Meghalt Terry O’Neill, aki még valódi sztárokat fotózott

81 éves korában meghalt Terry O’Neill, a ’60-as, ’70-es évek sztárvilágának nagy fotósa. Ahogy ő maga megfogalmazta, és amiben talán, részben igazat is adhatunk neki, abban a korszakban fotózott le szinte mindenkit, aki fontos volt a filmes-, zenei- és politikusi szakmában, amikor a sztárok még valóban sztárok voltak, azaz nem puszta, sokszor önjelölt hírességek, hanem szakmájukban a legjobbak közé tartozók. Olyanok, akiknek a teljesítménye, művészete ma is bámulatra késztet.

O’Neill munkássága szellemes, életszagú, friss, de sohasem erőszakos vagy tolakodó fotókkal van tele a Beatlesről, a Rolling Stonesról, Michael Caine-ről, Audrey Hepburnről, David Bowie-ról, Elton Johnról, Nelson Mandeláról, Steve McQueenről, Laurence Olivierről, Clint Eastwoodról, Harrison Fordról, Kate Mossról, Frank Sinatráról, Amy Winehouse-ról és természetesen az angol királyi családról. Azt lehet mondani, hogy aki akkor valóban fontos volt és nem szerepel Terry O’Neill képein, talán mégsem volt akkora híresség.

Pályája kezdete is különleges és könnyed, ahogy egy interjújában elmondta, ő alapvetően zenésznek készült, jazzdobos volt, ezért Amerikába szeretett volna utazni, hogy beindítsa a karrierjét, de mivel nem volt pénze, meg akart dolgozni a repülőjegyért és munkát vállalt az egyik brit repülőtársaságnál, a BOAC-nál (British Overseas Airways Corporation), mint fényképész. Azt gondolta, nem lehet olyan bonyolult megrendelésre képeket készíteni az utasokról. Olyannyira beletanult a feladatba, hogy magánszorgalomból, a kellő gyakorlat megszerzése érdekében szabadidejében is kijárt a repterekre fotózni. Egy alkalommal a Heathrow-n készített képet egy csíkos öltönyös úrról, amint békésen alszik díszes viseletbe öltözött afrikai nemzetségfők között. Egy újságíró barátjának megmutatva a képet, az felismerte rajta Rab Butlert, aki a kormány egyik minisztere volt, és elküldte a képet a szerkesztőjének. A fotó nagy sikert aratott, meg is jelent a lapban, O’Neill karrierje itt vett fordulatot. Az újság szerkesztőjének megtetszett a fotós érzékenysége, megfigyelőkészsége, és további feladatokat is rábízott. A fotográfus a későbbiekben számtalan lapnak dolgozott, és így került kapcsolatba szinte mindenkivel, aki akkor fontos volt. Olyannyira, hogy a híres színésznőt, Faye Dunawayt feleségül is vette és jó pár emlékezetes képet készített róla is.

Bár a fotózásban, ahogy elmesélte, soha nem a technika izgatta, hanem az emberek, jó ízlése volt a fototechnika megválasztásában is, hiszen már pályája kezdetén egy Canon 7 távmérős gépet használt egy igen különleges, nagy fényerejű (50mm f/0.95) objektívvel, a későbbiekben pedig főleg Hasselbladot és Leicát. Munkásságát, ízlését egyfajta időtálló konzervativizmus jellemezte, hiszen kedvence a fekete-fehér nyersanyag volt, és a legnagyobb hatást munkáira W. Eugene Smith tette. Pályája egyik megkoronázása volt, hogy megkapta a legmagasabb brit kitüntetés, a Brit Birodalom Rendjele parancsnoki (CBE) fokozatát. O’Neill szerint a legutolsó valódi sztár, akit lefotózhatott, Amy Winehouse volt.