Menü

„Légy szíves Erzsi és szeress engem tovább is. Én is szeretlek még mindig. Komoly.” – Moholy-Nagy László és Ergy Landau levelezése

22 • 09 • 11Németh György

2020-ban kizárólag a Mai Manó Ház kapott engedélyt arra, hogy olyan Moholy-Nagy által írt leveleket és azok általunk készített leiratát közöljük, melyeket a világhírű képzőművész írt Landau Erzsinek, a magyar származású, de életének nagy részében főleg Párizsban alkotó fotográfusnak.

 

Moholy-Nagy és Landau személyes kapcsolata

Moholy-Nagy László és Landau Erzsi kapcsolatát mind a mai napig sok találgatás övezi. Néhány fotótörténész szerint barátság volt közöttük, néhányan viszont azt állítják, hogy kapcsolatuk jóval több volt ennél. Több olyan verzió is létezik, hogy Landau Erzsi mutathatta meg Moholy-Nagynak a fényképezés alapjait és olyan információ is elérhető, hogy Landau eladta vagy neki ajándékozta egy régi, 1902-es vagy 1904-es Ernemann kameráját és ez indította el őt a fényképezés útján. De ezzel ellentétes vélemények is léteznek, miszerint a fototechnika használatára első felesége, Lucia tanította meg 1922-ben.
Ezekre a kérdésekre a cikkben olvasható levelekből sem fogunk egyértelmű választ kapni, de ha megismerjük e levelek tartalmát, akkor azt láthatjuk, hogy kettejük kapcsolata egy mély, szoros barátság lehetett. Bár az egyik levélben van utalás arra, hogy talán valóban több volt közöttük ennél.


Moholy-Nagy és Landau levelei

Ebben a cikkben Moholy-Nagy László hat levelét mutatjuk be, melyeket 1921 decembere és 1925 júniusa között írt. A levelek Silard Isaak gyűjteményében találhatók és kizárólag a Mai Manó Ház kapott engedélyt arra, hogy publikáljuk őket.

A levelek eredetéről sajnos nem tudni sokat, de nagy valószínűséggel Beöthy Steiner Anna révén kerültek a gyűjteménybe, hiszen Steiner Anna jó barátságot ápolt Landau Erzsivel és a kapcsolatainak köszönhetően sokat segített a Párizsban élő, magyar származású fotográfusnőnek, akinek életében és még halála után is Beöthy Steiner különböző magángyűjtőknek ajánlotta fel Landau képeit, leveleit, és nagy eséllyel ezek a dokumentumok is így kerülhettek Silard Isaak gyűjteményébe.

A leveleket Moholy-Nagy Berlinből és Dessauból küldte Landau budapesti műtermébe, majd mivel Landau 1922-ben Párizsba költözött, egy levél már a párizsi címére érkezett. Az érdekessége ennek a címnek, hogy amikor Párizs városi adatbázisában rákerestem, hogy ki lakott ott 1923-ban, nem Landau nevét találtam meg, hanem Harsányi Tibor zeneszerző és a felesége Somogyi Jolán (később Hatvany Lajos harmadik felesége) szerepelt a címjegyzékben. Lehet, hogy Landau náluk lakott egy ideig a korai párizsi évei alatt, de erre vonatkozóan sajnos semmilyen bizonyítékot nem találtam, ám azt biztosan tudni, hogy ők később egy baráti körbe tartoztak, mivel Landau párizsi műtermében az akkor még segédként dolgozó, szintén magyar származású Ylla – aki állatfotográfusként lett később ismert– és Harsányi jól ismerték egymást, Ylla barátján, a francia író Jaques Klein-en keresztül.

0103

Fotó: Ergy Landau: Moholy-Nagy László, 1919 © Magyar Fotográfiai Múzeum

Moholy-Nagy és Landau egymás műalkotásain

A különböző források szerint Moholy-Nagy és Landau először 1919-ben találkoztak Budapesten, néhány hónappal azelőtt, hogy Moholy-Nagy külföldre költözött volna. Erzsi Landau 1919-ben már elismert műtermi fotográfusként dolgozott és az akkori IV. kerületben, a Ferencz József rakpart 12-ben (ma Belgrád rakpart) működött a stúdiója, ahol főleg gyermekfelvételekre specializálódott. Landau Budapesten két műtermi felvételt készített Moholy-Nagyról 1919-ben, és később Párizsban is lefényképezte, ez a portré 1925 júliusában készült.

Moholy is megörökítette Landaut; két rajzát ismerjük a fotográfusnőről. Az első 1919. december 25-én készült, ezt később Landau a Pompidou Központnak ajándékozta és ma is megtalálható a gyűjteményben, a második rajz pedig 1920-ban készült el. Továbbá ismerünk még egy felvételt, amit Landau készített 1936-ban Moholy-Nagy édesanyjáról Párizsban.

Moholy-Nagy és Landau kiállításai

Moholy-Nagy és Landau többször állítottak ki együtt. Az első kiállítás, amit Moholy-Nagy rendezett Stuttgartban a Film und Foto volt 1929-ben, ami később egy vándorkiállítás keretében eljutott több európai országba és Japánba is. Jelentőségét jól jelzi, hogy napjainkra ez a kiállítás az egyetemes fotótörténet egyik fontos hivatkozási pontjává vált.
Egy évvel később, 1930. március 14-én egy csoportos kiállítás keretében állítottak ki együtt a párizsi Galerie d’Art Contemporian-ban, ahol többek között Nora Dumas és Man Ray képeit is bemutatták, és a kiállítás designját a fotográfus-grafikus művészpáros Loris és Parry készítette el.
Majd 1933-ban újra Párizsban állítottak ki egy csoportos kiállításon, amely az Első Nemzetközi Aktfotográfiai Kiállítás nevet kapta.
1937-ben pedig a New York-i Modern Művészetek Múzeumában mutatták be képeiket a Photography 1839-1937 című, szintén csoportos kiállítás keretében. A katalógus pdf verziója itt megtekinthető: (45 Mbyte)


Moholy-Nagy és Landau nyomai egymás hagyatékában

Az egyik levélben Moholy-Nagy Landau testvérétől, Jolántól kéri Erzsi párizsi címét, amiben azt is megemlíti, hogy már régen látták egymást. Ezek alapján valószínű, hogy a két család is ismerte egymást és barátság lehetett közöttük.
Ezután a Moholy-Nagy hagyatékban már csak egy utalást találunk Landaura, ami egy 1941. szeptember 4-én keltezett levélben található, amit Moholy-Nagy a második feleségének, Sybilnek írt, és itt arról beszél, hogy az Egyesült Államokba való bevándorláshoz Landau Erzsinek szüksége van két embertől referenciára. Landau végül nem emigrált az Egyesült Államokba, a második világháborút a francia fővárosban, a lakásában rejtőzve a házmester segítségével vészelte át.
Sajnos Landau hagyatékának egy része halála után megsemmisült, amikor ruháit, személyes tárgyait egy adományokkal foglalkozó szervezetnek szerették volna elküldeni, de véletlenül összecseréltek a bőröndöket és a képeket, dokumentumokat tartalmazó bőröndöt küldték el nekik. Ezek a felbecsülhetetlen anyagok – úgy tűnik – örökre elvesztek.
A Michigani Ann Arborban található Moholy-Nagy Alapítvány online elérhető archívumában sem találtam több utalást Landaura, sem a feleségek visszaemlékezéseiben, pedig Moholy-Nagy mindkét felesége ismerte Landaut.
Silard Isaak gyűjteményében létezik még két levél, amit Moholy-Nagy felesége, Lucia írt Landaunak az 1920-as évek elején. Ezeket a leveleket Lucia magyarul írta és Moholy-Nagy néhány megjegyzését olvashatjuk a levelek végén.


A Moholy-Nagy László által 1921 és 1925 között írt levelek Landau Erzsinek

Fontos megjegyeznünk, hogy a kézírás miatt számunkra néhány helyen olvashatatlan volt a szöveg, így ezeket a részeket sajnos nem tudtuk értelmezni.

1921. december 4.  

Berlin W 35
Lützowstr.[asse] 73/IV.
1921 XII/4 (1921. december 4.)

Drága társaság, szívből békesség, jóság és melegség, nagyon örültem a legutóbbi levélnek és jobb is, hogy levélben nem veszekedtünk Ivánnal, mert megjárhatnánk – kiderülne, hogy aki a jó testvér munkáját nem becsüli, az nem is szeretheti igazán a jó testvért – legföljebb nagylelkűen leereszkedhetik hozzá pajtásnak. Én meg mindanyitokban magamhoz térő perceimet és nekiserkenésemet szeretem és nem akarom, hogy valami mai biztonság elüssön ettől a szép és nekem még mindig nagyszerű érzéstől, hogy barátaim vannak, barátaim vagytok.
Előbb gondoltam, hogy Iván cikkére pár szóval válaszolok (valaki elküldte nekem) de később föladtam a tervet, mert Iván egyszerűen kihullott – elszigeteltségével és levegőjével – azokból a kapcsolatokból, amikben bennünket tovább lódított az idő.

Persze, hogy találkozhatnánk. Idő kérdése. Csak addig ne vágna rossz rendeket a búzába! Az ő hivatása épen, hogy a kiszakadó és kiszakadt gyökereket megint a földbe segítse és ne palántákat rángasson száradtra. Ezt tudja ő maga is. Nagyon is tudja. Azért cselekszi – hittel – az ellenkezőjét.
Nagyon szeretném magam Ivánnak megmutatni: hogy a kamaszból és másra támaszkodóból, mindig csak a felületen-pányvázóból közben ember lett. De ha ezt a munkáimon nem tudja észrevenni, rövidesen alig kerülhet erre sor. Ő nem igen forgatja fejében egy külföldi utazás tervét – gondolom.
Ez a közös levélre Közösen olvasandó válasz s azért, nehogy ostobának lássák és magyaráztassék, külön-külön is indul rövidesen másik.

Erre friss választ kérek

Horváth Lacikának a Hasenclever-ügyre vonatkozólag: én csak akkor küldhetném el neki a mappát és a rajzokat, ha remélhetném, hogy anyagi eredménye lesz. 5000 márkáért eladnám a sokszorosítási jogát (első kiadást). Remélhetem-e ezt? A mappa a mai viszonylatok közt is elsőrendű még.

U.i. Dániából kiállítási tervekkel szórakoztatnak és nem tudom, új vagy régi munkákról lenne szó. Utóbbi esetben a mappát oda küldeném.
Gondoltam arra is egyszer, hogy a Szépművészetinek fel kellene egyszer a mappát ajánlani, mert kár volna, ha ez a munka nem honunkban maradna. De nem tudom, hogy erről szó lehet. Járjatok utána, akkor esetleg mégis hazaküldeném mutogatási célból.
Olyan összeköttetésem, mely a hazai, nem a legmodernebb művészi munkákat reprodukálná, nincs. Ha véletlenül volna is, nem hiszem, hogy jogom volna a segítéshez. Hisz azok ellen a rézbőrűek ellen harcolunk az egzisztenciákkal, már azzal hogy, elevenek vagyunk, Kegyetlenek is vagyunk (elvben).
Ma láttam egy gyönyörű francia folyóiratot: L’ Espirit Nouveau (Paris) Iván figyelmébe ajánlom. Már 12 száma is kint van, nagyon sajnálom, hogy előbb nem ösmertem. Sokat segíthetett volna rajtam. Legközelebbi levelemben küldök fényképet újabb dolgaimról. Mostanában különböző anyagokból (üveg, vas, réz, bőr, fa stb) csinálok konstrukciókat. (Nem ???)
Megkaptátok s eladtátok-e könyveim?
Mindannyitokat ölellek, ha ... szoknyás, csókollak, szerető (örök de lenemszoktatható-hibájú  (Erzsi!!) Lacitok

A levélpapír oldalára írva: a kis nyomdatulajdonos

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

1921. december 19. 

Berlin, 19.12.21. [1921. december 19.]
Landau Erzsi fényképésznő
Budapest, IV,
Ferenc József rakpart 12 Műterem

W 35 Lützowstr.[asse] 73. IV

Drága Erzs, igazán régen-régen olvastam olyan kedves és igazán minden benne van – levelet, mint a legutóbbi volt. Nagyon köszönöm és íme csak egy levlap a hálám, olyan nagy munkakedvem van és olyan sokat dolgozom, hogy csak percek jutnak másra.
Eladás is sikerült. A legnagyobb német gyűjtők egyike, von Gerven(?) vásárolt egy csomót (és más műgyűjtők is) a legújabbakból. 1922: megkezdődik.

Jó karácsonyt, szép karácsonyt!
és csókollak és tisztöllek

Szegény Bélácskának üdvözletem és ölelésem és ne vegye olvashatatlan, hogy nem írok. Nehéz „csak úgy” belekapni egy levélbe, ha az aktuális momentumok hiányoznak. A fontosak meg levél nélkül is élnek! Sok tejet és jóbarátot!

[a levelezőlap szélére írva: „Épp most jött olvashatatlan. Kösz-Kösz. A képek Heidelbergből még nem.]

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

1922. május 12.

Berlin, 12.5.22. (1922. május 12.)
Landau Erzsi fényképész
Budapest, IV,
Ferenc József rakpart 12 Műterem
V/12

Kedves drága Erzsébet, ha nem volna olyan szomorú, hogy Joli beteg, bolondnak kellene téged minősíteni, hogy elszaladtál Párizsból. Elképzelhetetlenül vágyódom oda (ha csak pár hónapra is) és a te meggyökeresedésed volt egyedüli reménységem, hogy valaha tényleg oda is jutok. De így! Se pénz, se posztó.

Erzs, írj azonnal, hogy van Joli és – szerencsétlen – hogy vagy te? Hát nem volt biztosítva a podgyász?
Ó, a jó francia frankokért még tán valamit el is lophattak volna! Rögtön ÍRJ!
Erzsi, mi ujság mi ujság mi ujság MI UJSÁG hogy vagytok, hogy van Joli

csókol Laci
rossz kedvem van.

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

1923. október 11.

[Berlin] 11.10.23 [1923. október 11.]
Mlle E. Landau
Frankreich, Paris -  Passy
5, Rue Raynouar[d
ab.
Moholy-Nagy
Weimar/Bauhaus
Thüringen

Erzsi, kedves, nagyon örülök, hogy megszólaltál, régen volt, hogy láttuk egymást. Ha meg tudnád valahogy csinálni, hogy Luciával együtt valahol lakhatnánk, a nyárra elmennék én is Parisba*. Április elseje óta a Staatliches Bauhaus mestere vagyok. A többi mester: Feininger, Klee, Kandinsky, Schlemmer, Muche – talán hallottál már róluk. Az itteni legnevesebb festők. Látod-látod? Professor lettem. De szakállam még nincsen. Egy a bibi többek között. Lucia nem szivesen van itt. A nagyváros mégis csak más és ebben igaza van. Írj! Csókollak (Szabad?)

*az evészeti költségeket valahogy csak megszerezném, ha valaki lakást adna, vagy vendégként elfogadna bennünket.

[a levelezőlap szélére írva: „Légy szíves Erzsi és szeress engem tovább is. Én is szeretlek még mindig. Komoly. Mi van a olvashatatlan?]

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

1925. augusztus 10.

VIII. 10. [1925. augusztus 10.]  
Belle Ille en Mer
Hotel Port Donnant 

Drága Erzs, nem minden meglepetés és nem minden szomorúság nélkül olvastam leveledet. Az t.i. kb azt jelenti, hogy nekem óvakodnom kell a találkozástól minden ösmerősömmel a régi időkből, akárhogyan is szeretném őket látni és akár milyen meleg vonzalommal is viseltettem irányukba. Téged látni nagyon nagyon örültem, napokkal előtte, és Párizsban, ahogy hozzánk jöttél a Hotelbe, tudtam, hogy nem csalódtam benned. Ami leveledben és a hozzám való viszonyodban bizonyosan félreértés: az a testi érintkezésnek a kihangsúlyozása. Hidd el Erzsi, a sexuális vonatkozásban a pesti nyomorúságok után, ahol a polgári szüzesség glóriája mindannyiunkat, akkori fiatalokat a csókolózások, meg hideg lázverések és poluciók után bordélyokba kergetett, nem sexuális fontosság, ha én téged meg akarlak csókolni (szép: virágot nézni, gyerekfejet simogatni és - mint nagy költőink mindig is mondják: fiatal testet közelérezni – de ez csak egy formája a gáttalan örömnek és ma föltünő talán, mert a lányok-asszonyok megszokták, hogy ha egy férfi hozzájuk ér, rögtön az ágy jön utána.)

Én ma már azt sem tartom fontosnak, hogy azokról a dolgokról magyarázkodjam, amik a magyar fiatalságot testi létében fölöslegesen elcsigázták, hogy a végén természetes ambicíói asszony-férfi vonatkozásban ellankadtak. Neked ezekről kellene tudnod egyet-mást. Okos vagy eléggé, egyről-másról elgondolkozzál. Nekem nem ambicíóm, hogy veled, vagy más volt barátnőmmel az ágyba rohanjak, de annak örültem, vagy örültem volna, ha simogatlak és megcsókollak. Az se fájdalom, ha ez nem lehet. Két malomban öröltünk épen. Nekem nincs ilyen dolgokban hemmungom, te meg, mert úgy érzed, hogy más lyány lettél, mint én Pesten ösmertelek, (vagy mert az neked idegen dolog, a szép érzésekkel rögtön realizálni, te talán gyűjtő méhecske vagy és inkább egyszerre akarsz explodálni és így tovább és így tovább) még tőlem is distanciát követelsz.

„A régi kedves, bolondos, nem mindig őszinte olvashatatlan” – te én még ma is az vagyok, csak nem elsősorban, sőt talán előfordul az is, különböző nehézségek nyomása alatt, hogy hetekig nem sokat bolondozom, sőt hetekig nem is nevetek. Évek múlnak, professzor is lettem (de ezzel olyan nagy súlyt nem helyeztem, hogy neked ezt emlegetned szabadna, az, hogy te a legjobb párizsi fotográfusok közé tartozol, vagy hogy a legjobb vagy, vagy leszel, azt én már Pesten is tudtam, és hogy én tényleg valamit kihasítok a fejemből, ami jelent valamit, azt tudtad te is, meg én is még Pesten – ez igazán nem lehet olyan nagyon fontos, hogy primärül emlegethetnök) évek múltak, talán még az anyámmal is új hidat köll építenem, meg Imrével, meg mindenkivel, akit valaha is szerettem és akit még egyszer látni kívánok.

Te nekem nem vagy közömbös, nem is voltál – én sokkal hiúbb vagyok, hogy sem arra gondolhatnék, hogy akit én szerettem, az nem volt érdemes ember – láttalak, tudtam rólad, hogy más lettél, mégis az Erzsi maradtál; Ki ugorhatik ki, kedves lány, a bőréből és nekem az volt a fontos, amíg az új híd felépül, hogy az ősi rokonszenv az érzéseknek és nem a fejnek és nem a gondolkodó agynak (regény, irodalom) friss maradt.

Borjú vagy, Erzsi, kis kedves borjú, én meg újkapu. Vagy fordítva. Mindegy. Fene rágja -  ilyen mérges vagyok, hogy simogató és álmodozó levelek helyett, íme védőbeszédet kell tartanom, mert végeredményben nem akartalak a süllyesztőbe zuhantatni Te akarod, megint 2 évi szünet, szamarak vagytok asszonyok többnyire. Ölel Laci.

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

[dátum és címzés ismeretlen]  

Drága Erzs,

Bizonyhogy nincs mit húzni a fülemen az „indiszkrécióért”. Az a leveled olyan nagyszerű emberi megnyilatkozás volt (nem a bennelévő kritika miatt) hogy épenúgy nem jutott eszembe, hogy szentségtörést követek el, ha Imrének fölolvasom, mintahogy nem az, ha valahol egy képet például kiállítanak.
Egyébként ne haragudjál. S ölellek. S az olvashatatlan nagyon köszönöm.
A párizsi utadért irigyellek, nekem is régi vágyam, hogy kimegyek oda. Te, főügyes, egyengesd ehez az utamat, ha tudod pont. Ezenkívül: mindjárt van is egy megbízásom, amivel te sem jársz rosszul.
A legjobb európai művészeti folyóirat most a L’Esprit Nouveau Paris (VIII) 29. Rue D’Astorg. Ennek a múlt hónapban elküldtem a MA egy évfolyamát cserepéldányképpen és kértem, hogy ők is küldjék az övéket címemre. Mindez a mai napig nem történt meg. Lehet, hogy kisérő levél (illetőleg lev.lap) elkallódott (csak a füzeteket ajánlva) és így nem tudják, hogy milyen alapon öntötték őket egy csomó MA-val nyakon.

Te Ozenfant-tal beszélj az a művészeti szerkesztő, akinek azt is elmondhatod, hogy a megbeszélt magyar cikk (Kállai írja a magyar művészekről) rövidesen útnak indul. (Természetesen francia nyelven)
Itt rebesgetik, hogy a L’Esprit Nouveau anyagi zavarokkal küzd, ami nagy-nagy szomorúság volna.
Ha szerencsés elintézés nem sikerül, úgy küldj te nekem egy számot (a legutolsót mondjuk) ajánlott keresztkötésben. Megjegyzem, hogy én a pasiktól visszamenőleg az első számtól kértem cserét. Légy szép és járd ki az ügyet.
Ha épen kedved tartja bőven is írhatnál ám gyerek! Kikkel vagy együtt, hol lakol és nagyszerű-e az ügy?

Nekem most Hannoverben is van kiállításom, de eddig csak dicsértek, meg szidtak, de venni nem vettek.
Mely auspiciumokkal zárom levelem, ölel-csókol szerető barátod.

Igaz, Sári azt mondja, hogy ha hazautazol (én azt állítottam, hogy ez nem is olyan biztos, lehet, hogy mindigre Parisban maradsz) jó volna, ha Berlinen keresztül utaznál haza. Talán itt lesz addigra már az ura is, aki bizonyosan szintén nagyon örülne a találkozásnak.
Én – tekintve, hogy egy előttem ismeretlen tulajdonság hírében marasztaltál el – nem követelőzhetek, hogy ide is gyere, de nagyon-nagyon örülnék, ha jönnél és láthatnálak, beszélhetnék veled és ha valamivel tovább és nem teli kommisszióval Berlinben maradnál, hogy egy kicsit együtt lóghatnánk.
Holnapután Hannoverba, onnan Hagenba utazom, hogy az ottani kiállításaimat megkukucskáljam. Egy hétig maradok távol hazulról és Lucia ezalatt a szüleit látogatja meg Prágában. Also, ne ez idő alatt gyere!

Liebe – drága – Igazán én írtam levelemet – Laci nem diktált. De nem tudtam érteni leveledet. Laci olvasta és mondta nekem mit írtad. Gyönyörű, hogy megytél Parisba! Bisztosan Laci kérte neked* írni hogy vagy Franciaországban, én is kérem. Kérem, köszönöm: Lucia

* itt téged gondolt Lucia. Teljesen egyedül írt most is. Meg vagyok lepve, mert nem tanult úgyszólván sose.

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

0103

Forrás: © Silard Isaac Collection

Névlista a levelekben szereplő személyekhez:

Béla: Uitz Béla, magyar festő és grafikus 
Lucia: Moholy-Nagy László első felesége 1921-1929 között
Lyonel Feininger: német-amerikai expresszionista festő
Paul Klee: svájci festő, grafikus
Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij : orosz absztrakt festő, író
Oskar Schlemmer: német festő, díszlettervező, szcenikai tervező
Georg Muche: német festő, tervező, író, tanár
Hevesy Iván: magyar film és fotó esztéta, film- és művészettörténész
Walter Hasenclever: német expresszionista költő és drámaíró
Joli: Landau Erzsi testvére
L’Esprit Nouveau: francia irodalmi művészeti és építészeti magazin 1920-1925 között
Amédée Ozenfant: francia kubista festő és a L’Esprit Nouveau egyik alapítója
Kállai Ernő: magyar művészettörténész, művészeti író, kritikus
von Gerven: ?
Horváth László: ?
Sári: ?

Köszönjük Silard Isaak engedélyét, hogy lehetővé tette e levelek bemutatását a Punkton.