Minden képnek igaznak és őszintének kell lennie – Válogatás Édouard Boubat képeiből
22 • 06 • 19Baki László
Párizsban a La Galerie Rouge kiállítótermeiben nyílt kiállítás az egyik legismertebb francia humanista fotográfus Édouard Boubat képeiből La douceur du regard (1946–1957) címmel.
Az 1975-ben alapított La Galerie Rouge a 20. századi fotóművészetre fókuszál, emellett kortárs programja fiatal fotográfusokat is támogat. Gyűjteményükben többek között Manuel Álvarez Bravo, Marc Riboud és Édouard Boubat képei is megtalálhatók. Legújabb kiállításukon Édouard Boubat 1946 és 1957 között készült munkáiból válogattak.
Az 1923-ban, Párizsban született Édouard Boubat a második világháború után kezdett el fényképezni. Ugyanúgy, mint Doisneau, Boubat is egy nyomdában dolgozott először és a párizsi École Estienne-ben tanult az 1930-as évek végén. A háború alatt laboránsként alkalmazták, majd 1946-ban kezdett fotográfusként is dolgozni. Néhány évig szabadúszóként dolgozott és saját fotóit árulta a francia sajtónak. Tehetségét a Realites magazin ismerte el elsőként, így 1951-től már hivatalos fotóriporterként dolgozhatott a magazinnál. Boubat első csoportos kiállítását Párizsban a La Hune Galériában mutatták be 1951-ben, többek között Robert Doisneau, Izis és Brassaï munkáival együtt. Első önálló bemutatkozása szintén Párizsban volt, 1973-ban.
Visszaemlékezéseiből megtudhatjuk, hogy fotóriporter életmódja adta azt a kalandot, amelyre fiatalemberként vágyott, és olyan szabadságot biztosított számára, amelyet a háború utáni Európában csak kevesen tudtak elérni. Karrierjének kezdetétől Boubatnak volt egy veleszületett képessége, ahogy az elkapott pillanatot egy mágikus képpé alakította. A fotográfus rengeteget utazott, képeit főleg különböző folyóiratoknak és önmagának készítette.
„A fotográfus szemtanú. Erkölcsi kötelessége van. Minden képnek igaznak és őszintének kell lennie. Szerintem a fotográfus erőssége abban rejlik, hogy pontosan tudja rögzíteni a valóságot. Vannak fotográfusok, akik szerencsésnek tartják, ha szokatlan vagy különleges témát találnak. De soha nem a téma a csodálatos, mert csak a fotográfus tudja azt élővé és valóságossá tenni.”
Boubat művészi hitvallásának lényegét így foglalta össze az 1983-ban megjelent Pauses című albumában:
„Ahogy a szerelem első látásra mindent töröl, egyfajta ürességet hoz létre, ezért be kell vallanom, hogy amikor képet készítek, nincsenek vágyaim, nincs szándékosság, sem emlékezés. Amit fényképezek, az irányít engem, ez egy ugrás az ismeretlenbe. Egy pillanat alatt vége van. Ez a bennem lévő üresség teszi lehetővé a röpke pillanat megörökítését."
Boubat munkáját az egész világon, többek között az Egyesült Államokban, Európában és Mexikóban is kiállították. Több szakmai díjat is kapott, mint például a francia Nemzeti Fotográfiai Díj és a Hasselblad Alapítvány díját 1988-ban. Boubat 1999. június 30-án hunyt el Párizsban.
Édouard Boubat: La douceur du regard (1946–1957)
La Galerie Rouge – Párizs
2022. április 21. – július 20.