Válogatás a Kiscelli Múzeum Élet/Kép kiállításának képeiből

A Budapest FotóFesztivál hagyományteremtő szándékkal minden évben közös gondolkozásra és alkotásra hívja a művészeket egy-egy klasszikus fotográfiai műfajban, kortárs magyar fotográfusok segítségével bemutatva, hogyan is viszonyul a hazai közeg az adott műfajhoz. Az 5 évvel ezelőtt indult sorozatot (portré–Szubjektum, csendélet–Csöndesen, tájkép–Távlatok, akt–Testkép) 2021-ben az Élet Kép című kiállítás folytatja. A nyílt pályázati felhívásra idén több, mint 200 alkotó jelentkezett.

A zsáner/életkép a magyar fotográfia közelmúltjának egyik legkedveltebb műfaja volt. A 20. század nagy részében ez a festészettől megörökölt műfaj vonzotta leginkább az amatőr és professzionális fényképészeket. A mindennapi élet jellemző mozzanatainak, helyzeteinek, pillanatainak önálló témaként való ábrázolása a reneszánsz óta van jelen a művészetben, majd a XVII. századi festészetben éli egyik virágkorát: hol allegorikus felhanggal, hol moralizáló tartalommal, vagy az életkorok, évszakok változásának, a tevékenységek, témakörök bemutatása által.

Igaz, hogy a 2020-as év a pandémia miatt egyáltalán nem kedvezett az emberközpontú fényképezésnek, a hétköznapi (gyakran) derűs mozzanatok megörökítésének, ám a kortárs alkotók talán nemcsak ezért vannak némileg zavarban az életképet illetően. A zsánertől való idegenkedés egyszerre látszik társadalmi jelenségnek és az alkotói attitűdben bekövetkezett markáns változás eredőjének. A beérkezett pályázatok között mégis tetten érhető volt a tradíció érvényes folytatása, de akár a magyar fotótörténet klasszikus életképeinek kritikai újraértelmezése, illetve a műfaj lényeges átalakításának, újjáértelmezésének gesztusa is.

A kiállításról Hermann Veronika írt a Punktra, melyet ezen a linken lehet elolvasni.