A bizonytalanság mint életérzés – Szemző Zsófia fotóalapú kollázsai

Szemző Zsófia a MOME grafikus és média szakán végzett, jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem DLA-hallgatója, több hazai és külföldi ösztöndíjban részesült eddigi szakmai pályafutása során. Saját bevallása szerint leginkább a rajz médiumán keresztül épít, rombol le és rak össze szituációkat. A narráció módozatait is kutatja az emberi interakciók, emberi kapcsolatok, családi viszonyok, történetek során. Ez az aspektus viszi munkáit a részvételi gyakorlatok felé is egyes munkák esetében. Figyelme az utóbbi években a fotóalapú kollázsok készítése felé is fordult, a fotográfiára mint képalkotó/grafikai elemre tekint. Kollázsaihoz régi könyvek, magazinok képeit vágja ki és használja fel, gyűjti a magyar és idegen nyelvű kiadványokat is. Az évek során kollázsainak komplexitása egyre nőtt, a képalkotó elemek viszonyrendszere folyamatosan mélyült, és így a képek jelentéstartalma is egyre sokrétűbbé vált. A jövőben szeretne a mostaniaknál is nagyobb méretű kollázsokat készíteni.

Szeret szemlélődni, érdeklődése többnyire az antropológiai gondolkodásmód felé viszi, a természetben keresi az ember helyét, értelmez és kiemel cselekvéseket, szintézist keres. 2018-ban egyéni kiállítása volt Melléktermék címmel a Hidegszoba Stúdióban és egy rezidencia programban vett részt Strasbourgban, a CEAAC-ban a Budapest Galéria jóvoltából. A következőkben a művész tolmácsolásában olvashatunk a különböző kollázs-sorozatairól:

„A bizonytalansági elv a fizikában egy alapvető, elméleti határt jelent bizonyos fizikai mennyiségek egyszerre, teljes pontossággal való megismerhetőségére, minél pontosabb értéke van az egyik fizikai mennyiségnek, annál pontatlanabb a másiknak. A bizonytalanság tehát atomi szinten is megjelenik. A képsorozat fő rendező elve a bizonytalanság, és a kollázsokra, montázsokra alapvetően jellemző töredékesség. Talán azért is rezonálhatnak a nézőkben ezek a képek, mert ez a töredezettség mellékhatása annak, ahogyan ma élünk. Ahogyan látjuk a világot, és amit csinálunk, amikor beavatkozunk szinte mindenbe, és megváltoztatjuk a dolgok természetes folyását és kimenetelét. A véletlent elvetjük és kontrollálni próbáljuk a környezetünket, de ez újabb véletlent idézhet elő, végül felülkerekedik a bizonytalanság. Fontos tehát a mellérendelő viszony. A léptékek megváltoztatásával mindez lehetségessé válik.”

„Mindkét sorozatot a színes, flekkszerű, amorf, téri elemek dominanciája jellemzi. A fotografikus képi elemek egy centrum felé viszik a néző fókuszát, de ezekben az anyagokban nem a homogenitás a jellemző rendezőelv, mint a Bizonytalansági elv esetében, továbbra is a bizonytalan, véletlenszerűnek tűnő elemekből rendeződik egységbe a kép.

A Titok egyes képeiben létrejövő feszültség a felszín alatti, titokká kényszerült valóságot hivatott mutatni. Mit jelent, ha titok és tiltott mindaz, ami vagy – azaz eldugott, átlátszatlan, észrevétlen, fátyolos, ködös, elhallgatott, visszavonult, illegális, leplezett, törvénytelen, nem engedélyezett, palástolt, takargatott, privát, láthatatlan, kódolt és ismeretlen? Az evolúció során a mimikri az adaptáció azon formája, amely során egy élőlény felveszi mások vagy környezete külalakját és viselkedését, ennek célja az önvédelem. A képek kiinduló pontja a Marranók története volt, mely a XIV. századi spanyol zsidóság történetét, illetve újkori sorsukat dolgozta fel."