A LensCulture kihirdette a Portrait Awards idei versenyének győzteseit és a döntőbe jutott művészeit. A pályázat összesen 39 művészt jutalmazott, akik 6 kontinens 21 országából származnak. A zsűri véleménye szerint a pályázók az idei évben a fotográfia egyetemes nyelvét használó, kreatív megközelítéseket keresték, amelyek egyedi történetekről tudósítanak.
A címben feltett kérdésre – ironikus módon – valószínűleg nincs pontos válasz. Ennek ellenére 2015-ben Picturing Frederick Douglass: An Illustrated Biography Of The 19th Century’s Most Photographed American címmel egy könyv is megjelent e témában, és a washingtoni National Portrait Gallery-ben közel egy éven át látogatható tárlatán mutatták be a Douglassról készült felvételeket.
1885-ben önállóan alapított műtermet a Vilmos császár úton. Akkor már három-négy segéddel és több inassal dolgozó szakfényképész volt. Ez az időszak a főváros és az egész ország fénykora volt, s 30 évesen Mai Manó is a csúcsra jutott, a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselőjének, a szakmai közélet vitathatatlan tekintélyének ismerték el. Szakmai tudásának elmélyítését mindig is elsődleges feladatának tekintette, s hogy ismereteit gyarapítsa, beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot. Folyton tanult, képezte magát, olvasta a külföldi szaklapokat, könyveket.
A világhírű holland fotográfus és filmes Anton Corbijn kiállítása látható a hollandiai Amstelveen városában található Cobra Museum of Modern Art múzeumban. A MOØDe című kiállításon többek között olyan Corbijn-portrékat is kiállítanak, melyeken Kate Moss, Tom Waits, Alexander McQueen, vagy Naomi Campbell szerepel.
A portré műfaját kedvelők számára a londoni National Portrait Gallery 1856 óta fontos zarándokhely, ahol február 25-ig a Taylor Wessing Photographic Portrait Prize 2023-as nyerteseinek kiállítása tekinthető meg a múzeum Trafalgar Square mögött megbújó épületében. A tárlaton 51 alkotó 58 portréja látható.
A Portrait of Britain címmel valósult meg az a különleges tárlat, amelyet a British Journal of Photography szervezett. A fotográfiai magazin hatodszor hirdette meg nyílt pályázatát, amelyre ezúttal is olyan pályamunkákat vártak, amelyek az Angliában élő emberek történeteit dolgozzák fel. A legjobb alkotásokból megvalósult esemény a szigetország legnagyobb fotográfiai kiállítása, szerte Angliában láthatóak lesznek a képek különböző köztereken. Az idei kiállítássorozatot február 8-ig lehet megtekinteni.
A fotográfia történetének egyik legizgalmasabb alkotója a művészi kísérletezéstől soha vissza nem rettenő, korát évtizedekkel megelőző Julia Margaret Cameron. A fotográfus archívumának jelentős részét birtokló Victoria and Albert Museum szervezte vándorkiállítás egyetlen európai állomásán, a párizsi Jeu de Paume-ban, 2023. október 10. és 2024. január 28. között mintegy száz alkotást tekinthetünk meg.
A Crystal Bridges Museum of American Art szervezésében szeptembertől látható Annie Leibovitz at Work című tárlat az elmúlt egy évtizedben a művész első jelentős múzeumi kiállítása, amely új és ritkán látható fényképeket is tartalmaz Leibovitz legendás, immár fél évszázados pályafutása során készült munkáiból. Az utazókiállítás a Crystal Bridgesben mutatkozik be elsőként, mielőtt négy városból álló körútra – Charlotte, Sacramento, Nashville és Wichita – indul az USÁ-ban.
Egy minden szempontból epikus fotókiállítás látogatható jövő év januárjáig a velencei Palazzo Grassiban. A Chronorama: Photography Treasures of the 20th Century címen nyílt tárlat az amerikai Condé Nast médiavállalat fotóarchívumának azon emblematikus, vagy a nagyközönség számára eddig ismeretlen felvételeiből válogat, amelyek nemrég kerültek a Pinault Collection tulajdonába.
Andrea Torres Balaguer olyan elfeledett színeket hívott életre, amit a japán nyelvben a kinjiki (禁色) fogalma ír le. Léteztek olyan társadalmak, ahol bizonyos színek használatát, kasztokhoz, illetve társadalmi szerepvállalásokhoz kötötték. Ez alól a béklyók alól felszabadulva már bárki viselheti azt a színt, amelyet kíván, az európai kultúrákban.
Közkedveltségének megfelelően a korabeli pest-budai lapok sokat foglalkoztak a híres műterem tevékenységével, rengeteg, sokszor egymásnak is ellentmondó történet keringett róla. A korai fotótörténeti írások is az elsők között emlegették a műtermet, de L. Baji Etelka alapos kutatásai kiderítették, hogy a legtöbb elbeszélés a megalapozatlan legendáriumok körébe tartozik, hogy a műterem-alapító életéről, munkásságának tényeiről nagyon kevés biztos adatot tudhatunk.
A Fotografiska új tárlata a művész 1963 és 2013 között készült képeire koncentrál, mivel ez az öt évtized alapjaiban meghatározta a globális popkultúrát. A szerkesztőségi portréktól a ritka és intim felvételekig számos olyan fényképet láthatunk, amelyekből egy páratlan, illetve történelmileg is igen jelentős képanyagot állítottak össze.
Kihirdették Ausztrália egyik legrangosabb, pályázók ezreit vonzó fotográfiai díja, a National Photographic Portrait Prize (NPPP) 2023 nyerteseit. A 30.000 ausztrál dollár készpénzzel és 20.000 ausztrál dollár értékű Canon-felszereléssel járó fődíjat Shea Kirk – az ugyancsak finalista Emma Armstrong-Porterről készített Ruby című tárgyilagos, a személyes identitás kérdéseit a testkép problematikája felől vizsgáló – attributált portréja nyerte.
Az ezredforduló előtti kortárs magyar fotográfia emblematikus darabja Tóth György 1995-ben készült Emese című portréja. A női test ábrázolásának esztétikáját is újraértelmező mű 2007-ben kortárs fotóért fizetett hazai rekordáron, 1,8 millió forintért kelt el a Kieselbach Galéria és Aukciósház árverésén. A Punkt Én vagyok a képen című videósorozatának harmadik részében az egykori modell, Török Emese emlékszik vissza a fotó történetére.
A zsűri úgy fogalmazott az eredmények kihirdetése után, hogy a díjazott képek legfontosabb célja, hogy bemutassák az ábrázolt emberek életét, azt, mi érdekli őket, milyen a környezetük, hogyan dolgoznak, játszanak, szeretnek, vagy éppen mi az igazi szenvedélyük.