Körforgásban – Bohus Réka kiállításáról

A fiatal alkotó, Bohus Réka Ami maradt című kiállításán 15 nagyméretű táblaképet és egy térinstallációt láthatunk. A kiállítás anyagában egy személyes témát, saját szüleinek elvesztését dolgozza fel az alkotó a művészetterápia módszereivel és a fotográfia eszközeivel. Ugyanakkor túl is lép a személyes megközelítésen, és az otthon, a család, a ránk maradó családi emlékek és értékek általános kérdései felé nyitja meg az értelmezési lehetőségeket.

A táblaképeken kollázsokat, épített tárgyegyütteseket láthatunk, amelyek egy-egy újságpapírra kerülnek rá, ezek adják a képek hátterét, majd ezeket rögzíti Bohus Réka a fényképezőgép segítségével. A térben minden egyes tárgynak szimbolikus jelentősége van: az újságok az alkotó születésének időpontjában, 1992. május 16-án jelentek meg, és azokat 18. születésnapjára kapta ajándékba a testvérétől. A képekhez felhasznált tárgyak szintén személyes kötődésűek, egyrészt a szobrászként dolgozó szülőktől maradtak fenn – például az alkotáshoz használt üveglapok, gipszöntvények –, részben az alkotó gyerekkorából megmaradt, vagy a gyerekkorra emlékeztető játékok: építőkockák, üveggolyók, fonalak, gyerekrajzok és családi fényképek, ezekből épít konstrukciókat.

A minimalista kompozíciók emléket állítanak az elvesztett szülőknek, színes mintázatukkal, játékos elhelyezésükkel felidézik a gyerekkor önfeledtségét, szépségét. A képek értelmezésében fontos szerepet kapnak az őket magyarázó címek, rajtuk keresztül bomlik ki a fotókon látható tárgyak jelentése és a családi emlékezetben betöltött jelentőségük. Az egyik legerősebb alkotás a Gyógyszerek című kép, amelyen a szülők halála után megmaradt gyógyszeradagok egyszerű sormintában kerültek az újságpapírra, melynek egyoldalas cikke éppen arról a betegségről szól, amelyben az alkotó édesanyját elveszítette. Itt a kép és szöveg között direktebb kapcsolódást fedezhetünk fel, de a fotográfus a legtöbb esetben meghagyja a nézők számára az összekapcsolás lehetőségét.

A hangsúly alapvetően a tárgyegyüttesek vizualitására esik, kivétel ez alól a Sorok között című kép, amelyben a cikkekből olyan sorokat emel ki az alkotó, amelyek a jelen állapotát jellemzik, vagy emlékeket idéznek elő: „a konfliktus teljes mértékben belső jellegű”. A téma „lelki megdolgozása”, az alkotás felszabadító hatása jól érzékelhető még a súlyosabb témákat feldolgozó képeken is, mint például a Családi kör című alkotás, mely a hagyatékgondozás viszontagságait sűríti egy képbe. Ezzel a jól adagolt líraisággal a kiállítás elkerüli, hogy tolakodóvá vagy túl érzelmessé váljon, így a kiállított művek olyan mértékben hatnak ránk, amivel ismeretlenül is azonosulni tudunk.

A művészetterápiában a kollázs- és a montázskészítés egyik pszichés funkciója, hogy hozzásegítse alkotóját a külvilág elfogadásához. Az alkotási folyamat során felhasznált tárgyak szimbólumként jelennek meg, általuk tudattalan vágyak, problémák, komplexusok háttere fedezhető fel. A kiállítás nagy erőssége, hogy nem leíró jellegű képekkel teremti meg az emlékezés érzelmi környezetét, nem a csendélet hagyományos műfaji eszközeit, hangulatait, kompozícióit alkalmazza, hanem egy új, kreált valóságot teremt, amelynek segítségével megtörténik a gyászfeldolgozás. Mi, nézők pedig részesei lehetünk a folyamatnak.