Független, kortárs, művészet – Kezdődik az OFF Biennále
21 • 04 • 23A Fehér Vera
Film, fotográfia, zene, építészet, objektek, akciók, köztéri hangséta, kiállítások, workshopok, gondolatkísérletek és közös tudásmegosztó platform is jellemzik a fesztivált, amelyet tavaly harmadik alkalommal rendezték volna meg, ám a 2020-as világjárvány miatt a szervezők egy évvel elhalasztották az eseményt.
Az OFF tavalyi mottója, a „Levegőt!” felkiáltás eredetileg József Attila 1935-ös versén keresztül a megfigyelés globális méreteinek problémájára, társadalmi egyenlőtlenségek fojtogató súlyára, ugyanakkor a világméretű klímakatasztrófa mellett egyre kevésbé jelen lévő friss levegőre is utal. A felkiáltás a pandémia sajátosan szerencsés áldozata lett, ugyanis a mottóról sajnos a lélegeztetőgépre kapcsolt embertársaink küzdelmére, és a Black Lives Matter mozgalom jelszavára: az „I can’t breathe”-re is asszociálhatunk.
A politikai és földi klíma változásának traumáit feldolgozó projektek közül teljesség igénye nélkül válogattunk.
A Revolúcióparabotanika projekt Igor és Ivan Buharov kiállításában valósul meg, melynek alapkérdése, hogy a növények képesek lehetnek-e társadalmi változást előidézni, polgári engedetlenséget szítani. A Buharov-testvérek és a hungarofuturizmus szerint a növények természettörténete elválaszthatatlan az emberi történelemtől, a növények forradalma egyszerre vezethet mutációhoz és társadalmi átalakuláshoz.
A Menü Imaginaire projektben az evés kerül középpontba. Az ember táplálkozása végső soron belsővé tett táj. A spekulatív futurológiai projekt olyan gondolatkísérleteket mutat be, melyekben a test a környezeti változásokhoz alkalmazkodó indikátor szervezetté is válhat. Szmogkóstolás és paprikatervező botanikai workshop is várja az érdeklődőket.
Interaktív kiállítás és workshopok keretében ismerhetjük meg embertársaink szegregátumokban élő tagjainak találékonyságát a Hétköznapi Hiánycikkek projekt során. A részt vevő művészek május elsején a Kútmelegítés című köztéri akcióval a vízhez való hozzáférés alapproblémájára és annak társadalmi-politikai okaira szeretnék felhívni a figyelmet.
Az Egyedüllét Méhekkel projekt szerint a méhek mára függőségben élnek az embertől, mert nincs idejük és energiájuk saját problémáik megoldására. A természetből való kiszakítottság krízishelyzetet teremt úgy az emberek, mint a méhek között. Analógiát von a mesterséges méhkaptárak és a modern nagyvárosi élet szűkös lakóterei között.