Világszellem. Bár Platónnak tulajdonítják, az elképzelés már korábban, és más kultúrkörökben is létezett. Az anyagi világot átjáró és működtető, részeinek formát és funkciót adó erő. Rendezőelv, illetve annak feltételezése. Elmélete a reneszánszban újra felbukkan, és a modern gondolkodásig, Paracelsustól Hegelig foglalkoztatja a dolgok rendjét vagy az esetlegesség struktúráját kutató gondolkodókat.
„Megtorpant egy pillanatra, elgondolkodott. Mit művel tulajdonképpen? Minek firkálgatja ezeket a hülyeségeket? Nem tudja értelmesebben eltölteni az estéjét? Vagy keres valamit? Mindkét válasz elfogadhatatlan, ismerte fel. Ha csak az idejét akarná agyonütni, kevésbé fárasztó módszert is választhatott volna. Annyira nem zavarodott még meg, hogy menekülnie kéne a gondolkodás elől. Másrészt mindezt, ha nem szórakozásból teszi, mi lenne az, amit keres? Bizonyára valamiféle jel. A káoszban turkál, hátha megcsillan valami, egy érv, egy bizonyíték. Ez azt jelenti, hogy változatlanul nem hisz Stillman akcióinak esetlegességében. Szeretné, ha lenne bennük valami értelem, mindegy, milyen ködös. Ez már önmagában is elfogadhatatlan. Mert eszerint csökönyösen tagadja a tényeket, aminél rosszabbat, mint jól tudta, egy detektív nem is tehet.” (Paul Auster: Üvegváros) Fordította: Vághy László
Sorozatom fókuszában az emberi természet megfigyelésekből struktúrát alkotó aspektusa áll. A kényszer, ami a jelenségekhez értelmet társít, köztük ok-okozatiságot feltételez. Célom egy városi vizsgálódásokból, a dokumentarizmus és megrendezettség mezsgyéjén billegő képekből rendszert, egyfajta metafizikai értekezést építő sorozat és könyv létrehozása, amely látszólag a világ működésének szabályait, valójában az összefüggések keresésének aktusát vizsgálja. A címben jelzett platóni világlélek számomra azon feltételezés szimbóluma, miszerint a valóság esetlegessége mögött tőlünk kvázi független, ám megismerhető rendszer és értelem húzódik. Képeimmel azt a kérdést fogalmazom meg, hogy ezt a rendet vajon nem maga a megfigyelés és gondolkodásunk működése teremti. Munkám aktualitásának a korunk számtalan bizonytalansága mentén ébredő, új iránymutatásra vonatkozó vágyat tekintem, és egy ezen igényt látszólag kielégíteni kívánó kézikönyvben szeretném összegezni.
