Az 1934-ben született Lee Friedlander 14 éves korában kezdett el fényképezni, szakmai tanulmányait pedig a Los Angeles Art Center Schoolban végezte. Szemlélet- és megközelítésmódját az intuitív kísérletezés jellemzi, amit sok esetben népszerű kulturális referenciákkal gazdagít, köztéri utalásokkal, ismert vagy kevésbé ismert helyszínek, tájak bevonásával, amelyeken keresztül a társadalmat, a történelem különböző narratíváit vagy a hétköznapi, utcai pillanatokat és interakciókat figyelte meg.
A Henri Cartier-Bresson nevéhez fűződő „döntő pillanat” eltalálása, megtalálása helyébe Friedlander esetében a „döntő keretezés” vagy a „döntő szerkesztés” lép. A tükrözések, árnyékok, sziluettek meghagyása egy önarckép esetében nem hibaként, hanem alkotóelemként, többletjelentésként válik a fotó szerves részévé. Különböző stilisztikai módok, szerkesztések, elrendezések és megközelítések keverésével újszerű struktúrákat tud kialakítani a munkáiban, így életművében is, amelyet sok esetben sorozatokba rendez, amelyek akár évekkel később is bővíthetők.
Kedvelt és központi témái a mindennapi élet és az utcai jelenetek ábrázolása, emellett a már említett kulturális referenciák, természeti tájak, reklámfeliratok, szobrok, portrék, épületek, felhőkarcolók, parkolók is mind-mind visszatérő témák és elemek, amiken keresztül többek között képes megfogni az amerikai identitást és annak változását, sokszínűségét és történetiségét, akár individuális, személyes ábrázolásmód segítségével is.
