Moholy-Nagy eddig nem látott művei a stockholmi Fotografiskában

A Moholy-Nagy Foundation és a Fotografiska Stockholm együttműködésében Moholy-Nagy László (1895–1946) hatvannyolc fotóját, valamint fotóalapú – köztük kevésbé ismert vagy eddig még nem látott – munkáit mutatják be a svéd fővárosban május 7-éig látható kiállításon. A két intézmény és Moholy-Nagy leszármazottainak nem titkolt célja, hogy új értelmezési keretet adjanak az interdiszciplináris alkotó és gondolkodó fotográfiai munkásságához.

A Light Play címen látható kiállítás kurátorainak véleménye szerint Moholy-Nagy Lászlót a művészettörténet hangsúlyosan festőként, szobrászként és formatervezőként tartja számon, míg maga a tárlat kizárólag az alkotó egykori fotográfiai és mozgóképes tevékenységére fókuszál. Mindazonáltal közismert, hogy Moholy-Nagy a fényképezőgépet a látás új eszközeként értelmezte, amire szerteágazó és máig tanulságokkal szolgáló fotográfiai életművet alapozott; miközben a fényképezőgép nélküli fotográfiával, a „fénnyel festés” gesztusának kiterjesztésével is úttörő szerepet játszott.

„A készülék képességeit mind ez ideig csak másodlagos értelemben használták fel. Ez jól látható az úgynevezett „hibás” fényképfelvételeken: felülnézet, alulnézet, ferde nézet – amelyek, mint véletlen pillanatfelvételek most már sokszor meghökkentően hatnak. Az ilyen képek hatásának titka abban rejlik, hogy a fényképezőgép a tiszta optikai látványt reprodukálja, és így az optikailag hiteles elrajzolásokat, torzításokat, rövidüléseket stb. mutatja, míg a szemünk az általa észlelt optikai jelenségeket intellektuális tapasztalataink alapján asszociációs kapcsolásokkal formailag és térbelileg a képzet képeivé egészíti ki. Éppen ezért a fényképezőgép a legmegbízhatóbb segédeszköz az objektív látás elsajátításához.” (Festészet, fényképészet, film, 1927)

A kiállításon látható fotók negatívjai 1922 és 1946 között készültek, ahogy azok a fotóalapú kollázsok, valamint fotogramok és fotóplasztikák is, amelyekből nem egyet most láthat először a közönség. A tárlat nem egyszerűen reprezentálni kívánja az életmű gazdag fotográfiai hagyatékát, hanem izgalmas rekonstrukcióra is kísérletet tesz: számos olyan alkotást is kiállítanak nagy méretben, melyek Moholy-Nagy életében csak tervként maradtak meg, most azonban fizikai valójukban is létrejöttek a jelentős méretbeli léptékváltások. A rekonstrukció ugyanúgy elmondható a kiállítás világítástechnikájáról is, hiszen a látogatók olyan terekbe is beléphetnek, amelyekben közel egy évszázad múltán Moholy-Nagy fénykísérletei élednek újra. Az 1920-as évek fotórekonstrukciói egyértelmű kapcsolódásokat mutatnak a Bauhaus iskola konstruktivista minimalizmusával, ám a fotóalapú kollázsok esetében már a dadaizmus képi építkezése, valamint a társadalmi kérdések felvállalásának szándékai is megnyilvánulnak. A kiállítás arra is rávilágít, hogy Moholy-Nagy a kamera nélküli fotográfia úttörőjeként műfajteremtő volt, fotogramjain a Bauhaus tisztán geometrikus szándékai ugyanúgy megjelennek, mint személyes hangvételű önportréi és kézlenyomatai.

A kiállításon láthatók még az európai és az amerikai utazások személyes fényképei, színes fotográfiák, valamint Moholy-Nagy szobrairól készült, eddig sosem látott kísérleti műtárgyfotók is. A kiállítás megvalósításában a Fotografiska szorosan együttműködött Moholy-Nagy László lányával, Hattulával, valamint az alkotó unokájával, Daniel Huggal, aki feleségével a Moholy-Nagy Foundationt vezeti.