Fehér és fekete – Válogatás Dr. Szász János képeiből

Az 1925-ben tehetős pécsi családba született Szász János bár kijárta a jogi egyetemet, deapja katonatiszt múltja miatt mégsem lehetett belőle ügyvéd. Így eleinte grafikusként, és dekoratőrként dolgozott, majd – miután fényképész szakvizsgát tett – 1960 és 1980 között a Pécsi Tervnél helyezkedett el, ahol megbízása a lakótelepi házak és az építkezések dokumentálása volt. Szász a fotográfia mellett is aktív szakmai életet élt, fényképészetet tanított, kiállításokat és tanfolyamokat szervezett, valamint amatőr fotóklubokat vezetett és cikkeket is írt.

– írták róla a Wall Street International Magazine-ban, és a L’Oeil de la Photographie oldalán is elismerően nyilatkoztak munkásságáról:

A képeit éjjelente a fürdőszobában nagyította, és az egyedi stílus elérése érdekében kikísérletezett egy vörösvérlúgsó alapú kémiai anyagot, melynek köszönhetően a kép grafikai jellegű lett, magas kontraszttal. Külföldi kollégái nem is értették, hogyan ért el ilyen eredményt, hatást. Flesch Bálint fényképész, fotókonzervátor évekkel ezelőtt Cseri Lászlóval folytatott levelezésének részletét küldte el nekünk, melyben segítségét kérte e fototechnikai kérdés megválaszolására:

„Miután a tervezővállalatnál ugyanabban a laborban nagyítottunk, és ugyanazzal a technikával állítottam elő évekig képeimet, mint Szász János, hiszen tőle tanultam ezt el, nagyon pontosan tudom, mi történt képkészítés közben. Többnyire normál fokozatú papírt használt, időnként keményet, lágyat szerintem soha. Egy kicsit tovább hívta a képet a kelleténél, hogy a fehér felületek egy kicsit beszürküljenek, és nem tette ezek után a fixírbe, hanem egy vízzel telt tálba, amely az ő esetében egy zuhanytálca volt, hogy nagyméretű képek is gond nélkül beleférjenek.A vörösvérlúgsóból egy keveset tett egy kis tálkában lévő vízbe, amibe egy kevéske fixírsót is szórt, ez utóbbi gyengítette a vérlúgsó hatását, majd egy próbacsíkon kipróbálta, mielőtt a képre ráment volna. Nem az egész képet gyengítette egyszerre, hanem mindig csak azt a kisebb felületet, amelyet világosítani akart, ecsettel vagy vattával, és a kívánt hatás elérése pillanatában azonnal folyó víz alá tartotta a képet, és lemosta a vörösvérlúgsós oldatot. A zuhanytálcába folyamatosan folyt be a víz egy gumicsövön, így mindig biztosítva volt a friss víz a gyors mosáshoz. Ez a vérlúgsós oldat – amely esetenként fél deci, ha lehetett – 5-6 perc után megzöldült, ki kellett önteni, és akkor újat kevert. A normál papírt szerette leginkább, mert a lágynak nem voltak erőteljes feketéi, a keménynek pedig szép tónusai, utóbbit csak a nagyon fekete-fehér kontrasztot igénylő grafikus hatású képek esetében alkalmazta.”

Bár Szász művészetét már életében is elismerték, a Fotó folyóiratban rendszeresen jelentek meg képei, és a Baranya megyei vidéki építészetről szóló kötete 1976-ban az „év legszebb könyve”-díjban részesült, képeinek egy része csak 2005-ben bekövetkezett halála után három évvel kerültek elő egy szekrényből. Azóta a hagyatékot többek között bemutatták Londonban, Párizsban, New Yorkban, San Franciscóban és Berlinben is. A londoni Sotheby’s 2017. május 25-én tartott fotóaukcióján egy neves angol gyűjtő és kereskedő kollekcióját árverezték el, ahol Szász János két hetvenes évekbeli fotográfiája közül az egyik, a baranyai falusi életkép 3750 fontért kelt el.