A 20. század divat- és portréfotográfiáját alapjaiban meghatározó Irving Penn (1917–2009) életművének reprezentatív válogatásából látható kiállítás május 28-áig a franciaországi Deauville nemrég megnyílt művészeti központjában, a Les Franciscaines-ban.
2014 óta a fotózás mellett jazz koncerteket szervezek. Miután rutinná vált a koncertek bonyolítása, elkezdtem fotózni az általam meghívott zenészeket. A koncert helyszínétől függ, hogy az öltözőben, a folyosón, vagy a színpadot körülvevő függöny mögött készítem róluk a portrékat. A képekben három közös nevező van: mindig egy lámpával világítok, a modelleket nem instruálom és sosincs több időm 5 percnél a portrék elkészítésére, mert várja őket a színpad.
„Székely Aladár neve összeforrt a magyar fotografálás újabb kori fejlődésével. Érdemeit különösen a fiatal fényképésznemzedéknek kell kellőképpen méltányolni, mert Székely Aladár alakította át hosszú évek szívós, akadályt nem ismerő munkásságával a közönség maradi ízlését, és keltett fel benne érdeklődést és szeretetet a modern fotográfia iránt. … Híven kitartott elvei mellett, amelyekkel sikerült az akkori időben még sok tekintetben alacsony színvonalon álló, elavult portré-fotográfiát fölényes technikájával és leszűrt ízlésbeli felfogásával az iparművészetek magasságára emelni.”
A Lovers/Szeretők egy teljességgel személyes indíttatásból táplálkozó projekt, amely társadalmi szempontból is releváns kérdéseket vizsgál. Céljaim között szerepelt a szexualitás (szexuális fluiditás/sokszínűség) természetének vizsgálata, illetve a heteroszexuális és homoszexuális kapcsolatok, „szerelmek” hasonlóságának vizuális bemutatása: különböző fiatal párok fotografálásán keresztül.
A portrékon Nagy-Britannia legkülönfélébb társadalmi rétegeinek tagjai tűnnek fel: az észak-londoni cowboytól a skót futballrajongón át, olyan ismerős arcokig, mint Grayson Perry és David Attenborough. A fényképek Nagy-Britannia emblematikus címkéiként is működnek, és a nézőket generációkon, földrajzi helyeken és nemeken átívelő utazásra invitálják.
A milánói Palazzo Reale Richard Avedont ünnepli a Relationships című kiállítással. A százhatvan kiállított fotográfián keresztül a látogatók felfedezhetik Avedon művészetének innovatív aspektusait, amelyek a 20. század egyik legmeghatározóbb alkotójává tették.
A Taylor Wessing szponzorálásával létrehozott díj a kortárs fotográfusok legjobb portréi közül válogat és immáron tizenöt éves fennállását ünnepli. Idén a díjazott és a kiállításra beválogatott fotókat 62 ország 1697 fotográfusának 4662 pályaműve közül választották ki, és összesen 36 művész 51 portréja kerül bemutatásra a South Kensingtonban található Cromwell Place-ben.
A tárlat célja bemutatni, hogy mennyire sokrétű lehet a portréfotózás, hiszen nem kizárólag hírességekről vagy műtermeikben éppen alkotó művészekről készült képeket láthat a közönség. A kiállított fotók olyan témákkal is foglalkoznak, mint a kulturális identitás, a személyes kapcsolatok/tapasztalatok különböző területei, valamint az egyének származásával és saját magukkal kapcsolatos kérdések.
Siklós Péter (Budapest, 1937–) elsősorban autodidakta módon tanult meg fényképezni a Magyar Optikai Művek munkatársaként, azonban életének első két évtizede inkább a klasszikus zene körül forgott. Hegedűtanulmányait a családját ért kitelepítés következtében kényszerült abbahagyni, azonban kapcsolata nem szakadt meg a zenével, csak módosult annak átélése és iránya: elsősorban már a jazz és a fotográfia kapcsolata foglalkoztatta élete derekán. Képeiből a Magyar Fotográfiai Múzeumban látható kiállítás.
A LensCulture idén is kihirdette az év legjobb portréfotóit; 39 fotográfus részesült valamilyen elismerésben: nyertesként, finalistaként vagy egy-egy döntéshozó választottjaként. A pályaművek öt kontinens, 16 országából érkeztek, közülük kerültek ki a díjazottak, akiket a főszerkesztőkből, kurátorokból, művészeti igazgatókból álló nemzetközi zsűri tagjai választottak.
Schapiro nem csak a politikai szférában készítette el egészen a ’60-as évektől a kor lenyomatát, hanem a kulturálisban is. Az online kiállítás képei között szerepelnek portrék olyan ikonikus művészekről, mint Magritte, Bowie, Warhol, Samuel Beckett, Robert Redford vagy Barbara Streisand. Festők, zenészek, írók, filmesek és színészek.
A Szovjetunió története tökéletes példa arra, hogyan formálhatja a propaganda egy ember világnézetét, elveit és életmódját. Mi, akik a Szovjetunióban születtünk, őszintén hittünk azokban az elvekben, amelyeket nekünk sugalltak gyermekkorunkban, és csak a Peresztrojka alatt fedeztük fel a Másik Világot.
A tárlaton több mint 125 portré szerepel, amelyek közül sokat nemrégiben fedeztek fel egyik New York-i műhelyében. A dupla expozícióval, perspektívaváltásokkal és kollázstechnikával operáló képek egy technikailag képzett fotográfus portréját rajzolják meg.
A pályázat koncepciójának lényege, hogy kortárs fotográfusok olyan friss művei kerüljenek be a válogatásba, amelyek a portrékon keresztül tág értelemben véve mutatják be az emberiséget érintő kurrens folyamatokat, élethelyzeteket és az emberiséget foglalkoztató kérdéseket. A pályázat során kétféle kategóriában osztott díjakat a zsűri.
Nixon a Brown nővérekről készített sorozata az egyik legerősebb példázata a portrékészítésnek és a kortárs fényképészet időhöz való viszonyának. Képei kétségtelenül magával hordozzák a nosztalgiát a fényképészet aranykora után, és a médium képességét arra, hogy kimerevítse a pillanatot.