A szépség ábrázolásának megannyi eszköze, anyaga, formája és nézőpontja lehet. A testhez rendeljük az életet, a halált, az időt, az esztétikumot, az ideált. Formát adhat belső folyamatainknak, vágyainknak, hitünknek, vagy akár félelmeink, komplexusaink felülete is lehet. Az egyre gyorsabban váltakozó társadalmi elvárásoknak, divatnak való megfelelés egyre inkább elérhetetlenné válik és véglegesen át tudja alakítani, esetleg torzítani a nők önmagukról kialakított képét.
A szépséget, ahogy a testhez fűződő viszonyunkat is korszakonként, generációnként újra kell fogalmaznunk. Napjainkban a szépség egyet jelent az egészséges fiatal test látványával. Ez olyan elvárásokat támaszt a társadalom részéről a nők felé, melyek miatt nem tudnak azonosulni adottságaikkal, vonásaikkal, tökéletlenségükkel és az öregedéstől rettegve folyamatosan küzdenek testük átalakulásával.
Kis-Kéry Anna szembefordul a sztereotip elképzelésekkel és feloldja a női gátlásokat a szépség fogalmának újradefiniálásával. Szakadatlan szépség című sorozatával reprezentálja, hogy a valódi női szépség kortalan, formátlan és belülről eredő.
Az emberi test misztikuma évezredek óta inspirálja a művészeket. A szépség ideáljának vizuális megfogalmazása a művészettörténeti korokat átívelve egyet jelentett az arányok harmóniájával, a természeti jelenségek és a meztelen test ábrázolásával. A képzőművészetnek számtalan eszköze és módja volt az akt megformálására, amivel az alkotó kifejezhette az akkori korszellem ideológiáját, vagy azt saját emócióival ruházhatta fel. A fotográfia azonban sokkal közelebb áll a valósághoz, mint ahogy azt korábban megszokhattuk a szobrászat és festészet területén. Kis-Kéry Anna arra tesz kísérletet, hogy áthangolja a művészettörténeti tradíciókat a fotó nyelvére.
Kis-Kéry Anna a Szakadatlan szépség című sorozatában az aktábrázolás évszázados misztériumát fejti meg a fotográfia eszközével, melynek célja, hogy a fénykép is tartalmazzon és közvetítsen olyan érzelmeket, ideákat, mint egy festmény. A fotográfiának és a fotográfusnak jelentős szerepe van abban, hogy hatással legyen munkájával a társadalomra, és hogy perspektívájának bemutatásával nyitottabbá tegye a befogadót az emberi test szépségére.
A sorozat elkészítéséhez olyan nőket fotózott, akik nem felelnek meg a jelen korunk szépségideáljának, inkább a modellek külső és belső tulajdonságainak összhangjára koncentrált, amiknek egysége alkotja a kép esztétikáját.
Kis-Kéry vizuális nyelvre fordítja le önmaga és modelljei saját testéhez fűződő viszonyát, kiragadva őket mindennapi közegükből, és egy olyan természetközeli környezetbe helyezve őket, ahol felszabadulhatnak gátlásaik alól. A meztelenség pedig teret enged személyiségük materiális, színekben, árnyalatokban és gesztusokban fellelhető kifejeződésének. Az erős emocionális töltete ellenére a testet elemként tárgyiasítja, ami Edward Westont idéző csendéletek dinamikus részét képezi. Képeivel a régi korok aktábrázolásait idézi meg, ugyanakkor szembefordul a fotográfia területén domináló férfi tekintettel és annak szexuális töltetével. Az ő alkotói tekintette ettől mentes, mivel nem a vágyát vetíti ki modelljeire, hanem a testünkhöz fűződő viszonyunkról beszél általuk.
