A Magyar Fotóművészek Szövetsége 2017-ben alapította meg fotográfiai ösztöndíjprogramját, mellyel a felsőoktatásban tanuló hallgatók fotográfusi alkotómunkáját támogatja. Az ösztöndíj célja, hogy elősegítse a hallgatók művészeti tevékenységét, támogassa elképzeléseik megvalósítását. Az ösztöndíj egy teljes évre szól, a pályázati év után csoportos beszámoló-kiállításon mutatják be az elkészült alkotásokat. Az ösztöndíjat évente maximum három fő kaphatja meg; az alapítás óta összesen 10 fő vett részt az ösztöndíjprogramban. A következő hetekben az ő munkáikból láthatnak egy-egy válogatást a Punkt olvasói.
Bede Kincső: Három színt ismerek a világon
Bede Kincső a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia mesterszakos hallgatója, korábban a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen tanult filmvágónak. Romániában, Kovásznán született, családi gyökereihez, transzgenerációs traumák feldolgozásához nyúl ebben a képanyagában. Sorozatának címe egy idézet, a Román Szocialista Köztársaság himnuszának első sora. Ezt a sort igyekezett átültetni a fotográfia világára, elemezni és megérteni a munkájában.
„A történet személyes, hiszen a kommunizmus mérhetetlen szakadékot vágott a szüleim generációja és az enyém közé. Ők megélték a kommunizmust, és megtapasztalták a rendszerváltást – mi nem. A sorozattal szerettem volna közelebb kerülni a szüleimhez. Ők testközelből megismertek valamit, amit mi már soha nem fogunk. Volt egy másodkézből ismert történelem, amelynek már nem voltam részese, és voltak a szüleimtől megörökölt traumáim – a sorozatban ezek álltak össze a testemben érzésekké, aztán a fejemben képekké. A projektet átjárják a félelmek, vágyak, titkok és az a fajta paranoia, amit a Szekuritáté, az emberek magánéletét fürkésző árgus szemei gerjesztettek. A szüleimnek akkoriban csupán három titkuk lehetett: a hitük, a nyelvük és a lelkük. Ez vagyok most én.”
