5kérdés – Deim Balázs

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Deim Balázs fotóművészt kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Mindenekelőtt az apukámat, Deim Pétert szeretném megemlíteni, aki először adott fényképezőgépet a kezembe, és megtanított a fotózás alapjaira. Később Drégely Imre volt az, aki a látásmódomat tovább fejlesztette, és nagy örömömre azóta közös kiállításunk is létrejött Berlinben. Ezen kívül van néhány olyan fényképész, aki meghatározó volt számomra: Kerekes Gábor művészete a mai napig inspirál, vagy Michael Wesely munkái – amelyeket a diplomamunkám készítése közben fedeztem fel – szintén nagyon fontos, de nagy hatással volt rám Csörgő Attila és Ősz Gábor művészete is, illetve az, ahogyan a fotóhoz, fotózáshoz viszonyulnak. A munkafolyamat során előfordul, hogy a kedvenc zenekaraim dalszövegei is befolyásolják az éppen készülő sorozatok hangulatát.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Kerekes Gábor: Hetvenes nyolcvanas. Emlékszem, hogy amikor fotográfiát tanultam a Novusban és még nem kezdtem el dolgozni, a zsebpénzemből kuporgattam össze annyit, hogy meg tudjam venni ezt a kötetet. Nagy hatást gyakorolt még rám Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965-1984 című kiállítása és a könyve is. Számomra ez az egyik legizgalmasabb időszak a magyar fotóművészetben.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

2012, Kamerával őrzött terület, Folt kávézó, Szentendre.
Itt két munkámat mutattam be: az egyik a Photo Me című projekt, amelyben a Batthyány téri hévállomáson véletlenszerűen megkértem embereket a tömegből, hogy készítsenek igazolványképet az ott található automatával, majd az elkészült arcképeket felnagyítottam 100x70 centiméteres méretűre, és portréként prezentáltam őket, mellettük a werkfotókkal kiegészítve. Ebben a projektben az érdekelt, hogy a fényképész lényegében kimarad a fotózás folyamatából, és csak a fényképezőgép és a fényképezett alany kerül kapcsolatba egymással.
A másik sorozat a Térfigyelő rendszer című diplomamunkám előzménye volt, amiben a szolárgráf technikával kísérleteztem. Különböző közterekre helyeztem ki általam készített lyukkamerákat, és hagytam, hogy az egyszerű szerkezetek és a nap fénye kölcsönhatásba lépjenek egymással. Így a hosszú expozíciós idővel készült fotókon nincsenek emberek, pusztán az üres terek láthatók.

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Mindkettőt, amit az adott sorozat technikailag megkíván. A legfrissebb munkámhoz például teljesen analóg felszereléssel készítem a fényképeket, viszont a nagyításukhoz szkennert és digitális technológiát használok.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Jelenleg az idő fogalmával és megtapasztalásával foglalkozom, azaz az idő és a fény viszonyát vizsgálom a fotográfia médiumában, kizárólag analóg eljárásokon keresztül. Hét időegységet veszek alapul (pl. egy év, egy hónap, egy perc stb.), és ezekből kiindulva keresek látványbéli kapcsolatokat egyes témákkal úgy, hogy azok szoros összefüggésben legyenek mind az adott időegységgel (a fényképek expozíciós ideje éppen annyi, amennyi a hozzá tartozó időegység), mind pedig a sorozat többi tagjával.
Az itt közölt képen például egy régi vekker látható, amit egy 13x18-as fakamerával fényképeztem 24 órás expozíciós idővel. Az új fotósorozatot a Ferenczy Múzeumi Centrum új, fotográfiának szentelt PhotoLab nevű kiállítóterében lehet majd először látni júniusban.