5kérdés – Ujj Zsuzsi

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Ujj Zsuzsi fotográfust, performert, dalszerzőt és alternatív rockzenészt kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Fontos volt az életemben Halas Istvánt fotóművész (kb. 1983-ban találkoztunk), akin keresztül megismertem Várnagy Tibort, a Liget Galéria vezetőjét, és általa pedig számos hazai és külföldi kortárs képző- és fotóművészt és munkáikat. A Liget Galéria, mint hely, meghatározó volt számomra. Kiállításokra készülve, kiállításmegnyitókon vagy gyakran azután is összejött egy többé-kevésbé állandó emberekből álló társaság, és vagy ott a galériában vagy egy kocsmában, esetleg valakinek a lakásán együtt voltunk, és beszélgettünk. Ez a laza kör – a Várnaggyal és a Halassal való szoros kapcsolatom – lökhetett abba az irányba, hogy megpróbáljam, ebben a formában is megfogalmazni magam.

Gyerekkoromban hagyománya volt nálunk a családi fényképezésnek. Ha kirándulni mentünk, ha családi együttlét vagy ünnep volt, mindig ott volt a fényképezőgép. Papám és a Mamám is egyenrangú félként használták a gépet. Apukám otthon a fürdőszobában hívta elő a filmeket, és nagyította le a papírképeket. Édesanyám az Ofotért vállalatnál dolgozott, így mindig a kornak megfelelő, fél-profi eszközöket használtunk.

Ettől eltekintve, mindenféle szakmai és technikai ismeretek nélkül 1985-től 1991-ig készítettem el a fotós „életművemet”. Az első tekercs filmeket Várnagy Tibor hívta elő, később Halas István segített a technikában, leginkább labormunkákban. Önkioldóval dolgoztam, vagy ha az nem volt technikailag megoldható, akkor a férjemet vagy Halast kértem meg az exponálásra. A felvételek egy-két kivételtől eltekintve, otthon a lakásunkban, vagy máshol, alkalmi, de belső terekben készültek. Ha nagyzolni szeretnék, mondhatnám műteremben, de nem volt műterem. Előre elgondolt, beállított, megrendezett képek voltak.

1992-ben eladtam a fényképezőgépemet, és énekmikrofont vettem az árából.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

1980-ban a Mozgó Világ folyóiratban jelent meg Beke Lászlónak egy írása, elemzése Hajas Tibor performanszairól. Én akkor olvastam, hallottam Hajas Tiborról először. A képeit, pár évvel később Széphelyi György lakásán láttam. Úgy megérintett, mint akit mellbe rúgtak.

A másik nagy élményem – amit szintén a Mozgó Világban láttam – 1982-ben jelent meg. Bartholly Eszter: A taorminai báró címmel, ahol illusztrációnak Wilhelm von Gloeden képeit használták.

Ezek mellett Szilágyi Lenke aktfotói és Lőrinczy György New York, New York című albuma is nagy hatással voltak rám.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

1991-ig analóg gépet használtam. Mostanában csak a mobilomat használom, hétköznapi, praktikus célokra.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

1991-ben készült az utolsó sorozatom Körbe címmel.