„Egy jobb fényképezőgép sosem fog segíteni, ha nincs egy jó ötlet vagy megérzés.” – Portfólió: Arnold Newman

Arnold Abner Newman 1918. március 3-án született New Yorkban. A Miami Egyetemen megkezdett tanulmányait – ahol festészetet és rajzot tanult – anyagi okokból szakította meg, majd Philadelphiába költözött, ahol egyszerre több fényképészműteremben alkalmazták. A rengeteg 49 centes portré készítése után 1941 júniusában Beaumont Newhall – aki ekkor már a Modern Művészeti Múzeumban (MoMA) dolgozott – és Alfred Stieglitz „felfedezték” őt, és szeptemberben Ben Rose-zal közösen egy kiállításon mutatkozhatott be az A.D. Galériában. Ekkor kezdett el kísérleti portréin dolgozni, kifejlesztve egy olyan megközelítést, amely ma széles körben befolyásolja a portréfényképezést. 1945-ben a Philadelphiai Művészeti Múzeumban megrendezett Artists Look Like This (A művészek így néznek ki) című egyéni kiállítása országos figyelmet keltett, mely után számos világhírű múzeumban mutatták be képeit.

1946-ban visszaköltözött New Yorkba, ahol szabadúszóként dolgozott a Fortune, Life, Newsweek, Harper’s Bazaar, és más, első vonalbeli képes magazinoknak. A huszadik század egyik legnagyobb portréfényképésze előszeretettel fényképezte a művészvilág és a politikai élet szereplőit. Munkássága elismeréseként fontos szakmai díjakat kapott, és képeit neves gyűjteményekben (Museum of Modern Art, Art Institute of Chicago, Victoria and Albert Museum, Moderna Museet, Stedelijk Museum) őrzik.
Arnold Newman 2006. június 6-án hunyt el.

Newman 2000-ben az American Photo magazinban így emlékezett vissza az Igor Sztravinszkijről 1946-ban készült ikonikus fotójának születésére:

"A Harper’s Bazaar felkérésére fényképeztem Igor Sztravinszkijt, aki az egyik New York-i hotelben szállt meg. Miközben azon gondolkodtam hogyan fényképezzem ezt a nagyszerű zeneszerzőt, egyszer csak beugrott, hogy a zongora fedele olyan, mint egy hangjegy; erős, egyenes és gyönyörű, mint Sztravinszkij zenéje. Ekkor elkezdtem keresni egy zongorát, amelyre végül a szerkesztő lakásában leltünk rá, és amint megláttam, a fotó szinte azonnal összeállt a fejemben. A fotót a kép vágásával próbáltam meg létrehozni, a sötétkamrában már csak a végső csiszolást végeztük. Sok fotómról hittem azt, hogy nem sikerült jól, de végül rájöttem, hogy egy másfajta vágással és nagyítási móddal sikerülhet azt létrehozni, ami már évek óta a fejemben volt. Egy 4x5-ös Speed Graphic fényképezőgépet használtam egy 6 inch-es objektívvel, amit a fotóstúdióban betöltött állásom fizetéséből vettem.

A fotográfus honlapján a mára már legendássá vált portréiból állítottak össze egy válogatást, de emellett korai munkái, családi képei, és neves fotóművészekkel közös portréi is helyet kaptak.