A Women Street Photographers és a női közösségek kérdése

„be inspired. be empowered”

A Women Street Photographers kezdeményezés 2017-ben indult útjának azzal a misszióval, hogy online és offline platformot nyújtson egy heterogén, dinamikus, professzionális és amatőr női fotográfusokból álló közösség számára. A projekt kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy szükség van-e ilyen, csak a nőket befogadó művészeti intézményre? Ha igen, miért? Számonkérhető a diszkrimináció és a kirekesztés az ilyen kezdeményezéseknél? Nem inkább a közös, női-férfi tereket kellene erősítenünk, elkerülve a még nagyobb szakadék kialakítását a különböző társadalmi csoportok között? Miért létezik női fotográfus közösség, és miért nem találkozunk gyakorta az ennek férfiakat célzó megfelelőjével?

A fenti kérdések megválaszolásához és további kérdések megfogalmazásához kitűnő segítséget tud nyújtani Linda Nochlin, amerikai író és művészettörténész 1971-es, mára kultikussá vált Miért nem voltak eddig nagy női képzőművészek? című írása. A művészeti kánonjainkat meghatározó alkotók túlnyomó része férfi, és a női művészek elszórtan, kuriózumként vagy adott esetben sehogy sem jelennek meg ezekben a diskurzusokban. Miért lehetséges ez? A címül szolgáló kérdésre keresve a választ a szerző a zsenialitás és tehetség misztikus töltettel rendelkező fogalmain túllépve, nem ezeknek meglététől vagy nem meglététől teszi függővé, hogy ki válik sikeres alkotóvá. A válasz nem abban rejlik, hogy a férfiakban ott van az a valami, az a plusz, ezzel születtek, a nőkből pedig egyszerűen hiányzik „az a bizonyos tulajdonság”. Nochlin állítása szerint a válasz az intézményi struktúráinkban gyökerezik, az oktatásunkban, vagyis az ezeket átfogó széles társadalmi dinamikákban. A nők felé irányuló társadalmi elvárások, mint például a háztartás vezetése, a közösségi, családi élet szervezése, nem tette és teszi lehetővé, hogy olyan mértékben foglalkozhassanak bármilyen művészettel, mint mondjuk egy, ezekkel a követelményekkel kevéssé szembesülő férfi alkotó. Mégis milyen megoldások lehetségesek, hogy a nők számára is elérhető legyen a művészeti közeg, alkothassanak és sikeresek lehessenek benne férfi társaikkal egyenlő módon?

A Gulnara Samoilova fotográfus által alapított Women Street Photographers egy ilyen megoldási és feloldási kísérletnek is tekinthető. Ez a befogadó közösség platformot nyújt a street photography („utcai fényképezés”) területén mozgó és tevékenykedő professzionális és amatőr női alkotók számára. A közösség működése szempontjából kiemelt fontosságú az inkluzivitás, vagyis, hogy a nők minél heterogénebb csoportja kapjon láthatóságot olyan szempontok mentén, mint etnicitás, rassz, kor vagy szexuális identitás. 

Emellett a kezdeményezés a street photography határait is feszegetni kívánja, bővíteni annak kereteit kiállítások, rezidenciák, együttműködések formájában egyaránt. Az online térben a hivatalos weboldalon felül a közösség Instagram oldala jó példa erre, hiszen itt vizuálisan jelenik meg a néző számára a diverzitás és az élő közösség dinamikus energiája. Emellett érdemes bepillantanunk a honlapon megtekinthető online és ingyenes kiállításba is, ahol „tárlatvezetésen” is részt vehetünk, képet kapva a kezdeményezésről, annak művészeiről és koncepciójáról. A művészek listáját katalógusszerűen tudjuk végig böngészni a weboldalon.

Az online téren kívül különböző offline kiállítások is fűződnek a Women Street Photographers nevéhez, ezzel is terjesztve a női alkotók jelenlétét és meghatározó szerepét a fotográfus szcénában, valamint művészeti rezidencia lehetőséget is kínálnak fotográfusok számára. A rezidenciák helyszíne New Yorkban az Artspace PS109, ami egy non-profit kezdeményezés művészek számára. Az Artspace egy olyan lakó- és alkotói közösségi tér, amely megfizethető áron ad lehetőséget a szabad művészeti tevékenységek és kiállítások létrehozására, valamint az elérhető lakhatásra, akár egész családok számára.