Az otthonteremtés a magyar társadalom jelentős többségét komoly kihívások elé állítja. Az elmúlt években drasztikusan megnövekedtek az építőipari nyersanyagárak, a munkadíjak a munkaerőhiány miatt magasak, jó szakembereket találni nehéz.
Már nemcsak a budapesti, de a vidéki ingatlanárak is szinte megduplázódtak.
Egy átlagkeresettel rendelkező ember hitel és támogatások nélkül aligha juthat saját ingatlanhoz. A különböző otthonteremtő programok pedig sok esetben csupán kedvet adnak, és csak ritkán támogatják az igazán rászoruló családokat. Lakhatási válság van. Egy átlag magyar család 78,3 m2-en él. Videómunkámban egy pontosan ekkora méretű területet kerítek körbe: egy fiktív ház alapjainak szimbolikus építése történik. A kövek hordása az otthonteremtés – fizikailag is – nehéz, kimerítő és hosszadalmas folyamatának allegóriája. A helyszín és a táj idegen, ismeretlen. A videó horizontális képei által a sziszifuszinak tűnő, véget nem érő folyamatot, és az emberi léptéket látjuk. A kirakott formát, alapot egy felülnézeti fotográfia mutatja meg. A médium statikussága azt a bizonytalanságot erősíti, amely az otthonteremtés folyamatát végigkíséri.
Vajon felépül-e valaha a ház?
A kérdésre konkrét válaszként a Napló felel, melynek szöveges részei egy év történéseit mesélik el: az otthonteremtés folyamatos alakulását, problémáit és azokra adható megoldásokat. A rajzok, akvarellek és fényképek pedig a tervezés és az álmodozás lenyomatai. A napló a személyes történetem. (Balogh Viktória)
