„A sorozat azoknak a mianmari embereknek szól, akik ismét sötétségben vannak" – Válogatás Marylise Vigneau sorozatából

A hagyományos párizsi családban nevelkedő Marylise Vigneau már kiskorában is a kulcslyukakon leskelődött. A sorbonne-i egyetem összehasonlító irodalom szakán az orosz és a közép-európai regények karaktereivel foglalkozott – azzal, hogy a legtisztább narratíva is hogyan, mikor vész el a mámorító, kísérteties bizonytalanságban. Irodalom iránti vonzalma ellenére idővel a fényképezés vált Vigneau kifejezőeszközévé – talán pont azért, mert a fotográfia is a precizitás, a közvetlenség, az igazság és a hazugság keveréke egyszerre. Munkáiban elsősorban az emberi lény testi-lelki határát kutatja, azt a tünékeny teret, ahol a szabadság váratlan, merész, ugyanakkor törékeny pillanata felbukkan. A művészt a bécsi Anzenberger ügynökség képviseli.

„A boldogság ingatag, az intimszféránk és a világ realitása között lebeg. Folyamatosan ki van téve a szakadásnak, egy világjárványnak, egy politikai változásnak. 2021. február 1-jén, az európai járványügyi lezárások közepén egy mianmari katonai puccs híre járta be a világot. Néhány nap alatt a katonai diktatúra erőszakkal lemészárolta a „demokratikus átmenet” reményét, amely így már csak illúziónak tűnt.

A jelent lehetetlen volt dokumentálni, de a korábban Bhurmában készített fotóarchívumom feltárása is nyugtalanító volt. A közelmúlt eseményei eltorzították a múltat, és a fenyegetés vakítóvá vált. Elkezdtem diptichonokat összeállítani, hogy megértsem mi történik. A diptichonokban különböző időpillanatokat szőttem össze, melyek így az árnyoldalakat is feltárva mesélnek a letűnt és az új korról. Ami megmarad, az a fény, egy érzés, egy hely és az embert meghatározó boldogság utáni vágy.

A sorozat azoknak a mianmari embereknek szól, akik ismét sötétségben vannak.”