Menü

Mit gondolnak a magyar galériások a Paris Photóról?

28 • 11 • 19Összeállítást készítette: Barta Edit

Röviden már tudósítottunk a Punkt oldalán a Paris Photo magyar galériás részvételéről, most arról kérdeztük a galériákat, milyen sikerekkel, élményekkel és tapasztalatokkal tértek haza. Mindegyik galériának ugyanazt az 5 kérdést tettük fel:

1. Hányadik alkalommal vettetek részt a Paris Photón? Mióta vagytok jelen Párizsban?

2. Milyen anyagokkal, alkotókkal készültetek az idei Paris Photóra? Milyen koncepció mentén állítottátok össze a standotokat?

3. Mennyire felelt meg az előzetes elvárásaitoknak a vásár, mennyire szerették a látogatók az általatok képviselt alkotók munkáit? Voltak-e kiemelkedő kedvenceik?

4. Volt-e személyes kedvencetek a vásáron, akár más galériák, máshol látott alkotók/új photobookok, esetleg szakmai előadások, ahová eljutottatok - és ami(k) szakmailag sokat adtak/amire sokáig emlékezni fogtok?

5. Milyen szakmai és emberi tapasztalatokkal zártátok a vásárt?

A galériák válaszait abc-sorrendben közöljük.

0103

Az acb Galéria standja a Paris Photón. © Az acb Galéria jóvoltából

acb Galéria – Magyar Fanni

1. Az elmúlt három évben vettünk részt a Paris Photón. 2017-ben a Pécsi Műhely tagjainak műveiből állítottunk össze egy reprezentatív válogatást; tavaly a Pécsi Műhelyhez is kötődő Nádor Katalin munkásságát – akinek jelenleg a Capa Központban van egyéni kiállítása - mutattuk be egy szóló prezentáció formájában.

2. Idén három generációt felölelő, a neoavantgárdtól egészen a kortársakig ívelő válogatást mutattunk be. Olyan experimentális alkotói gyakorlatokból válogattunk műveket, amelyekben meghatározó szerepe van az absztrakt fotográfiának. Ficzek Ferenc és Nádor Katalin művein keresztül a hatvanas évek progresszív művészeti közegében megjelenő organikus és geometrikus absztrakcióra fókuszáló kísérleti fotóhasználatot mutattuk be. Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor a tágabb underground kultúra szellemisége által is inspirált, a nyolcvanas évek második felében készült kamera nélküli fotósorozataival pedig, a rendszerváltás környékén egyre professzionálisabbá váló fotográfiai közeg avantgárd gesztusaira koncentráltunk. A kamera nélküli fotográfia a legfiatalabb kiállító, Dobokay Máté munkásságában is központi szerepet foglal el, a kémiai eszközökkel történő képalkotás formájában. Tarr Hajnalka legújabb üveg és fotókollázs sorozatával Párizsban találkozhatott először a szélesebb közönség. Tarr In Vitro című sorozatában művészetének korábbi emblematikus komponenseit „darabolja fel” és helyezi geometrikus rendbe.

3. A vásár szakmai és gyűjtői közönségétől egyaránt, valamint a látogatók szélesebb körétől is számos pozitív visszajelzést kaptunk a koncepciónak köszönhető, letisztult absztrakt stand összképéért. A vásár mediális fókusza miatt számos galéria az általa képviselt művészek munkáit szervezőelv nélkül mutatta be, ezért a főszekcióban a koncepció mentén szervezett egységes standok a látogatók visszajelzései alapján is kiemelkedőnek bizonyultak. Az experimentális technikáknak köszönhetően a kiállított művek többsége egyedi alkotás volt, ami szintén egyedülállónak bizonyult, az alapvetően edíciókban gondolkozó fotós közegben. Eperjesi Ágnes Kúszás című (1987, fotogram, 200 × 100 cm) nagyméretű fotogramja egyértelműen az érdeklődés középpontjában ált.

4. A berlini Taik Persons Gallery által képviselt és kiállított Grey Crawford munkássága különösen nagy hatással volt ránk. Annak ellenére, hogy a Los Angeles-i születésű művész a világ „másik felén”, lényegesen más körülmények között alkotott, a hazai neoavantgárd experimentális, absztrakt törekvéseinek nyugati párhuzamaként is tekinthetünk rá. Ugyan fekete-fehér valamint színes művei is – amelyeknek a nagyítás során történő analóg manipulációval ad egy sajátos, a képteret újjászervező geometrikus struktúrát – példátlanok a magyar képzőművészet ezen évtizedeiben, a rokon gondolat és a klasszikus avantgárd konstruktivista hagyományainak megidézése közös elemnek mutatkozik a korabeli magyar szcénával. A Taik Persons Gallery a kortárs fotós szcéna egyik legbefolyásosabb tényezője, elsősorban a finn származású művészeit vezető Timothy Persons és a Helsinki School alkotóinak révén.

5. Mind szakmai, mind emberi szempontból pozitív tapasztalatokkal zártuk a vásárt. A vásár szakmai vezetése mellett a szélesebb közönség is nagyon pozitívan fogadta a Man Ray mellett ismeretlenül csengő kortárs magyar neveket.

0103

Csáky Marianne: Időalagút - Konyhából 1, 2015, 91x62 cm, lambda print, fotókollázs © INDA Galéria

INDA Galéria - Kozma Zsolt, Ongjerth Dániel

1. Ez volt a második megjelenésünk a vásáron, tavaly Csáky Marianne-t meghívták az Approche vásárra, ami a Paris Photóval párhuzamosan kerül megrendezésre. Tíz éve járunk vissza a városba, különböző vásárokra, voltunk a FIAC-on, az Art Paris-n, és most a Paris Photón.

2. Idén is a Prismes szekcióban állítottunk ki, a tavalyi jó tapasztalatok után. A vásár kérte, hogy Csáky Marianne light-box sorozatát mutassuk be, úgyhogy ő ezt vitte tovább új munkákkal és kombinálta a Time Tunnel - In Kitchen sorozatának kivágásos technikájával.

3. Azt hiszem, hogy nagyképűség nélkül mondhatjuk, hogy a munkák közönségkedvencek voltak, 5-25 ember folyamatosan volt a standunkon, a vásár művészeti vezetője egy másik standdal együtt minket ajánlott a francia közszolgálati tévé reggeli műsorában, a J.P. Morgan kurátorai is kiválasztották az egyik munkát, a Time Leap - Summer series 3. darabját, mint a vásár egyik kiemelkedő alkotását.

4. A nagy nevek közül a Timothy Persons által alapított Helsinki School hozta talán a legizgalmasabb, új anyagot, a vásár alapvetően inkább hagyományos vintázs anyagokat hozott, amiből kiemelkedett Man Ray prezentációja. Nagyon érdekesek voltak Susan Derges nagyméretű cibachrome fotogramjai, amikben a tengert és a holdat használta a képek létrehozására, és az eredeti Edward Curtis nyomatok. A klasszikusok közül még külön csemege volt Malick Sidibé kézirajzos kartonpapírral keretezett sorozata.

5. Nagyon jó volt látni, hogy a magyar galériák feltűnően jó színvonalú anyagokat hoztak és ez, szerencsére nem nekünk, hanem a látogatóknak volt feltűnő.

0103

A ToBe Galéria standja a Grand Palais-ban.

ToBe Gallery – Puskás Bea, Tomas Opitz

1. Ez volt az első megjelenésünk, de a második nekifutásunk.

2. Két anyaggal mutatkoztunk be; Bartha Máté KONTAKT című anyagával, amely megnyerte 2018-ban a Capa-nagydíjat, illetve 2019-ben a Louis Roederer Discovery Awardot Arles-ban. A másik anyag Reismann Marian fotóiból állt össze, melyeket a Pikler Otthonban készített az 1950-es és ’70-es évek között. A stand koncepciójának középpontjában a közösségek álltak; egy második világháború utáni időszak közössége mellett egy mai, háborúsdit játszó közösség. A célunk egy különleges miliő megteremtése volt, ezt végül az izgalmas falszínnel, a bútorokkal és a képek erős párbeszédével sikerült is elérnünk.

3. Nagyon! Tudtuk, hogy ez a legszínvonalasabb fotóvásár a világon, voltunk is már többször, mint látogatók, de nagyon más, mikor sok minden másról kell konzultálni, egyeztetni és utána látni a jó eredményeket, a professzionális hozzáállást. A látogatók érzékenyen, de nagyon befogadóan reagáltak a látott anyagra, sőt nagyon sokan felismerték Máté sorozatát az arles-i fesztiválról. Ez ránk is meglepetésként hatott, mert gondoltuk, hogy lesz átfedés a két helyszín látogatói között, de nem gondoltuk, hogy ennyire nagy. Természetesen voltak kedvenc képek, de összességében nagyon jó reakciók érkeztek mindkét alkotó munkáira.

4. Keveset láttunk a vásárból, mert nagy volt a pörgés. Az ez évi vásári koncepciónk kialakításakor hoztunk egy döntést, hogy csak a legjelentősebb fotóvásárokra pályázunk. Végül mindenhova bejutottunk (Photo London, Unseen Amsterdam, Paris Photo) és erre a menetelésre többen felfigyeltek, valamint az Arles-ban elnyert díj is ránk vonta a figyelmet. Meglepően sok galerista és művész jött oda hozzánk megismerni a kiállított anyagot és minket, velük nagyon jó beszélgetések alakultak ki. Szintén meglepő volt, hogy több gyűjtő a galeristájával vagy tanácsadójával látogatta meg a standunkat. Ez a szint már nem a rivalizálásról szól, hanem a befogadásról és az együttműködésről. De ha már kedvencek, akkor kiemelnénk Juan Brenner guatemalai fotográfust, aki első könyvét mutatta be a vásáron, mely az Aperture Fundation Book Award Shortlistbe is bekerült. Illetve Emeric Lhuisset-tet, akivel személyesen szintén most ismerkedtünk meg, egy fantasztikus zártkörű vacsorán. Az ő munkásságát már követjük egy ideje, érdemes odafigyelni rá.

5. Megerősítettük szakmai kapcsolatainkat más vásárok igazgatóival és művészeti vezetőivel, hiszen elengedhetetlen ápolni ezeket a viszonyokat, de nekik is lényegi, hogy elértünk erre a színvonalra. Egyre erősebb barátságok kezdenek létrejönni külföldi, tapasztaltabb galeristákkal, akik türelemre és kitartásra biztatnak, mert valójában ez egy hosszútávfutás, ahol nagyon fontos egymás támogatása a legjobb eredmények elérése céljából.

0103

Türk Péter: Woven Image / Képszövések, 1976, collage, 286x222 mm © Vintage Galéria jóvoltából

Vintage Galéria – Pőcze Attila

1. 1999-óta minden évben jelen vagyunk a Paris Photón, az idei volt a 21-edik kiállításunk.

2. A 2019-es kiállításra közel száz év magyar fotográfiai alkotásaiból válogattunk. Az 1920-as, ’30-as évek modern fotográfusai közül André Kertész és Kinszki Imre munkáit emelném ki, a ’60-as és ’70-es évek neoavantgárd generációjából Lőrinczy György, Maurer Dóra és Türk Péter munkáit, a kortárs művek közül pedig Szabó Dezső luminogramjait.

3. A legtöbb és legjobb visszajelzést a szakma és a közönség részéről egyaránt Maurer Dóra, Türk Péter és Szabó Dezső munkái kapták.

4. Két német galéria évről évre a kedvencem: Galerie Thomas Zander és a Kicken Berlin.

5. Egyre hangsúlyosabb a kortárs alkotók jelenléte és a közönség is egyre fogékonyabb a jelen művészete iránt.