5kérdés – Bede Kincső

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Bede Kincső fotóművészt kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

André Kertész, Roger Ballen, Diane Arbus, Brassaï, Josef Koudelka, Helmut Newton, Boris Mikhailov. Ők a kedvenceim. Ha ezeknek az embereknek a fotóit nézem / albumait lapozgatom, egyből azt érzem, hogy fotóznom kell! Ez a legjobb érzés a világon (számomra!)! Mindegyik fotóst valami más miatt szerettem meg, viszont ami közös bennük, az számomra az érzés/a hatás, amit kiváltanak belőlem: amikor érzem egy fotó mögött az energiát és a fotográfia iránti szerelmet.

Ha választanom kellene akkor azt mondanám, hogy Roger Ballen volt a legnagyobb hatással rám. Főleg az Outland és az Asylum of the Birds című sorozatai. Az ő fotói tele vannak titkokkal és rejtélyekkel. Roger Ballen egy olyan világot tár elénk, aminek élő szereplői vannak, viszont nézőként sose tudom azt, hogy mit kell elhinnem abból, amit látok, mert végig azt érzem, hogy a fotós fejében járkálok. Az is hatással volt rám, ahogy komponál és ahogy használja a fényt, irányítja az árnyékokat. Novemberben volt szerencsém találkozni vele Párizsban, a Paris Photon. Megvettem tőle a legújabb könyvét, a Roger the Rat-et, aminek az előlapjára rajzolt nekem egy kövér bolhát, majd annak gyomrába beleírta a nevem. Sajnos annyira zavarban voltam a jelenlétében, hogy két ép mondatot nem tudtam összerakni, viszont egy smalltalk alapján megtudtam tőle, hogy a közeljövőben lesz kiállítása Budapesten, a Mai Manó Házban.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Fotókiállítást nem nagyon tudok mondani. Lehet ez az miatt van, mert még fiatal vagyok, és nem láttam eleget, de őszintén szólva még olyan fotókiállítást, amitől libabőrös lettem volna, nem láttam, képzőművészeti kiállítást viszont igen.
Fotókiállításokon gyakran van bennem egy hiányérzet. Sokszor érzem azt, hogy indokolatlanul jelennek meg fotók a falon, és hogy nincs kitalálva a forma, nincs tere a képeknek, nincs megszólítás. A legutóbbi kiállítás, amit láttam, és ami tetszett, az Sohrab Hura indián fotós Spill című kiállítása volt Amszterdamban, a Huis Marseille Photography Museum-ban. Nagyon szerettem abban kiállításban azt, hogy bár egyetlen fotón sem jelent meg az alkotó, mégis iszonyatosan személyes volt az anyag, és az egész térben érezhető volt egy fajta intimitás, de legfőképpen az alkotó. Engem teljes mértékben elvarázsolt!

Fotóalbumok közül Roger Ballen Outland című albuma a kedvencem, azt nagyon sokat lapozgatom, illetve most legutóbb Amszterdamban az UNSEEN-en megvettem a török Cemre Yeșil Gönenli: Hayal&Hakikat: A Handbook of Punishment & A Handbook of Forgiveness című fotókönyvét a GOST kiadásában. Gyönyörű könyv. Gönenli fotós II. Abdul-Hamid oszmán szultánnak a fotóarchívumából emel ki kroppolt fotókat foglyok kezeiről. A szultán állítólag megszállottja volt a fotográfiának, és egy krími novellából inspirálódva elhatározta, hogy befotóztatja az összes bűnöző kezét, mert megvolt győződve arról, hogy a fotókon megjelenő emberek kéztartása alapján tudni fogja, hogy melyik ember hajlamosabb további bűncselekményre, akár gyilkosságra is. Az alkotó szerint az, hogy ő fotósként hozzányúlt ehhez az archívumhoz, és ebből lett egy könyv, az egy csendes, ámde nem direkt kijelentés, tiltakozás részéről, amivel jelzi, hogy a jelen török politikával is komoly problémák vannak.
A hazai fotókönyvek közül nagyon tetszett/tetszik Fátyol Viola: Ha van szíved, neked is fáj amit velem tettél című könyve.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

Az első egyéni kiállításom 2016-ban volt Kolozsváron. A kiállított anyag konceptuális aktfotókból állt. Azok a fotók most eléggé távol állnak tőlem, de van egy-kettő közülük, amit még szeretek.

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Digitális fényképezőgépet használok. Próbálkoztam analóggal is régen, illetve fotogramokat is csináltam, de valahogy az én lelkemhez a digitális fényképezőgép áll a legközelebb. Egyelőre azt érzem, hogy maga a helyzet, hogy a helyszínen azonnal visszanézhetem a fotót, amit csináltam, az mindig valahogy fokozza az állapotomat és motivál, de az is lehet, hogy 10 év múlva pont az ellenkezőjét fogom érezni. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a témák, amiket választok, illetve azoknak a gondolati és érzelmi megközelítései alapján, a fotóimnak jól áll a digitális technika.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Legutóbb 2021 karácsonyának a napján készítettem ezt a fotót. A fotó Brassóban készült, az öcsémnél voltam látogatóban, és a fotó a konyhájának az ablakából készült. Amikor először megláttam ezt a látványt azt éreztem: ''tudom, hogy miért szeretem ezt az országot, Romániát!''