Menü

Travelling Issues – Művészek otthon 2. rész

26 • 06 • 20Barta Edit-Schuller Judit Flóra

A ’Művészek otthon’ galériasorozatunk első részében négy külföldi alkotó szemszögéből mutattuk be, hogyan alakult át a járvány idején a privát térhez, az otthonunkhoz való viszony. A sorozat második részében egy svéd és egy olasz művész projektjét láthatjuk, akik munkáikkal a világ megváltozott észlelésére és a virtuális térben való utazásra reflektálnak a Google által készített mozgó- és állóképek felhasználásával.

A Google-autó speciális kamerájával készített fényképek felhasználása nem újszerű a kortárs művészek körében, az amerikai képzőművész, Doug Rickard 2010-ben adta ki New American Picture című albumát, amelyben kizárólag Google Street View képeket használt fel, Jon Rafman 9-eyes című projektje - melynek címe a Google kamerájára utal - szintén a kétezres évek első évtizedében kezdődött és a mai napig tart. Mindkét tengerentúli művész a világban zajló erőszakos cselekedetekre, szociális problémákra hívja fel a figyelmünket gyűjtésükkel, de amellett, hogy műveik jelenünk társadalmi egyenlőtlenségeit tematizálják, a fotográfia kapcsán médiumbeli kérdéseket is megfogalmaznak.

Johan F. Karlsson svéd képzőművész Double Sunrise című performansz- és videoprojektjében a Google Earth repülőgépszimulátorát használta a Föld körberepüléséhez. A virtuális utazás közel 20 órán keresztül zajlott, az alkotó egy VR-headset segítségével utazott a lemásolt világban. A projekt címe arra a két napfelkeltére utal, amin az alkotó virtuálisan keresztülrepült és megtapasztalt, de a cím egyben utalás az 1943-as repülési oklevélre is, a Secret Order of The Double Sunrise-ra, melynek során az Ausztrália és Anglia között repülő pilóták két napfelkeltét is tapasztaltak a 24 órán keresztül tartó, megszakítás nélkül zajló repülőút során.

„A Double Sunrise-ban a testem a térben delokalizálva arra vállalkozik, hogy az elmém számára szabad sodródást engedjen egy olyan, kizárólag virtuális képekből álló kiberkörnyezetben, amelyet tájékozódási céllal hoztak létre. A performansz során annak függvényében léptem kölcsönhatásba a környezetemmel, amit látok magam körül, és ettől a helyiség lassacskán maga is térképpé alakul át. A testemet mint anyagot elhagyom, és ahogy az a képekre és a mozgásra reflexszerűen reagál, megrajzolom az utazás közben megtapasztalt horizontokat.”

0103

Johan F. Karlsson: Double Sunrise, Zero Hour

0103

Johan F. Karlsson: Double Sunrise, Final Hour

0103

Johan F. Karlsson: Double Sunrise, Zero Hour

0103

Johan F. Karlsson: Double Sunrise, Final Hour

0103

Johan F. Karlsson: Double Sunrise (in the VR-headset)

0103

Johan F. Karlsson: Double Sunrise, Antarctica, 7h 55min

0103

Johan F. Karlsson: Double Sunrise, Greenland, 18h52min

Az olasz művész, Nicola Cordi 2020 tavaszán született L'Italia della primavera projektjében arra vállalkozott, hogy a karantén és a járvány sújtotta Olaszországot barátai, rokonai és ismeretlenek történetein keresztül mutassa be. A világtól elszigetelődött és a szociális távolságtartás jegyében mindennapjaikat töltő szereplőkről a felvételek egytől egyig webkamerával készültek, emellett mindenki kapott egy rövid kérdéssort is. A portrék mellé egy-egy Google Earth-látkép is került arról a területről, ahol az adott emberek a karanténjukat töltik, ezzel hangsúlyozva a városok és a bennük élő emberek magányosságát. A kihalt olasz városokban tett fotográfiai utazás során az alábbi történeteket gyűjtötte össze.

0103

Nicola Cordi: L'Italia della primavera (2020)

Bari. „Az ablakból épületeket látok (és az is látszik, épp mit csinálnak a lakók), és egy belső udvart fákkal, növényekkel és sok-sok madárral.” (F.) „Ma este ... Remélem, nem kések el.” (M.) 

0103

Firenze. „Ha kinézek az ablakon, ma reggel ugyanaz a látvány fogad, ami tegnap, tegnapelőtt és nagy valószínűséggel holnap is fog. Az utcánkat látom, ahogy a főutcába torkollik – üres és tökéletes a rend.” (A.)

0103

Milánó. „Ma éjjel arról álmodtam, hogy két férfi volt az előszobában, nem tudom, miért jöttek be a házba. Megpróbáltam felkapcsolni a villanyt, de nem működött. Kimenekültem hát az erkélyre. Amikor felébredtem, nem tudtam megmozdulni.” (S.)

0103

Motta di Livenza. Azt álmodtam, hogy Rimini tengerpartja fölött repülök! Gyönyörű volt, sosem éreztem magam még ilyen könnyűnek!” (M.)

0103

Porto Potenza Picena. „Ma reggel a megszokott rituálém szerint felkeltem, ittam egy kávét, és elszívtam egy cigarettát.” (L). „Mivel dombvidéken lakom, széles a kilátás, látom az erdőt, a falut és a tengert.” (A.)

0103

Velence. „Volt, hogy azt álmodtam, hogy egy exemmel szeretkezek. Máskor meg azt, hogy visszamentem ógörögöt tanulni.” (F.) „Azt hiszem, ami a legjobban hiányzik, hogy a levegő, a szél, a nap érje az arcomat, hogy elhagyhassam a házat, és biztonságban érezzem magam.” (S.)