Fókuszban az MFSZ ösztöndíjasok: Varga Viktor
20 • 09 • 11Punkt
A Magyar Fotóművészek Szövetsége 2017-ben alapította meg fotográfiai ösztöndíjprogramját, mellyel a felsőoktatásban tanuló hallgatók fotográfusi alkotómunkáját támogatja. Az ösztöndíj célja, hogy elősegítse a hallgatók művészeti tevékenységét, támogassa elképzeléseik megvalósítását. Az ösztöndíj egy teljes évre szól, a pályázati év után csoportos beszámoló-kiállításon mutatják be az elkészült alkotásokat. Az ösztöndíjat évente maximum három fő kaphatja meg; az alapítás óta összesen 10 fő vett részt az ösztöndíjprogramban. Az utóbbi hónapokban az ő munkáikból szemléztünk.
Varga Viktor: együtt | működés
Varga Viktor a Budapesti Metropolitan Egyetemen végzett fotográfusként, jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem médiadesign MA szakos hallgatója. Munkáinak kiindulópontja többnyire a fotográfia, ám sok esetben azon túllépve dolgozik intermediális megoldásokat keresve. A képalkotás során az információ jelenlétének, hiányának és dekódolhatóságának hatásai, az idő természete és érzékelése, az ember belső folyamatai és az alkotási folyamat kérdései foglalkoztatják. Jelenlegi sorozatában magát a fotográfia médiumát vizsgálja.
"A fényképész személye és a képalkotó eszköz között állandó harc folyik a képkészítés egyes aspektusainak irányításáért. A projektemben megjelenő különböző kísérleti munkák közös pontja, hogy a hagyományos értelemben fényképezésnek tartott tevékenység határterületein mozogva kérdeznek rá a fent említett kettős kapcsolatára és elmosódó határaikra. A gyakorlatban olyan kiélezett helyzetekkel foglalkozom, ahol az adott eszközök eleve rendelkeznek egy nagyon specifikus, predesztinált céllal, funkcióval. Ilyen például a webkamera, a fényképezőautomata vagy a szkennerek, melyek látványosan kötik le a képkészítés egyes változóit, hagynak lenyomatot a képen. Ezeket a helyzeteket vizsgálom, sajátítom ki és töröm meg különböző kísérleti munkákon keresztül."
"A képernyőfelvételek készítésével és az exponálás pillanatának megválasztásával megteremtett képalkotási helyzetekben a különböző tartalmi és technikai változók kontrollálásán keresztül sajátítom ki az élőképet közvetítő webkamerákat mint fényképezőgépet. Ilyen az expozíció hosszának meghatározása, az irány és látószög távirányítása, illetve a téma megválasztásának és a képtartalom megrendezésének gesztusa. Az igazolványkép-automaták gyűjtésekor az eszköz állandó látótere foglalkoztatott, mely mindig ugyanazt a látványt szemléli: saját belső hátfalát. Ennek a kötött helyzetnek az egyetlen változóját, a portréalanyt eltávolítva készítettem el az egyes eszközök képét, ezáltal a vizuális eltéréseket is kiemeltem. Ugyanakkor módot kerestem a látótér kötött helyzetének megtörésére. A szkennerek esetében arra a szennyeződésrétegre helyeztem a hangsúlyt, amely az eszköz üvegén – a gyakorlatban többnyire láthatatlanul – kerül rögzítésre minden egyes kép vagy dokumentum beolvasásakor. A tolatókamerával készült kép komplex módon foglalkozik a projektben vizsgált kérdés több kombinációjával is.”