Amikor a véletlen történelmet ír – Isépy László huszárezredes privát fotográfiai öröksége

A képek mögött rejlő embert, valamint bizonyos fotók pontos történetét Sipőcz Mariann, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa fejtette fel. Az A fotográfus rejtélye című tanulmányában – mely az OSZMI Hónap műtárgya sorozatában jelent meg évekkel ezelőtt – a kutató bravúros nyomozómunkával azonosította az ismeretlen amatőrként kezelt Isépyt. A tiszti rendfokozat, a családi összefüggések és a képeken megjelenő helyszínek aprólékos vizsgálata tette lehetővé, hogy az üvegnegatívok végül elkezdjék visszanyerni eredeti kontextusukat.

Isépy László témáira egyszerre volt hatással katonai hivatása, valamint az a bohémság és művészetekre való nyitottság, amely a magánéletét és a kapcsolati hálóját jellemezte. A felvételeken – melyek egy része sztereo fényképezőgéppel készült – ugyan visszaköszön néhol a fegyelmezett komponálásmód, a tér és az alakok tudatos elhelyezése, de képeit sokkal inkább mély humánum és az élet szeretete hatja át, valamint a spontán és keresetlen pillanatok ereje. Mindeközben a fotográfiákon betekintést nyerünk a korabeli társasági élet különféle eseményeibe, ráakadhatunk decensen erotikus női aktokra, de feltűnnek a korszak neves színművészei – sok más mellett Fedák Sári, Varsányi Irén vagy Hegedűs Gyula, jellemzően a Vígszínház társulati tagjai –, miközben családi együttlétek és európai utazások színesítik tovább a kollekciót. A fényképekből egyértelműen kiderül, hogy az ösztönös szemű autodidakta fotográfus számára a fényképezés minden bizonnyal elhivatott szellemi kikapcsolódást, legfőképp pedig szórakozást jelentett.