5kérdés – Birtalan Zsolt

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Birtalan Zsolt fotóművészt kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Josef Sudek, André Kertész, Josef Koudelka, Antoine d’Agata, Szilágyi Lenke, Leonard Freed, Haár Ferenc, Eugène Atget, Lee Friedlander, Lucien Hervé… ezek a nevek, amik elsősorban és azonnal eszembe jutnak. Sudek és Kertész nagyon fontos. Sudek, aki ki sem tette a lábát Prágából és ezen a fizikailag viszonylag kis területen alkotott nagyon személyes, lírai képeket. Kertész is hasonló, mert bár a hazai képek után Párizs és New York a fotók fő helyszíne, de a képek mindig róla, önmagáról szólnak. Valahogy úgy alakult, hogy én sem nagyon mozdulok ki Budapestről, képeim többsége néhány négyzetkilométeren belül készül. Ez az aprólékos szemlélődés, önmagunk tükröztetése a környezetben – talán ez az, amit tőlük tanulni lehetett. A nagy utazókat – Koudelka vagy Haár – is hasonló okból szeretem, ők is folyamatosan „önmagukat viszik”, bárhová is mennek a világban.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

André Kertész Budapesten a Vigadóban, még gimnazistaként láttam 1984-ben. Akkor éreztem először, hogy a fotó tud valami mást is a fizikai valóság megkettőzésén kívül. 1993-ban volt egy Don McCullin retrospektív kiállítás. A háborús fotóit ismertem, de a tájképei nagy hatással voltak rám. Meg is volt egy albuma „Open Skies” címmel, sajnos elkallódott valahol. Annak a szövegében olvastam, hogy csak akkor indult fotózni, mikor komor, viharos idő volt. Minden kép a lakóhelye környékén készült, nagyon erős fekete-fehér tájképek. A 2010-es Lucien Hervé-kiállítás amit még megemlítenék, vagy legutóbb Robert Doisneau fotói a Mai Manó Házban. A Doisneau kiállításon sok, számomra ismeretlen remek fotó volt, ráadásul nagyon szépen laborálva, installálva.
A fotóalbumok közül rengeteget tudnék mondani, talán Will McBride kötete (I, Will McBride, Konemann, 1998) ami nagyon fontos, mivel a szerkesztés és a tipográfia is sokat ad hozzá a képekhez. Szeretem, ha egy album minden eleme erősíti a mondanivalót.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

1998-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Tulajdonképpen Nagy András operatőrrel közösen állítottunk ki fotókat, de a színház két különböző termében, külön-külön volt látható a két anyag.

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

2003 környékén váltottam digitális technikára. Először a megrendelések fotózásakor, kicsit később pedig az alkotó fotó területén is. A digitális sok lehetőséget nyújt a kép kidolgozásánál, és bizonyos mértékben leegyszerűsíti a technikai részt, ami az alkalmazott fotónál nagyon praktikus. Jókor jött a kérdés, mert pár hónapja újra van saját analóg fotólaborom, így a személyes munkáimat elkezdtem filmre fotózni. A saját kidolgozási lehetőség fontos, mert nagyon határozott képem van arról, milyenre szeretném a kópiát. Szóval jelenleg az alkalmazott fotós rész digitális, az alkotói oldal pedig egyelőre fele-fele, de reményeim szerint lassan teljesen analóg lesz.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Kazinczy mauzóleum, Széphalom.
Ez a kép digitális technikával készült, de valahogy szerettem volna egy archaikus hangulatot, valamit, ami illik a kert és a mauzóleum atmoszférájához. Felhős idő volt, az épületet távolról és a hátsó fala felől fényképeztem. Általában igyekszem nem a legjellemzőbb szögből ábrázolni, ha ismert helyszín van a képen. Talán sikerült “nem mai” képet készíteni.