Menü

Mindig hagyj fehér területet a képen! – Moholy-Nagy 125

20 • 07 • 20Punkt

“Apám 38 éves volt, amikor születtem, világos emlékeim tehát a tekintélyes külsejű, mindig elegáns, ízlésesen öltözött középkorú férfiról vannak. Sűrű sötét hajában jellegzetes fehér sáv húzódott és széles mosolya minden fogát látni engedte. Bal hüvelykujja behajlott s megvastagodott egy sebesülés nyomaként, amit az első világháborúban tüzértisztként szerzett. Bal keze ezért soha nem látható a róla készült fotókon.” – írja lánya, Hattula Moholy-Nagy édesapjáról szóló visszaemlékezésében.

„Mindig bátorított minket, hogy rajzoljunk, fessünk. (...) Egyik legkedvesebb vasárnap délutáni foglalatosságunk volt, hogy rajzoltunk és festettünk, miközben szólt a rádió. Apám, az örök tanár, gyakran nézte, amit csináltunk. Két tanítására emlékszem. Az egyik, hogy mindig kell valami fehér területet hagyni a képen, mert ez kiemeli a kompozíciót. A másik, hogy hogyan kell kimosni az ecsetet vízzel és szappannal.” [1]

125 évvel ezelőtt ezen a napon, 1895. július 20-án született minden idők egyik legnagyobb hatású magyar művésze, Moholy-Nagy László. Egy személyben volt képzőművész, fotográfus, tipográfus, designer, gondolkodó és pedagógus, akinek kísérletező gondolkodása és progresszív alkotói munkássága hatással volt mindarra, amit ma a XX. század művészetének tekintünk. Az alábbi összeállításunkkal Moholy-Nagy fotográfiai munkássága előtt tisztelgünk. Itt látható fényképei, fotogramjai és fotóplasztikái – melyeket lánya, Hattula ajándékozott a Magyar Fotográfiai Múzeumnak 1995-ben – rámutatnak arra a szemléletmódra, ahogyan Moholy-Nagy a fényképezésről és a vizuális művészetekről gondolkodott.

0103

Moholy-Nagy László: Moholy-Nagy László, 1920 k./1995, zselatinos ezüst

0103

Moholy-Nagy László: Skandinávia, 1930 k./1995, zselatinos ezüst

0103

Moholy-Nagy László: A Pont Transbordeurről (pozitív), 1920 k./1995, zselatinos ezüst

0103

Moholy-Nagy László: Az Art Deco kiállítás orosz pavilonjának bejárata, Párizs, 1925/1995, zselatinos ezüst

“Egy olyan időszakban élt, amikor a művész különösen hitt a technikai fejlődésen alapuló társadalmi haladásban, s az ezt irányítani képes új embertípusban, akinek szemléletmódját a technikai művészetek új lehetőségeinek felismerése alakítja ki.” [2] Sokoldalú munkásságában a fény volt a központi rendezőelv, amely nemcsak fotográfiáit, hanem az összes többi alkalmazott és művészeti munkáját – festményeit, szobrait, kollázsait, filmjeit, tipográfiai munkáit, színházi díszletterveit – meghatározta. A fényképezőgépet nem a valóságot tökéletesen leképező eszköznek tekintette, hanem alkotó, produktív eszköznek. Saját fotográfiai műfajokat és stílust alkotott: fotogramjaival és fotóplasztikáival felszabadította a fotográfiát a valóságutánzás kényszere alól.

1922-től készített fotogramokat – vagyis a fényérzékeny papíron, kamera nélkül létrehozott fény- és tárgylenyomataival –, melyek létrehozásában első feleségét, Lucia Schultzot is társalkotónak kell tekintenünk, ő vezette be Moholy-Nagyot a fényképezés világába. Ugyan a fotogram műfaját nem Moholy-Nagy fedezte fel, ám abban különbözött „elődeitől”, a Man Ray nevéhez fűződő rayogramtól és a Christian Schad által megalkotott schadogramtól, hogy „nem egyszerűen a tárgyi világ újfajta képmását akarja felmutatni, hanem a fénnyel való teljesen szabad alakítás lehetőségeit keresi.” [3]

0103

Moholy-Nagy László: Lucia Moholy, a dessaui Meisterhäuser fái között, 1920 k./1995, zselatinos ezüst

0103

Moholy-Nagy László: Fotogram, é.n./1973, zselatinos ezüst

0103

Moholy-Nagy László: Lucia, 1930 k./1995, zselatinos ezüst

0103

Moholy-Nagy László: Finnország, 1930 k./1995

0103

Moholy-Nagy László: Hamburg, 1930 k./1995, zselatinos ezüst

Az általa készített fotómontázsok új elnevezést kaptak, fotóplasztikáknak nevezte el őket, valószínűleg a holland De Stilj-csoport hatására. „Konstruktív felépítésű, a kivágott képi motívumokat kevés grafikus elem – egyenes, kör – kapcsolja össze; lényegesen nagyvonalúbb és elegánsabb, mint a dadaisták zsúfolt, ragasztott kompozíciói. Fanyar, néha groteszk intellektuális humora azonban elképzelhetetlen volna a dada-előzmény nélkül.” [4] Fotográfiáin az arcképeire, csendéletekre rács- és hálószerkezetek árnyékát vetítette rá, épületfotóin és portréin a látvány gyakran alul vagy felülnézetből jelenik meg, Rodcsenko és az orosz avantgárd fotográfiáihoz hasonló módon. Moholy-Nagy kedvelt képalkotó eszköze volt a kép negatívba fordítása, a pozitív és negatív egymás mellé állítása, a homályos beállítások és a meghökkentő képkivágások.

0103

Moholy-Nagy László: Gret Palucca Dessauban, a Bauhaus épületében, 1925-28/1995

0103

Moholy-Nagy László: Új berendezés a múzeumban, mindenki belelőhet kedvenc képeibe, é.n./1973, zselatinos ezüst

Munkásságára magyarországi évei alatt Kassák Lajos aktivista köre volt nagy hatással –Kassákkal emigrációja alatt is kapcsolatban állt – berlini évei idején pedig a dadaizmus és a konstruktivizmus. A Bauhaus egész életét meghatározó élménynek bizonyult, 1923-ban Walter Gropius igazgató meghívására a weimari, majd a dessaui Bauhaus tanára lett. Mindössze 28 éves ekkor, nem véletlenül nevezték a Bauhaus „legfiatalabb professzorának”. 1937-ben Chicagóban telepedett le, megalapította az „Új Bauhaust”, majd létrehozta az Institute of Design-t, a formatervezés iskoláját. Haláláig kísérletező, újító művész, teoretikus és pedagógus maradt. A művészetet az élet teljességét átfogó, hierarchiától mentes, minden ember számára elérhető és művelhető tevékenységnek tekintette, mélyen hitt annak pedagógiai szerepében. Művészeti és pedagógiai munkásságának elméleti szintézise a Látás mozgásban című kötete, mely már csak posztumusz jelent meg, 1946. november 24-én bekövetkezett halála után.

Művei a legdrágább műtárgyak között fordulnak meg napjainkban, 2012-ben a Sotheby árverésén 1925-ben készített Fotogram című munkája 1.482.500 dollárért került leütésre, 2016-ban 6 millió dollárért kelt el Telefonkép című zománcképe a Sotheby's Impresszionista és modern árverésén New Yorkban. 2020-ban a Sotheby's tavaszi árverésén 1922-ben készített fotogramja volt a legdrágább tétel, mely ugyanabban az évben a New York-i székhelyű Broom magazin márciusi címlapján jelent meg.

0103

Moholy-Nagy László: A Berlini rádiótornyból, é.n./1973

Jegyzetek

[1] Moholy-Nagy László: 100 Fotó, Magyar Fotográfiai Múzeum, Pelikán Kiadó, Budapest, 1995, 7. old.

[2] Részlet Beke László írásából. Fotó: Moholy-Nagy László. Corvina Kiadó, 1980. 5-6. old.

[3] Uo. 8. old.

[4] Uo. 10. old.