A Women Street Photographers és a női közösségek kérdése
21 • 06 • 02Udvari Orsolya
„be inspired. be empowered”
A Women Street Photographers kezdeményezés 2017-ben indult útjának azzal a misszióval, hogy online és offline platformot nyújtson egy heterogén, dinamikus, professzionális és amatőr női fotográfusokból álló közösség számára. A projekt kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy szükség van-e ilyen, csak a nőket befogadó művészeti intézményre? Ha igen, miért? Számonkérhető a diszkrimináció és a kirekesztés az ilyen kezdeményezéseknél? Nem inkább a közös, női-férfi tereket kellene erősítenünk, elkerülve a még nagyobb szakadék kialakítását a különböző társadalmi csoportok között? Miért létezik női fotográfus közösség, és miért nem találkozunk gyakorta az ennek férfiakat célzó megfelelőjével?
A fenti kérdések megválaszolásához és további kérdések megfogalmazásához kitűnő segítséget tud nyújtani Linda Nochlin, amerikai író és művészettörténész 1971-es, mára kultikussá vált Miért nem voltak eddig nagy női képzőművészek? című írása. A művészeti kánonjainkat meghatározó alkotók túlnyomó része férfi, és a női művészek elszórtan, kuriózumként vagy adott esetben sehogy sem jelennek meg ezekben a diskurzusokban. Miért lehetséges ez? A címül szolgáló kérdésre keresve a választ a szerző a zsenialitás és tehetség misztikus töltettel rendelkező fogalmain túllépve, nem ezeknek meglététől vagy nem meglététől teszi függővé, hogy ki válik sikeres alkotóvá. A válasz nem abban rejlik, hogy a férfiakban ott van az a valami, az a plusz, ezzel születtek, a nőkből pedig egyszerűen hiányzik „az a bizonyos tulajdonság”. Nochlin állítása szerint a válasz az intézményi struktúráinkban gyökerezik, az oktatásunkban, vagyis az ezeket átfogó széles társadalmi dinamikákban. A nők felé irányuló társadalmi elvárások, mint például a háztartás vezetése, a közösségi, családi élet szervezése, nem tette és teszi lehetővé, hogy olyan mértékben foglalkozhassanak bármilyen művészettel, mint mondjuk egy, ezekkel a követelményekkel kevéssé szembesülő férfi alkotó. Mégis milyen megoldások lehetségesek, hogy a nők számára is elérhető legyen a művészeti közeg, alkothassanak és sikeresek lehessenek benne férfi társaikkal egyenlő módon?
A Gulnara Samoilova fotográfus által alapított Women Street Photographers egy ilyen megoldási és feloldási kísérletnek is tekinthető. Ez a befogadó közösség platformot nyújt a street photography („utcai fényképezés”) területén mozgó és tevékenykedő professzionális és amatőr női alkotók számára. A közösség működése szempontjából kiemelt fontosságú az inkluzivitás, vagyis, hogy a nők minél heterogénebb csoportja kapjon láthatóságot olyan szempontok mentén, mint etnicitás, rassz, kor vagy szexuális identitás.
Emellett a kezdeményezés a street photography határait is feszegetni kívánja, bővíteni annak kereteit kiállítások, rezidenciák, együttműködések formájában egyaránt. Az online térben a hivatalos weboldalon felül a közösség Instagram oldala jó példa erre, hiszen itt vizuálisan jelenik meg a néző számára a diverzitás és az élő közösség dinamikus energiája. Emellett érdemes bepillantanunk a honlapon megtekinthető online és ingyenes kiállításba is, ahol „tárlatvezetésen” is részt vehetünk, képet kapva a kezdeményezésről, annak művészeiről és koncepciójáról. A művészek listáját katalógusszerűen tudjuk végig böngészni a weboldalon.
Az online téren kívül különböző offline kiállítások is fűződnek a Women Street Photographers nevéhez, ezzel is terjesztve a női alkotók jelenlétét és meghatározó szerepét a fotográfus szcénában, valamint művészeti rezidencia lehetőséget is kínálnak fotográfusok számára. A rezidenciák helyszíne New Yorkban az Artspace PS109, ami egy non-profit kezdeményezés művészek számára. Az Artspace egy olyan lakó- és alkotói közösségi tér, amely megfizethető áron ad lehetőséget a szabad művészeti tevékenységek és kiállítások létrehozására, valamint az elérhető lakhatásra, akár egész családok számára.
Ahogy Nochlin is rámutat, intézményeink és oktatásunk, a művészet területén is, újratermel társadalmi és nemi egyenlőtlenségeket, és számos kedvezőtlen feltételt, akárha csak a legszimplább választási horizontra gondolunk; kisgyermekkortól megbélyegzés tárgya lehet, ha egy kislány „fiús” játékot választ, vice versa, ha egy kisfiú egy babát választ magának a játékpolcról. A Women Street Photographers, vagy akár a Secondary Archive, amely közép- és kelet-európai művésznőknek ad platformot, hasonló problémákra reflektálva, izgalmas és fontos kezdeményezés, hiszen közösségek létrehozásával ezeknek a struktúráknak, választási lehetőségek meghaladására hívják fel a figyelmet, belülről tematizálva az ezeket a csoportokat érintő kihívásokat, saját magukat meghatározva. Emellett központi fontosságú, hogy rendkívül színvonalas művészeti és szakmai értéket képviselnek, amely széles körben hozzáférhető az érdeklődők számára. Fontos, hogy ennek nem célja, hogy kirekesszenek másokat, erre a projekt mottójában szereplő empowerment („hatalommal való felruházás”) ad kulcsot, hiszen ez segít a nők saját helyzetének, belülről, saját szókinccsel történő megfogalmazásában és felismerésében. A társadalmi változást, a környezet átformálását a Women Street Photographers a közösségen keresztül kísérli meg, a művészeti kánont átformálva és feltöltve azt izgalmas női hangokkal és látásmódokkal, amely remélhetőleg sikeresen ér össze más csoportok érdekeivel.