Párizs krónikása – Válogatás Eugène Atget képeiből

A francia fotográfus, Eugène Atget a Bordeaux melletti Libourne-ben született 1857. február 12-én. Fiatalon tengerészként járta a világot, majd vándorszínészként ismerkedett meg Valentine Delafosse színésznővel, aki később felesége lett. Hosszú évek kudarcai és egy komolyabb betegség után 1897-ben (más források szerint 1898-ban) hátat fordított a színészi pályának, s mivel mint festő sem tudott sikereket elérni, elkeseredettségében úgy döntött, hogy fényképezőgépével francia festőknek fogja dokumentálni a párizsi városrészeket. Atget – aki autodidakta fotográfus volt – állványon álló, fekete lepellel letakart, nagy formátumú (18x24 cm) fakamerát és ezüstbromiddal bevont üvegnegatívot használt, hogy minél részletgazdagabban örökíthesse meg a várost. Ezeket a felvételeket a szürrealista festők mellett a Nemzeti Könyvtár, a Városi Könyvtár és a Dekorációs Művészetek Múzeuma is rendszeresen vásárolta.

„Dokumentációs fényképész volt, írók, képzőművészek vásárolták képeit, melyekkel a helyszíni tanulmányokat helyettesítették. Atget nem művészi szándékkal végezte úttörő munkáját, hanem igaz képet, pontos, hűséges dokumentumokat akart adni Párizs sokoldalúságáról, a valóságról. Fényképekben jegyezte fel a város ezer apró részletét, rögzítette a legeldugottabb helyek hangulatát, atmoszféráját. Képeinek túlnyomó részén mégis inkább a külvárosi nyomorúság és a kispolgári elmaradottság vigasztalan színhelyei, a nagyváros árnyoldala jelenik meg. Kedvelt témái a nyomorúságos mellékutcák, sötét, macskaköves sikátorok, málló vakolatú bérkaszárnyák, elhanyagolt, mocskos udvarok, rozoga lépcsőházak, ódon zugok, omladozó falú viskók, kültelki kiskocsmák, kávéházak, borbélyműhelyek portáljai, szatócsüzletek kirakatai, ócskapiac, cirkuszbejárat és a vurstli voltak.”

– írta Tőry Klára Atget munkásságáról A fényképezés nagy alkotói című könyvében.

Amit Atget-ről tudunk, azt nagyrészt egy kitűnő amerikai fotográfusnak, Berenice Abbottnak köszönhetjük. 1925-ben Abbott Párizsban élt, és Man Ray asszisztenseként dolgozott. Atget – aki éppen Man Ray műtermének közvetlen szomszédságában lakott – élete alkonyán találkozott Abbott-tal, aki két portrét készített róla. Ezek a képeken kívül más portrét nem ismerünk a francia fotográfusról. Abbott éppen akkor értesült Atget haláláról, amikor azt tervezte, hogy odaadja neki az elkészült portrékat. Abbott Atget világa című 1964-ben megjelent könyvében így ír az idős mester pályafutásáról:

„Fáradtnak, szomorúnak tűnt. Nem volt beszédes, s nem akart »eladni« semmit. Elmondta, hogy soha nem fényképezett megrendelésre, mert az embereknek fogalmuk sincs róla, mi az, amit valóban érdemes felvenni. Inkább külföldön értékelik a munkáit, mint Franciaországban — állapította meg, s azt hittem, hogy ezt csak udvariasságból mondja nekem, az amerikainak. Pedig ez volt a szomorú igazság. Persze nem a teljes igazság. A szürrealisták például megbecsülték, s fotóival illusztrálták manifesztumukat, a La Revolution Surréaliste-ot is.  Ebből azonban nem lehetett megélni. El kellett adnia a képeit, s ezért nyakába vette a várost, klienseket keresett. Grafikusok, illusztrátorok, díszlettervezők, filmesek, építészek, színházirendezők, szobrászok és festők vásároltak tőle rendszeresen, köztük Bourgain, Valient, Dunoyer De Segonzac, Vlaminck, Utrillo, Braque, Kislinger Foujita. Viszont az igazi mesterművei is hihetetlenül olcsón keltek el... Ugyanazzal a géppel kezdte és fejezte be pályafutását, „háromlábú barátjának” nevezte az állványra szerelt, nehéz kamerát. Ez tökéletesen megfelelt neki, megtalálta módszerét, és meg is maradt mellette. Sokkal fontosabb dolgokra koncentrálhatott: a látásra és a szelekcióra.” (Fotóművészet, 1972/2, 58. o.)

Atget halála után a hagyatékából 4000 fénykép és 1300 negatív Julien Levy New York-i galériájába került. Az üzletet Berenice Abbott közvetítette. Ezt a gyűjteményt Abbott később a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMa) helyezte el, ahol 1969-ben reprezentatív kiállításon mutatták be. A Carnavalet - Histoire de Paris múzeumban – mely a fotográfus munkáinak legnagyobb archívuma – több mint 9000 felvételét őrzik.

Atget képeiből 2021 júniusában a Fondation HCB-ben mutattak be egy válogatást Eugène Atget - Voir Paris címmel. A kiállítást a Carnavalet - Histoire de Paris, a Paris-Musées és a Henri Cartier-Bresson Alapítvány szervezte. A 2021. szeptember 19-ig látogatható Eugène Atget - Voir Paris című kiállítás a művész eredeti nagyításainak mintegy 150 képből álló válogatását mutatja be.