelentőségükbe. Már a Kr.e. 1 évezredben, az ókori Egyiptomban is használtak raklapszerű logisztikai segédeszközöket, de az eszköz mai formája csupán a II. világháborúban vált véglegessé. Ekkoriban már léteztek olyan gépesített villás targoncák, amelyek képesek voltak a raklapokat felemelni, és ezzel lényegesen meggyorsítani különböző nehéz, vagy terjedelmes rakományok felpakolását. A megnövekedett raklapigénynek köszönhetően számos iparos kezdett el ebben az időszakban ennek gyártásával foglalkozni, de az eltérő paraméterekkel rendelkező raklapok egymás mellé helyezése továbbra is körülményes volt, és gazdaságtalan helykihasználást okozott. Az igazi forradalmat 1961-ben az egységes európai szabvány bevezetése jelentette, ami egy svéd testvérpár, Ivar és Tore Svensson nevéhez fűződik. Ők voltak azok, akik az Európai Vasutak Szövetsége felhívására, a gyümölcsös ládák kialakításából inspirálódva megalkották az EUR raklapokat, a rakodási időt immár tizedére csökkentve. Az EUR raklap feltalálása óta eltelt közel 60 év alatt azonban cseppet sem vált korszerűtlenné a tárgy, napjainkban is ilyen nagy teherbírású, masszív eszközöket használnak a logisztika legkülönbözőbb területein. A Tüzép telepeken és az építkezéseknél különösen hasznos szerepet játszanak a raklapok, hiszen az építőanyagok mozgatását nagyban megkönnyítik.

Puklus a How to dismantle a pallet című zine-ben azonban nem eredeti rendeltetésének megfelelően használja az EUR raklapot, bár a témaválasztás mindenképpen utal a tárgy praktikus jelentőségére. A fotózine-t végig lapozva azt látjuk, ahogy a raklap lépésről lépésre darabjaira bomlik, majd újra összeáll. Ugyanakkor jobban megvizsgálva a füzetet észrevehetjük, hogy ez a narratíva csupán a zine tűzéséből következik (félbehajtott A3-as lapok) és valójában egy dekonstruktív folyamatot láthatunk, amely során valaki, feltehetően a művész, 24 lépésben elemeire bontja a tárgyat.

Az oldalpárokon a tökéletesen egyforma beállításoknak köszönhetően látszólag egy-egy kétoldalas kép szerepel egyfajta time-lapse felvételként mutatva a folyamatot. Valójában azonban a külső borítón és a középső oldalpáron kívül minden hajtással a folyamat egymást követő két fázisának felét láthatjuk, a zine közepétől kezdve pedig ugyanazon képeknek a másik felét. A fanzine-t végig lapozva az a benyomásunk, hogy játszi könnyedséggel, szinte magától hullik elemeire majd áll össze újra a raklap, miközben főbb alkotóelemei meg sem mozdulnak. Ám az értelmezéshez nem árt tudni, hogy egy másfél tonna teherbírású raklap szétbontása viszonylag nagy fizikai erőfeszítést, kalapálást, feszítést és mozgatást igényel, így az IKEA bútorok összerakási útmutatójához hasonló felvételek elkészítése minden bizonnyal hosszas előkészítést és szüntelen visszarendezést igényelt. A bontás módszere, a felhasznált eszközök, valamint maga a művész nem jelenik meg a sorozaton, így a cím ígéretével szemben ebből a kiadványból egészen biztosan nem tudjuk meg, hogy valójában, hogyan kell szétbontani egy raklapot.

Puklus képein a tárgyak gyakran elvont fogalmak szimbólumai, így az értelmezés ebben az esetben is lehet ilyen. A művész a létezés alapjához, vagy csontvázhoz hasonlítja a raklapot. Annak szétszedése így átvitt értelemben a lét megkérdőjelezése, ahol a látszólagos, de valójában nem megtörtént “összerakás” visszavisz a kiindulópontba. Az elemek adottak, minden raklap tökéletesen egyforma (hiszen ez a lényege), így egyfajta véget nem érő körforgásként is tekinthetünk a folyamatra a füzet lapjait újból és újból végig pörgetve.