Chronorama – A 20. század ikonikus fotókincsei a Condé Nast archívumából

Már a márciusi megnyitó házigazdájának személye is jelezte a Chronorama jelentőségét, hiszen maga Anna Wintour, a Condé Nast élő legendája, a Vogue magazin egyszerre félve és csodálva tisztelt főszerkesztője köszöntötte a közönséget. A nemzetközi divatot évtizedek óta alapjaiban meghatározó, kultúraformáló tényezőként sem utolsó Wintour személyén azonban jóval túlmutat a kiállítás 1910 és 1979 között készült 407 felvétele, melyeket többek közt a Vogue, a Vanity Fair, a House & Garden, a Glamour és a GQ. oldalain publikáltak az elmúlt évszázadban; egy részüket viszont soha nem közölték egyetlen sajtótermékben sem.

Bár a François Pinault francia üzletember gyűjteménye egy részének otthont adó Palazzo Grassi kiállításának fényképeit – divat- és dokumentarista fotográfiákat, hírességek portréit, építészeti és reklámfotókat – magazinos megjelenésre szánták készítésük idejében, ám nyilvánvaló azok műalkotásként történő bemutatása, hiszen az alkotók generációjuk legkiválóbbjai közül kerültek ki, jelentősen befolyásolva nem csak a mindenkori közízlést, de a különféle korszakok autonóm fotográfiai tendenciáit is. Sőt, a kiállítás kifejezetten úgy reprezentálja a százötven alkotó, köztük Edward Steichen, Berenice Abbott, Cecil Beaton, Lee Miller, André Kertész, Horst P. Horst, Diane Arbus, Irving Penn és Helmut Newton fotóit, valamint Eduardo Garcia Benito, Helen Dryden és George Wolfe Plank illusztrátorok munkáit, hogy azokat a szemlélők az egykori szerkesztői kontextustól függetlenül értelmezzék. Bár a kiállítás egyfajta múltba történő visszatekintés, ám legalább annyira szándékos az önvizsgálat is, hiszen amennyiben igaz az állítás, hogy a 19. század volt az írott szó utolsó nagy korszaka, akkor a 20. század lehet a képé, amely nem csak megérezte a fotográfiában rejlő erőt, de meg is alkotta annak nyelvét. Legalábbis, ha olyan gyors ütemben devalválódnak a képek, mint a jelenben, amikor percenként készít az emberiség annyi felvételt, mint a 19. században összesen, akkor beláthatatlanok a képalkotás jövőjének következményei.

„A Chronorama határozott jelentőséggel bír a jelen és a jövő nemzedékek számára történő közvetítésben, amikor képek milliói készülnek percenként, melyeket azonnal meg is osztanak. A Pinault Collection kiállítása a múlt századi, a digitális technika megjelenése előtti termékeny fotókultúrára fókuszál. (…) A különböző korokon átívelő epikus utazást megélve úgy szembesülünk a képek e nagy áramlásával, mint egy letűnt korszakon átívelő utazás kaleidoszkopikus víziójával. Ez az az érzés, ami megmarad a Chronorama átélése után.”